Övegh Zoltán
JátékAkit nem a kecske macskája dorombol zombivá
Nők vére zajong a dühtől és ezek az izzadságcseppek bennük tengerből óceánná duzzadva háborognak. A kárhozat festi az eget boszorkány kezeivel, hátha tovább esik az eső. Mert akkor több ártatlan járműve akad el a sárban. A megtekert s üvöltő szél meggyötört törzsű kéményeket ölel át.
Az őrületnek felső határa van csak, az alsóé a túlélés és annak talán esélye. Jelentékenyen ordító vészfék hangját nyomja el motorbiciklin az ezen nyeregben ülő s kezében láncot lóbáló siheder. Nem a holdban élednek, de így jobban látni e vízmosásban a pajta mellett a lesben álló lidérceket. Az arany fekete fényében boszorkányok lehelete ösztönzi a leplet, hogy mehet izzásra s vágtába a farkasemberekkel!
Megcsavart vihar néz be a megzavart szélben női szemeivel s ezen ablakokat hiába rázza, képernyőnyi pókot zavar meg legfeljebb pincében. Ezek az alagsorok nem eltorlaszoltak, ám az úton görgő csapadék a heves evezésében ide csalja a portyára éhes goblin sereget. Lőjék csak azokat a szegeket odalent a koboldok, kalapáccsal belőtt ajtón elvarázsolt kecske sem baktatát a sár adta szarv koronájában. A denevérek elől a zivatarban szétcsavart fák lombja bírja az iramot az éjszakában.
A vámpírok az éj közepén étkeznek? Tűnnek fel a vámpírcsajok, szóval emberfia lakatolja magára a reteszeket. A manók abroszt hoznak s terítéket szednek le, ők ezennel elteszik magukat kora reggelre. Az élőholtak irányított indulatban és kipofásítva magukat őrjáratra, a hárpia csajok a gondolat útján bármikor küldhetik őket támadásba.
Elpatkolt ház - akit nem a kecske zúz be
A sötétedésben a vihar ostorának csápjai tépázzák eper fájának az ágait és e kórók minden gallynyi erejükkel küzdenek a termés hintájában, hogy még ép ágakkal érje őket az eső. E félreeső úton a szeretet nagyrészt, valamennyi könnye a sírás lombján rongyol zilált hajában. Levert szamóca kapaszkodik az ágakba a szélverésben, a nőkbe botló léptek óvatosan derűlátók. Homlok tetején csoszogó haj gázol a terjedő sárban, korona roppan a villám szavára e sercegő lápban.
Az út ingoványban zuhanyozása zárja a zivatar második körét itt, ahol a törvény lába koszos. A pajta fehér udvarban is száraz a dombtetőn, mert egy szemükkel a vad ebeket a közeli erdők farkasai portyázzák. Sem itt sem a környéken nem kóvályognak magukban a nők, ahol a köd fátyolja hályogban szórja a párát. Egy nőstény csizmázik szüntelen a sűrűn felázott utakon és csalja lépre azon ténfergőket, akik errefelé nem ismerik a járást s gyanútlanok.
Ha e csábos nő rázizzen az arcra s pamut inge nyílásra zizzen, nem megvárni e báj burjánzását. Kezének mozdulata fondorlatos elterelés s az már el van bájolva. A begombolt tudat irányítható, a kigombolt ing pedig örökké kész a vadászatra. Az átgombolt személyiség nem látja, miféle dombok másznak pántokon hegyet az elrabolt lélek utaztatására.
Cövek egyenes pánt völgyben a feszülettel a pokol kabátja, hol a végzet nem nyakláncon utazik. Fülbevalóban ring a katlanban, a fényben úszó száj tátogása alatt forduljon sarkon minden bakancs meg láptaposó. A vörös igézésben forgó szemek már messze s talán fára mászik? A két csajjal lopózás és most hegyezni a troll füleket az ordas portyajárat, ugye nem oson?
Hét méteres
Dübörgő paták illetve csajok terepe és férfi mesterrel. Európai lányokhoz óvilági edző dukál. Karcolt rajz a táblára s a férfi köré, minden nőnek! A síp dumál a találkozó elején, bekeríteni az ellenfelet a félidők során!
A tar körszakáll nem karattyol magyarul, ám mukkan ezerrel angolul. Csikorogjanak azok a cipők a padlón, meg kell harapnia a csukának a kaput! A kéz labdájában jobban lehet szívatni az ellent, mint amikor a compó játszik a horgász idegeivel. Négy esztendő és szép kvartett kerek év ez, futás a hölgyeknek egyért és ez a valami a győzelem!
/Kim Rasmussen, dán szövetségi kapitány (2016-2020)/
Nulla kettő
A labda rúgásának pályáján a bíra mellett az elektronikus segítség is bírál. Ez alkalommal miért marad néma a síp? Meg lehetne nézni, azonban ez a bíró részéről leszavazva. Egy gyakorlott csapat Buda füvén kékben és piros, zöld meg fehérek lelkesedésben.
Az utóbbiak játszanak sok hibával, a csizma csatárai élénken támadnak. E búcsú szebb lehetne Ádámnak. Büntető nem jár, ez így sem szégyenkeznivaló az Európa bajnok elleni játékban. Martinnak igaza van és kezdheti a sétáját keletre, míg a csukája bírja.
Az hagyja el a száját és jogosan, hogy ez tizenegy méteres vala. Azt a játékvezető meg nem adja. Szóval, milyen messze is van ide Korea? Hosszú lesz a séta, köszönjük a közvetítést Hajdú B. Istvánnak.
Dádázó bálna
Azt a hágót mindig óvatosan cserkésszük be. Engem róka hadnagy kapitányként nem zavar, hogy hajón férjhez megy egy nő. Csupán fontos számomra, hogy az önkéntes legyen. És ne pedig kijelölt vőlegény elé álljak, mint lánybúcsús hölgy.