Övegh Zoltán

Karen és Mary McGannon lépnek be e kanadai birtokra, e testvérpár. Nyájas és szép környék. Az emeletről lejőve begyújtanak a földszinti kandallóba. Mary kigombolja a mellényét majd széttárja s elterül így e díványon a fehér melltartójában. Karen is megmunkálja az ingét, hogy azt széttárva megmutassa az ízléses tarka melltartója tartalmát. Előbb egyik, aztán a másik fényképez. Karen az idősebb és javasolja, nem néznek körbe a padláson majd a kinti teraszon illetve a garázsban meg a favár játszótéren? Igen, nagy ennek a birtoknak a területe.

A fényképész is megérkezik, előtte azonban egy ugyanazon nemű azaz férfi boszorkány járul a színük elé: hogy, lefényképezze őket? Helyezzék magukat kényelembe! A testvérek bizalmatlanok s nem rokonszenves nekik a varázsló, ám jóképűnek tartják. A ráadás hatásért e kép erejéig befonják karjaikat finoman, szexisen s jöhet a kép! A boszorkány eztán köddé válik, ám ott vannak a lányok előtt asztalon a képek. Meghajtóba helyezhető memória kártyát pillantanak meg az ízléses asztalon a tényleges fényképek mellett.

A fényképész megérkezik és kérdezi, minden rendben? Hozzá érkeztek fényképezkedni, de térkapu nyílt meg az égből és zápor nyílását tapasztalta észlelt villámlással. A megilletődött testvérlányok nincsenek nagy zavarban és kérdezik a fényképésztől, készen áll - e a munkára? Azt mondja a férfi, persze. Csak vegyék fel a kívánt öltözéket és mehet! A csajok azt felelik, készen vannak. Így nem lehet? (Nem fáznak? kérdezi magában a fényképész meg kérdőn mered rájuk). (Nem! Nem fáznak a lányok, nővérek) Na, akkor mehet a munka. A padlás különleges hely, még ott is készülnek képek.

A férfi a tárcájához nyúl s kifizeti a modelleket. 

Karen kettő gyermek anyja s érkezik is percekben a férje, már nyomják is a csengőt. Ez egy nem nagy, de ház. Van kiterjedése, a méretes garázzsal például. 

Mary, a húg a pár éves fiát várja és egy gyermekkel pedig terhes. Az Ő férje is az ajtóban van. A nővérek immár nincsenek egyedül, a fényképész elmegy. Kettő óra múlva érkeznek a nagyszülők, addig e nővérek az emeleten megpróbálják az ágyat. Könnyed esőben jó együttlétek zajlanak, ami az éjjel elejéig eláll. A nagyszülők a földszinten, a gyermekes szülő következő nemzedék pedig az emeleten alszik.

A nevem Kate. Kate Gerror és érdekel egy állás. Az isteni világ háta mögött kanadai környezetben fényképeznének le s tekintem meg a házat vetkőzés előtt. Tetszik, úgyhogy jöhet. A ház megtekintése napnyugta után volt, Én másnap szeretnék lengére vetkőzni alkonyatkor. Amikor talán jobban megmutatja bőrömet a lencse, ahogy jön rá az erdőből jövő fény.

Le törökülésbe vagy a térdekre és hadd lélegezzen az ékszer, ki a gombokkal. Emeleti szobát választok e képeknek a házban. Most már jó s behunyom a szemem. Azt mondják, erre sok a szellem s aki behunyja a szemét, könnyebben kapcsolatba lépnek vele (vállalom a kockázatot. Melltartó a helyén, jöhet most már a fényképek rögzítése). Úgyis a szép nyakláncom mutatása a lényeg. A férfiakat, férfiolvasókat eleve az érdekli, milyen mellem van.

Olyan jól sikerülnek a képek, hogy: rákérdezek az engem fényképező fényképésztől, estieket is készítene rólam, mielőtt megyek a családdal haza?

(Egy asztalt választok bekönyökölésre, bekönyöklésre. Egy pajtát, istállót. S legyen mondjuk még házon belül egy boltív, ezúttal a földszinten. Kimegyek a tóhoz, van itt egy használaton kívüli kenu s a dombon egy világítótorony még. Egy terepjáró meg egy régebbi Audi is van még. A használaton kívüli gyár koszos, az nem kell. De ez a régi kúria érdekel, itt is fényképezzenek le. Tényleg, majd' elfelejtettem, az erdő is legyen. Most kezd majd sötétedni, dehát jók ezek az árnyalatok is a képekre. Én a nyakláncomat szeretném mutatni, de melltartóban minden kép vállalható. E második menetre másik nyakláncot és melltartót választok.

Barbie lány ébred a világában és kifogástalan a szobája az otthonában. Sminkelheti magát, fésülés meg fürdés s tükörtiszta tükörben műveli a haját. A barátnőknek miért nincs autója? Az enyémben pedál sincs, mégis megy. Ki énekel velem? Csak nem Ken az, aki még énekel? Barbie-k, nézzük meg a többi férfit is! Hogyan babáznak velük a lányok?

Itt soha nem nyugszik le a nap, soha nincs hideg. Nincsenek betegségek és táblák nélkül is betartatik minden szabály. Mert Ken - nel ezeket halljuk a velünk játszó gyerekektől, hogy milyen jó játszani velünk! Ja, és nem kell dolgozni. De, tényleg. Összenézünk Ken - nel, mi az a munka? Mi még az órarend meg az idő fogalmát sem ismerjük. A Ken - ek és a Barbie - k egy csoportja megindul, hogy megnézze az emberek világát. A varázslónk megnyitja az átjárót, majd jövünk!

Ken - nel visszafordulunk, hogy vajon átjutunk - e újra? Haza és otthon a hazában, gond nélkül aludni s vígadni meg hálni az ágyunkban illetve tisztálkodni - játszani akarunk. De az emberek velünk együtt áttévedtek ide, bajban vannak. Megpróbálunk segíteni rajtuk? Nálunk nincsenek ilyen jelenségek. Tudnakjátszani a megjátszóink!, akkor olyan nagy gond nem lehet.

Minket nem zavarnak Ken - nel illetve a barátainkkal. De azért jobb, ha visszakerülnek a saját világukba. És mi van akkor, ha Ők azt nem akarják? Netán csak segítségre van szükségük? Hallgassuk meg őket. Én, a többi Barbie. Ken, s a többi Ken mind csupa fül vagyunk.

(Barbie, 2023)

Barbara csak egy lány, de sok barátnővel a saját világában. Minden nap szikrázóan kék. Örömmel telien hullámzik a tenger, ha Ő gördeszkára téved. Nem fogott még vezetői engedélyt, mégis mindenhová elkormányozza Őt járgánya. Egy nap, a paradicsom varázslónőjéhez fordul. Azt mondja ez a kuruzsló s igazmondó javasasszony, rés van a pajzson. Azonban hozzáteszi azt is, helyre lehet hozni a zavart az erőben.

A kis Barbara játékbaba útra kel és először kerül az utazás során a fejére vadnyugati kalap s megtapasztalja a dekoltázs érzetét is. Vele tart Ken, a jóbarát szomszédja is. Neki teher ez az út, de a Barbie-ért vállalja. Ámulnak meg bámulnak e való világban, hogy itt be tud borulni az ég. Nem minden ruha pont a testhez áll illetve nem minden csinos doboz a babák kényelmét szolgálja. Azért Barbie jó élményekkel ia gazdagodik. Például mondják neki, hogy szép.

(BARBIE 2023)

Na, induljon a kettő fickó. Lobog a hajuk s be a helikopterbe. Vagy még várjon az a rotor a pörgésével? Igaz, nem sokat. Egy hölgyet kell csak megvárni. Aki tudós és nem veti meg a fegyvert. Felszállás, emelkedhet a gép!

Ott helyben és Szent Miklós szigete felé útban fel kell venni még két nőt, mielőtt landolna e speciális swat a szigeten. A lányok kapnak a férfiaktól fegyvereket, tárakat és térképet. Az egység a behatolása előtt nézi, itt nagyrészt a birtok külterületén kell mozogni? Ez egy óriási vár, ami utólag fel lett újítva? Azért csak óvatosan a hölgyeknek s követik is a férfiakat.

Körülbelül három méterenként szelik az emeleteket és ez a naplemente csókos búcsúzása. De nem kell rázni fényért a zseblámpát, mert bent egyenlőre e szinteken virágzik a pilács. Még ha nem is jelentős hunyorgásban, fényt azonban ad. Nem láttuk ezeket a papokat már valahol? Kérdezik a férfiak, miközben fedezik a hölgyeket s azok pedig haladnak lejjebb meg lejjebb az épületben.

Még ne lőjön senki sehova, ezek a helyezkedés és vizsgálódás meg tervezés percei. Akit csak lehet, csendben ártalmatlanítsanak. Mert a kézjelek is mennek közben, szerencsére gyakori az állj jelzés. Mindenki elfoglalta a helyét? Még ne tüzeljenek és vissza is állunk rádió kapcsolatra.

Szabad jelzés jön, úgyhogy a férfiak helyezkedésbe állnak és futhatnak a lövések. Ez azt jelenti, hogy szabad a buli a lányoknak. De vajon hány csuhás van itt? Aki megadja magát, annak megkegyelmezünk s a hadbíróság dönt felette.

A lányok elértek legalulra? Akkor mi is ugrálunk ki a lövészárkokból és azt hiszem, ideje jelzőrakétát kilőni. Nincsen több mélysége, végeztek a srácok a csajok fedezésével? Akkor irány a helikopter és cirkulálás haza.

(:ROTT, Rise Of The Triad 1994)