Övegh Zoltán

Én bemelegedtem minden porcikámmal és porcikámba. Szünet s e pázsiton a kutya hadd futkározzon meg igyon. A borulás a fák mögé szorul, a mosolyunk meg tágra mordul a délután sétabotos nyitányában. Kérdezi, milyen rajtam az új ruhadarab?

Eddig jó és a kis kedvenc hogy érzi magát? A kérdés után fussunk egy kört, de vegyük be lépteinkkel a ligetet s ezek bizony néhol táborhelyek. Jókedv libben fel ökörnyállal meg pitypanghajjal, a barátnőm lejjebb vedlik a ligeten beljebb haladva valamint ez már a vége. Csak nem napozni akar?

Kozogunk, kocogás tovább. A fellegek visszatérnek, de előttünk mennek el délnek. Átfutunk Julyval a hídon. A kiskutyus fárad.

Ami azt illeti July is. Az eldugott részeknél fordulás is vissza, mert ez nem csónak túra. Csak szaladgálva felüdülés, a mellkas ringatózó párbeszéde a természetben. Egy óra ilyenkor vagy kettő bőven elég a természettel s bizony fordulnak vissza a felhők, a mi talpaink a kutyussal meg célba veszik a hidat.

Az már a félút bő fele innen a zsilip környékétől, a fránya bárányokat hagyják élni a foszlányok. A gomolygás arrébb megy, sajnos jön egy másik, de mi már felértünk Julyval meg kutyikával a második hídra. Az pedig majdhogynem már az otthon. Fáradt, de boldog a kiskutya a loholásunkat látva.

Otthon vagyunk, a kulcsot fordítom el. July lengére vetkőzik, mielőtt a kedvenccel hazamenne. Mutatom neki a rajtam lévő terméket magazinból, ha szeretne sportmelltartót. Ez pedig immáron az eső a szemünk előtt, ami elered és erre felül előttünk a kutya s ez dörgés. A kutya megszimatolja az ajtót odasettenkedve. Mennie kell July-nak, mielőtt leszakadna az eső lába után a nyaka. Ilyenkor tavasszal az időjárás már készül fel a nyári viszonyokra. Ez itt azonban egyenlőre a tavasz és a második után a harmadik száraz dörgés közeledése.

Korlát beszélget a diák szemével, huzat mossa fel a termet és folyosót mielőtt felvonulna a ballagó nép. Ez búcsú, de csak a tantermek óráitól meg vizsgáitól s a társakkal eltöltött időtől. Odakint erősebb a szél, de a társak támasztják a megviselt vállat a bíbor szépségében. Mind változunk ez idők során, most azonban elmerülni a felcsendülő zenében.

Búcsúznak az esztendők. Nem hallani őket, de látni arcukat a szélben. Nekünk kell megadni az új arcukat váltás nemzedékként. A vörös nyakkendők megkötve?

A matrózblúzok masnira kötve? Nincs kedve lépni az embernek, de kell. Minden diák magában énekel vagy szaval és olyan jó nézni a zászló rúdját a libegő lobogójával. Semmi kedve senkinek beszédeket hallgatni s ritka az, ha e napon nem fújja a távozó arcot a szél.

Mosolygó bokrok és virágzó cserjék. Csókolja a barkát az ölelő szél. Öltönyök rendeződnek sorba a matrózblúzok illatával. Megfogni a társ kezét, indulás a vándorútra!

Lóg az eső lába és érkező meg lassuló mozgást hall csikorgásban a fül cimpája. Mohácsról szupercellát jeleznek nekem, hogy közeledik és ezért sietnek. Átveszem a combi kék Volkswagen - t s be a kocsiba hazamenetelre. Cassel Christina érkezik a beosztottjával, dumálhatok e mutatós nővel?

Mielőtt kiszállna a kitárt ajtó mögül, a széttárt öltönye fogad már népautós mellének tartójában s azt verdás dísz fogja össze. Christian beosztottja jelzi, Ő ezt az általam hozott Brava Fiat - ot inkább nem vezetné. Nem volt még ilyennel dolga a mostani időkben. Válaszol Christina neki, miután megérkezett ajkamra a vágyas csókja.

A pénz megvan s Christina kacsint rám, adja a gázt. Megfordulva sikít a kerék és eme asszony int nekem a kapuba érkezve s onnan a kicsiny sárba. Nekem nem ilyen sietős, de én sem kívánok cellával randizni. Christina kiérhetett a főútra, mert az utolsó csikorgást még hallani.

Én inkább óvatosan kormányzom, semmit se hagytam itt? Most jön az alkonyat, egy háromnegyed órás az út (ami vár rám). Azért legközelebb navigátort igénylek, hogy ne kelljen keringőzni. De inkább azért, hogy lehessen valakihez az úton szólni.

Ha az embert hívja a kötelesség, hóna alá veszi az utcákat. Ami várja, az némi pénz. A léptek a járdáról nézelődnek és ez a párbeszédek párbaja a város szívében. Az áruda hátsó kijárata beszédtől hangos a járókelés mellett. Felhők helyett a napsütés beszélget.

Nem árul még a kioszk, néptelen a standja e középső szél hónapjában. Ilyenkor még van, aki betér a hátsó kijárathoz nézelődésért? Bizony van! Cipők tapogása napszemüvegben és barna hajban a fekete trikó érkezésében.

Magában beszél a test, azt hiheti a szem. De nem, mert a jobbján tárgyat a fehérnép a kezében és jön egyenesen ide a nézelődő felé! Milyen szép árnyalatú e nyak és mi hullámzik alatta? Ideérve a találkozáshoz, ez egy rázkódó dekoltázs (a torkolatában)!