Övegh Zoltán

(Pierre) Niemans gyilkossági nyomozó úr első dolga az Alpok között, hogy beszerez a cigarettáihoz gyufát. Öngyújtó lenne az igazi, de azt lehet erre kapni? Max Kerkerian ifjabb nyomozó úr Őt hallgatja a magasabb havasok között arról, honnan ered a kutyaiszonya? Akár el is lehetne nevezni e csúcsokat Lady cliffhanger - nek, a gránátokat végülis dologtalan hozzák le a hegyről.

A németeket nem nagyon érdekli, hogy kerti Henrik nem hozta el a világvégét. Mindegyik pecsétet felnyitotta s nem azt kapta a katona, amit remélt. De mostanában nem is kell Lotharingiába utazni (A Lábágyiő apátságban).

Niemans a szokásos modortalanságos modorában elgondolkodik és rászánja magát. Kikölcsönzi a tenyésztelep egyetem könyvtáráról a bíbor folyókat, aztán elmegy meglátogatni a kórházban lábadozó Judith Herault - t (Fanny Fereira ikertestvérét elsodorta a lavina). Judith nincs az ágyában, elvitték máshová. Niemans megtalálja, de eredménytelen a diskuráció. Szakmai szerelmet szeretne ápolni, ha már a normál nem megy. Judith - ben erősebb a fájdalom a múlt sebei iránt, minthogy szerelmet vagy akár egy kicsi vonzalmat is tudjon érezni.

Niemans kéret embereket, egy osztagot. Mert anélkül nem folytathatja a nyomozást, ha már visszahívták (mert újabb gyilkosságok történnek). Most vagy maradtak még emberei Judith Herault - nak a sorsa megbosszulásának (amit szinte befejezett) vagy Fanny Fereira nem halt bele a hó elsodrásába és valahol életben van.

Kerkerian nyomozó Fanny holttestének megtalálásán van a hegyekben, de a műszerek életjelet jeleznek. Nem is látszik szabad szemmel, hogy emelkedne a mellkasa. Pupilla? Max nyomozó érdeklődik. A szakértő azt mondja, hogy eszméletlenség. Kerkerian nyomozó elfogadja a kórházba szállítását, de huszonnégy órás őrséget kér a kórterem elé meg járőrautót a kórház elé. Fanny innen megszökik, de nem öli meg az őröket (megtehette volna). Csak kicsit dolgozott a csákány meg a testi erő. Telefont kap Niemans - tól, hogy Max nyomozó nézzen utána az Herault - család apukájának. És Ő? Kérdez vissza Max. Pierre addig bemegy Andrée nővérhez, a lányok édesanyjához. Maxnek tetszik Fanny. Tudja azonban, hogy a dögös illetve vonzó külső veszélyes meg bosszús belsőt rejt.

Judith nem szökik meg, de nem mutat együttműködést. Niemans megérkezik a sötétség fiához s még nehezebben jut be hozzá (mint egykor tette azt Max nyomozó). Kihallgatja az apácát, de a határt tartania kell (ami nehéz is). Ő már arcot se kap, egy hanggal beszél.

Fondorlatos kérdésekkel igyekszik rátérni, hol van a lányok apja? És mi lett vele?

Andrée nővér, a sötétség fia; nem válaszol. Oldalt fordulva a felügyelőnek mondja, hogy takarodjon isten házából. De Pierre cetlit kap tőle (Majd kint az utcán megnézi, ez egy zárda a csendet kereső lelkeknek).

Pierre keresztet vet és elköszön a sötétséget, de nem némaságot fogadott szent anyától. Aki két dologgal búcsúzik. Megérintették a lelkét, úgyhogy apáciásan elköszön (ez pozitív dolog egy megtorlott sorsú s egykor jobb napokat látott nőtől e fityula alól) és teszi hozzá még ezt - > csak akkor térjen vissza a felügyelő ide a sötétségbe, ha a lánya lelkét megmentette).

Pierre motyogva sugdos valamit (azt, hogy vonzalmat érez Judith lánya iránt), de Andrée nővér nem süket. Még senkinek se adtam meg ezt a címet, Fiam. Vidd és ne mutasd senkinek. Vigyázz is, ha oda beteszed a lábad. De neked megadom a sötét angyal címét. Nem mondok ki neveket, mert a fal zárdájának is füle van. Most menj, Fiam és hagyj magamra. Óvakodj az ördögöktől.

Telefont kap Niemans és egyik hírnek se örül, hogy Fanny életben van meg megszökött a kórházból (meg is találják, mert nem sokáig jutott ilyen állapotban. Erősebb őrséget kap azonban meg máshová is viszik).

Niemans az első cetlin lévőre Kerkerian nyomozóval megy, a másodikra egyedül.

(Képzelt Bíbor folyók III)

Imádnivalók ezek a borok. Mérgezik a vesét, dehát mértékkel kell inni. A levélbestiák kergetnek az őrületbe, folyton elolvassák az ember levelezését. Azért is jó előttük érkezve felvenni a postát.

A sár itatta patkány fogadó nyílt a napokban és szeretem, arra tartunk most. Hallod ezt? Éneklő egér. Hát nem jó ötlet egy híd aljához ilyent betenni zenének? Bár tényleg furcsa ízlésre vall.

A lépcső felét ott lent megrongálták, a felétől ugrani kell az alsó járdára. Csúcsos süveg van rajtam. A nő akihez tartunk azt mondta, ebben felismer. Múlt alkalommal egy jót ittam vele.

Haladjunk itt most ebben az utcában szorosan a fal mellett, mert sok az őrült. Egykor ez az utca biztonságos vala és tele volt őrrel. Állítólag vissza szeretnék ezt vezetni, aminek örülnék. Meg is érkeztünk, ez a késes darts. Jól van, több itt ezúttal a hölgy felszolgáló.

Whisky - t szoktam inni kólával, talán nem drágult meg. Te is olyant kérsz? Finom, az biztos és nővel való tárgyaláshoz ideális. Forog a szó, akkor jó a hangulat s zongorafélét hallani még.

Ezek a csibészek már nem a régi lókötők, szóval óvatosan a kalózokkal is. A fogadóba be lehet térni ugyanúgy, legfeljebb a csapos figyelmeztet jóindulatúan és óvva. Azért, hogy gyanútlan halandó kerülje a szép s illatos kikötő környékét. Az egyik ivó avégett tart zárva, mert e zsiványok nagyobb szabadságot szerettek volna bizonyos feketén működő klánoknak.

A tengerpartról jöttek, hallottam ezt azt a csirkefogókról. Én nem tolvaj vagyok, hanem szabadúszó kereskedő. Amikor meg olyan van, cserélek. De mindig vigyázni kell arra, hogy ne ejtsék át az embert. Ma már gyakrabban bújnak a cinkelt játékok űzése mellé ezek a feketében utazó városok s régebben megbízhatóbbak is voltak.

Onnantól változott meg a helyzet, hogy megjelentek a nők. Pontosabban a kalózok és átírták az íratlan törvényeket a vándorkereskedők kárára. Ma is lehet találni a bizalomban úszó portékást, akivel nem kell alkudozni. Csak jóval kevesebb vannak. Mit gondolsz, iszunk még egy sört?

A kalóz mindenre kapható. Csak többet vannak vízen, mint a szárazföldön és elaljasodtak. Velük is jobban szerettem üzletelni, csak átvették az orzók szokását. Egyre növekedett a betyárokban a bizalmatlanság, onnantól fogva a szállásadóknak is kevesebb borravaló járt.

Látod ott azt a nőt a csizmában a komáival? Veterán csibész, őket tiltották ki abból a söntésből. Most kisebb feketepiaci ügyletekből tartják fenn magukat. Jó habos volt ez a sör, menjünk e sörözőből.

Nem elég behajtani a pénzt, van egyáltalán valami a lábamon? Az eső hangját hallani, amint kárörömben ereszkedik le a szakállamon és azt vihogva húzza. E játszmában ittasan hahotáznak a lapok, hiába van keresve az ászok között a győzelem íze s a sár tocsogása tolja a mosolyát gúnyban. A mocsár borotválja az arcon a sörtéket, ez hányadik eltört borotva a nap alkonyában ezen a porondon?

Bárhogyan mennek a lapjaim, nyerek és az milyen mértékű diadal? Mert valaki veszít, az én nyereségem meg nem ad vissza mindent. Mit ér nekem a fegyver, ha a tisztaságért ázó erdő lombjai hallgatják a könyörgést e szövegelésem dalában? Doreen nyomtat a vállamra vígaszt karjában, a bűnösök megbűnhődtek s folytassam élesre a borotválkozást az esőben.

Az odakint veri a tükör kérdező ablakát, de hiszek az unokahúgomnak és próbálok a feszülő izmaimban meg a tetoválások erdőjében e súlyosan csendes borbély percek után tűzbe gyújtani neki teáért a szamovár lángját. Gyűlik a mosoly kapaszkodása hangomra, az arcomra még nem ül ki ez a hangulat s készítem eltételre a nyakkendőt a világosba takarózó öltönnyel. Lehet a bánattal pókerezni, csak az érzelem mélységének e karfán hintázva mindig van arca. Azt semmilyen küzdelem pislákja nem söpri el sosem létező szőnyeg széle alá.

Blöffölnöm kell ezeknek a tetveknek, mert hazudtam. Az igazság nem létezik, csak a szándéka. De azért én most végigverem a várost és meglövöm a mocskát. Nem az a bűne a sas országának, hogy játszik a fertő porondján. Nem figyeltek oda kellőképpen egy olyan esetlen valakire, aki az öcsém volt egykor s egy nap.

(Get Carter 2000)

Amikor azt gondolod, csak a testvéred emlékének kívánsz adózni és békében nyugodjon az élete. Csalódnia kell a lelkednek, a szíved háborog az indulat vezette katlanban. Ez a város nem veled van s a családoddal sem. Mit lehet tenni ott ahol fájó tények repkednek a megviselt lelkek mellkasán illetve a sas sem tehet semmit a csőrét rágva?

Egy utolsó senkiházi élősködő vagy ebben a beton porfészekben, mely maradék parazsában is a szíved könnyező kamráit marja. A családodban mindenki veled van, de ők nem akarják felmarni a keserűség áztatta kavicsok valamennyi nyomorának húzó mosolyát és az unokahúgod talán megért egy csésze kávé mellett a levegőt füstölve? Nem a levegő szennyezett, a kémény hasát mérgezték meg s ez a nyomasztó keserűség könnyezi a szalon reményt síró avarját. Minden viszki jó ilyenkor valamint bocsásd meg, ha az unokahúgod szárazon nyers modora esővé ázik a porban.

A család az akkor is a szeretet fészke, ha a bűn komor mélyben átitatott bölcsője nem ismer más játékszabályt. Haza kell menned a száraz esővizes lábaidon, de téged előtte érdekel az eső mocsokjának vallomása. Az se számít, ha jégen veri az ajkaimat az igazság hideg ütése. Az igazsággal és csak azzal vagyok képes nyomni a gázt haza Londonba s akkor jöhet már a dagály ázó könnye, nincsen apály. Nem érdekel a savanyú bosszú bélyege rajtam, mellettem áll a sírnál az elvett öcsém kamaszkorú kislánya illetőleg ez a bezuhogó eső mossa gyászomat e kávézó székében ülve.

A családunk békét nem, de igazságot nyer. A fegyverek és az indulat nem ropognak a nyakamban, ez újra Anglia. Az unokahúgom jelenléte szorítja a lelkemen mosolyával a vérben most már alvadó indulatokat, a nősülés szárnyal el az őszületlen homlokom peremére. A világ tetején voltam pár napja, mégsem érzem a gazdagság semmilyen szagát s a keselyűk nem róják fejem felett a köreiket néptelen rajban.

Tiszta az ég és tőlem jöhet a felhő. Ez a Temze oldala, nem New York undorító bűntől bűzös fertője. Akit igaztalanul meghurcoltak, békében nyugodhat már s ez nem minden elvont meg erőszakos farkasnak jó. Kristály rajzolja a kört, a havazás pihéje mégsem akar megindulni vagy talán majd tavasszal?

(GET CARTER 2000)