Övegh Zoltán

A tükör előtt van felállva a bőr. A lencse rám figyel, de a címzett is? Ülve lenne pedig a legjobb ezt megcsinálni, dehát hogyha egyszer van fényképészem. Kell a divatlapnak egy frappáns kép. És ha egy kicsit rögtönöznék? Csak jár az agyam, de még nem szólok. Azt mondja a ruhafelelős, hogy ez így jó. Erre egy keveset takaró trikót és mehet a címlapképhez. Én felállok így ahogy vagyok s az általa javasoltak közül aggatok magamra egy kapott nyakláncot, hogy így és kész. Beállok helyzetbe.

Azt mondja a kolléganő: igen, ez így elküldhető nyaklánc reklámnak. Habár az eredeti elképzelés (nem ez volt, hanem) ruhabemutató volt, de ez még jobb. Ugyanis ez így (még) fehérnemű<hirdetésnek is jó> reklámnak is megfelel. Arc nélkül az ember meg azt mutat meg, amit akar egy másik magazin(ban) címlapján.

Azt mondja a cégvezetőhelyettes, kötelező egy másikat is készíteni a formaságok végett. De szerinte ez lesz <, messzire> a nyerő. A ruhafelelős ekkor leteszi a kagylót s készíteni kell még egy képet, csak ezúttal nyaklánc nélkül nélkül (s több teret hagyva a pántnak) és több melltartópánt a fehérneműlapnak. Az előbb mi tárcsáztunk e kagylóról, most ugyanaz a készülék nekünk csörög.

Noncsi kirándulásból érkezik megés a fehér melltartóra húzva ki a vékonykácska trikóját, lefényképezi magát. Öltönyös Zsike bátyjának küldi el a fényképet kérdéssel, hogy nincsen kedve Őt megdugni? Küld egy másik anyagot is, ami régebbi és ismétlődő rövid videó (Egy vékonyka s világoskék kardigánka, amit egy kéz folyton széttár, de csak a melltartó összefogójának a könyököléséig a barátságos s szegélyes mosolyban. Kétoldalról leskelődnek a pánt nélküli melltartókosarak). A férfi jöjjön ki hozzá a hegyre e szőlőbirtok présháza melletti pihenőre.

A férfi kisvártatva autóba is pattan (kalandos s csikorgós utakon) és ha minden igaz, Ő Öltönyös Zsombor. Gyorsan megérkezik és a barátba hatolva minden nehézséges domborulat közbejövése nélkül a trillázó hangok tudatják, hogy: a fehérneműre átvedlett Noncsi, ez öltözékében eljutva a csúcsra. Boldog és megdugva, máris jöhet majd mindjárt az öltözés, amiképpen támad a délután napsugara s ahogyan nézem: Tizennégy óra felé közeledünk éppenhogy. Megebédelt már a délután, épp a száját törli (Nem a kézfejébe, a szalvétájába).

Félfüllel is hallani a tekintetet, ami rá mered. A lebarnult fül alatt mosolyog az ajak, de a kajánság kíváncsi valamire. A kamerába néz és véleményért táncol e másik tekintetbe, kérdéssel? A test habja megszáradt vagy a hálóból jött?

Bekötik a szemet, hogy az nézzen lejjebb. És a pilla nincs megkötve, de a köntös igen. Amíg a szem végigsétál a behajtott ajtón, a hölgy a kilincset nem csukja be. Kulccsal se zárja be. De a férfi mustra még mindig találgathat, hogy a zuhany alól vagy a hálóból jött?

(Ez egy fényképből van. Egy kíváncsiskodó önfényképezés révén elém tárulót próbátlam átadni az olvasónak. A modell egy anyuka volt és csak kíváncsi volt a férfiak véleményére. A kép úgy 2016-os, 2018-as.)

A zuhanást a folyóba leszámítva ez kellemes nap volt a kiruccanás során. Az ősz szakállas hit térítője is tér vissza a buszra, mellé ülhet a nő. Őt nem igazán hozza lázba a másik nem. Éppen ezért a túravezető illetve utazásvezető némileg széttárja szép tavaszi felsőjét s kiteszi a melleit (amik kényelmesen libegnek) amint ezen úr mellé ér e járaton úgy az első hely környékén.

Indul egy járat azokért, akik haza szeretnének menni. Én azonban kapok egy lehetőséget az újabb mászásért Budán. Nikolett és Éva utazásszervezők tartanak pont épp ezért ennek a keretében a mikrofonnál némi beszédet. Azt megerősítik, hogy nem az én hibámból zuhantam a vízbe és meg is halhattam volna. Azonkívül, hogy az ember a zuhanás közben is kitörheti a nyakát. A napokban helyreállítják a létrák állapotát mászáshoz és akkor mehet a buli, utána mi is megyünk haza. Tetszik Budapest, nem tagadom. De egy, a fővárosból elég pár nap. Kettő, Buda az szebb Pestnél. Nikolett elöl marad a szép és bő dekoltázsában e fekete melltartóban és dumál nekünk a mikrofonba, hogy épp merre járunk. Mielőtt mennénk zabálni meg a szállásra. Én úgy számolom meg ahogy hallottam tőlük, hogy legfeljebb még egy fél hetet. Pár napot szánunk erre. Én szerettem Buda falait, úgyhogy örülök ennek. Talán másodjára sikerül hegyet másznom. De azt nem tudom, kik a többiek (akiknek nem sikerült szintén e domboldal meghódítani)?

Kavarognak még a kérdések a fejemben, hogy kik lehetnek Ők s nekik miért nem sikerült a pihentető megmérettetés végrehajtása? Illat csapja meg a szemem s nézek fel meg annyit hallok még, hogy a fiatalok, összesusmognak. 'Nézd, kitette a melleit a ruhából és előre az ülésekhez tart'. Egy behajolt női testet látok mosollyal a kék rejtőző melltartóban ízléses kék tavaszi dzsekiben s engedem e másik utazásszervező asszony Évát magam mellé az ablakhoz. Felém dőlve fonja be a karját, hogy így jobban tudjak legelni a szemeimmel a mellein s indul katy perry hot'n'cold-ja a rádióból. Ellenállok, de más a cél. Pedig azt hittem, beszélgetni fogunk. Az meg is történik, csak: mire a csevegéshez érünk az üdvözlés után a biztató csókokból, már megint egy újabb hídon vagyunk. Ez kacér öltözék szép mosollyal az arcon, na most már beszélgethetek is vele azonkívül, hogy látom: Ő tényleg egy mutatós Nő! Beszélek, beszélek. De mondja, hogy nem kell mentegetőzni. Nem én vagyok a hibás a Gellért hegyen történtekért. Ha hibáztam az az, hogy rossz létrát foghattam ki. Most pedig lazuljak el, mindjárt újra beszélhetünk. Széjjebb tárja jobbra a felsőjét csókért, de én megelőzöm. Nem egy rossz dolog, csak én tovább szeretnék mesélni. Nagyon is látom, milyen az Ő arca és a számomra feltárt teste. Láttam azt Én már az utazás első napjaiban, hogy szereti megmutatni nekem a dolgokat magán.

Nem tudom meggyőzni, de végre meghallgat. Azt illetően, hogy az én szemszögemből hogyan történt? Annyit fűz hozzá, hatalmas zuhanás volt s pont evégett döntött így. Úgy, hogy legyen megismételve az a program. A többieknél is voltak kirívó gondok, de nem ekkora. Hogy valaki a hegyről belezuhan a Duna folyamba. Még jó, hogy nem járt arra vagy vitt engem magával egy (valami utasszállító vagy teher) hajó.

(Méretes sebességváltó - Az előző álom novellává / elbeszéléssé alakítva)

Én bemelegedtem minden porcikámmal és porcikámba. Szünet s e pázsiton a kutya hadd futkározzon meg igyon. A borulás a fák mögé szorul, a mosolyunk meg tágra mordul a délután sétabotos nyitányában. Kérdezi, milyen rajtam az új ruhadarab?

Eddig jó és a kis kedvenc hogy érzi magát? A kérdés után fussunk egy kört, de vegyük be lépteinkkel a ligetet s ezek bizony néhol táborhelyek. Jókedv libben fel ökörnyállal meg pitypanghajjal, a barátnőm lejjebb vedlik a ligeten beljebb haladva valamint ez már a vége. Csak nem napozni akar?

Kozogunk, kocogás tovább. A fellegek visszatérnek, de előttünk mennek el délnek. Átfutunk Julyval a hídon. A kiskutyus fárad.

Ami azt illeti July is. Az eldugott részeknél fordulás is vissza, mert ez nem csónak túra. Csak szaladgálva felüdülés, a mellkas ringatózó párbeszéde a természetben. Egy óra ilyenkor vagy kettő bőven elég a természettel s bizony fordulnak vissza a felhők, a mi talpaink a kutyussal meg célba veszik a hidat.

Az már a félút bő fele innen a zsilip környékétől, a fránya bárányokat hagyják élni a foszlányok. A gomolygás arrébb megy, sajnos jön egy másik, de mi már felértünk Julyval meg kutyikával a második hídra. Az pedig majdhogynem már az otthon. Fáradt, de boldog a kiskutya a loholásunkat látva.

Otthon vagyunk, a kulcsot fordítom el. July lengére vetkőzik, mielőtt a kedvenccel hazamenne. Mutatom neki a rajtam lévő terméket magazinból, ha szeretne sportmelltartót. Ez pedig immáron az eső a szemünk előtt, ami elered és erre felül előttünk a kutya s ez dörgés. A kutya megszimatolja az ajtót odasettenkedve. Mennie kell July-nak, mielőtt leszakadna az eső lába után a nyaka. Ilyenkor tavasszal az időjárás már készül fel a nyári viszonyokra. Ez itt azonban egyenlőre a tavasz és a második után a harmadik száraz dörgés közeledése.