Övegh Zoltán
Irodalomvér a denevér dombon
Kiáll a tó a medréből, de hol a hajó? Ez csak fodrozódás s hol a test? Víziautó nem létezik, ez mégis tolató fodor? Idő, míg bodorrá lesz. Addig meg a partokra kelő árnyék öltözteti kabátba a testet.
Akkora udvara van, mintha mellettem izzana. Amíg a kutyák nem szeretnének ebben megfürdeni, irány fedezékbe e pajtába az éjben. A gondolataimat szívja a félelem. A véremet meg azok a gyülekező denevérek, ha nem tartok időben be ama kicsi lakba. Azok vámpír bőrerszényesek s ezt a csatornát átugrani, mert itt alattam eleshetek benne.
Egy nagy elvezető van, ami a csapadékért felel és abban most van esővíz! A motorosokat talán leráztuk a szektában. Távoliak a hangjaik és részeg nők után koslatnak. Beered az eső az útra, de elérjük a dombtetőn lévő házat s elvileg van ajtaja.
Olyan volt, minthogyha a beázott útnak sose lenne vége. Na, befelé a két haverral. Azt nem is mondja az egyik koma, hogy ez egy nőnek a kúriája. Rá van nehezedve a dzseki a másik komámra.. Vegyük is le magunkról, ami ázott. Le a gúnyákat és lehet száradni!
(Drumer átka játékkönyv)
Aki nem képes megfojtani valakit, miközben tíz
percig a szemébe néz...
Sört hoznak nekem ide az Alpokba, hogy tessék megházasodni. A szívemet adom az eszméért, a véremet nem. S ez utóbbit szerencsére nem is kötelező. Judith Herault vagyok és azt hiszem, itt a gleccsereknél fent: dönteni kell.
Okay, na jó. Azért megéreztem, hogy körülbelül mennyi időre kasztliztak be. Valamire még emlékszem a vádból, de a megélteket és elszenvedetteket semmilyen bíróság ítélete nem adja vissza. Sem nekem, sem az áldozatoknak és elszenvedőknek.
A felelősség engem terhel mindenért nőként, de Én is elvesztettem valamit. Ott, a rácsokon belül. Lehetett volna Életem, barátaim, családom. Ehelyett micsodám van?
Egy esélyem a szabad levegő újbóli megcsodálására s vagyok vagy ötven éves. Rendben, annyi még nem. De közeledem azért (a) korba. Magamba vágom a csákánymagányát a hóba s felkeresem a férfit, akit Fanny Fereira féltestvérem magasztolt.
(Bíbor folyók 2000.)
Mi vagyunk a mesterek, mi vagyunk a szolgák.
OTT VAGYUNK MINDENHOL ÉS SEHOL SEM S URALJUK A BÍBOR FOLYÓKAT
Új vért kell vinni a jövő gyermekei napjába és ez a terv nem vált be. Én szabadulni akarok a múlttól, de a múlt csápjai ezt nem engedik. Judith Herault vagyok s a börtönből kigyalogolva már be is szippant az, amit Én nem szeretnék. Az elképzelés eszméje ez, de Én nem így akarom.
(Bíbor folyók 2000)
Van, hogy az áldozat a bűnös? Valaki uralja a foly
- ÓKAT... VAN, AKI URALJA A FOLYÓKAT. DE KI? -
Én csak Fanny - t ismertem. Azt állította, az itteni emberek szörnyetegek. Ez oké, de mi a helyzet Judith - el? Az apa (ha él is még) lehet, hogy már halott. De most nem is ez számít. Azt mondja, rühelli a rendőröket. Hát engem otthon is utálnak, de alapvetően senkit sem szoktam bántani (csak pökhendin nyers vagyok). Ezt a nőt én nem biztos, hogy fel tudom szedni. Nézzük meg, hogy Max hadnagy mire jutott?
Mindegyik a hegyekben illetve alatta van már. Mindegyik szemétláda, aki alámerült a bűn megtapasztalásáért. De akit én Judith - nek hittem, az Fanny s Judith Herault inkább bosszúra éhes Fanny - val szemben. Jól átvertek minket, de Fanny Fereira - nak esze ágában sincs meghúzni a ravaszt. Na most az van, hogyha Judith Herault papíron nem létezik és akármelyik bűnöző lehetne szellemként az általuk kijátszott körözési listán, akkor Fanny Fereira a megtévesztés vagy az áldozat? Ehhez; ennek megítéléséhez az apát is meg kellene hallgatni, de. Lehet, hogy már késő.
A válasz egy részét zúdulásában elnyeli a hó. Fanny - ról mindent tudok és meghalt, akkor Judith Herault - val mi van? Ő csak megsebesült, de már holnap megölne minket Max - szel. Igen, nem ártana megnősülni. De Judith Herault meg nem éppen efelé a szándék felé hajtogatja a dolgait a legközelebbi gleccser robbantáshoz.
Azt kérdezték az imént tőlem, mért félek a kutyáktól? Másnap délelőtt elmesélhetem? Amíg kitalálom, Judith hova kíván szökni (?) Fanny azt mondta, nem vagyok túl fortélyos csábító. Ha errefelé úgy gondolkodtak, hogy a hibátlanokat keresztezzék a tökéletesekkel, mért hagyták, hogy Andreé és lánya kereket tudjon oldani Gernon - on át Saracaz - ba? Az egyiket nem találják meg, hacsak valakinek nincsen türelme füzért morzsolgatni. A másiknak nincs arca se teste (meg úgy semmilye), de Ő bárkit felragaszt bármilyen párkányra egy esetleges szikla falon. Mondjuk ezek inkább domb vagy hegyoldalak a völgy felett.
Tudják az az érzésem, a folyókat uraljuk. De a bíbort még nem.
Fölöntes zsarátnok
A kétely a vérből táplálkozik, a félelem a szemből jő. A megvetést a méhek gyűjtik be új kárhozatért, a nyílt tagadás a hamisak igazsága. A sötétség a fény örök zümmögése a megszenvedettet befogadó gerincben, az új üdvösség az előző bevégeztetés eljövése. A vér a tisztaság ecsetje, a csorba horog az igazság fázó délibábja.
Itt nincsenek kimondott kérdések, legfeljebb talán elfojtott válaszok. A várakozó vér locsolja fel a járdákat az eljövendő lét mocskától. A test nem rebeg fohászt e kampóért, így is a bűnbánat fürdeti meg és sorsát egy kétkedő sem kerülheti el. Nincs átgondolatlan gúny, mert Ő csak egyszer érkezik.
Nincsen mód módosításra szárazan köszörülő kérdésre igen. A rozsda megviselt szelleme minden tudatlan lelket meghallgat, a bűnös sebeket méz nyalogatja.. Ingyen van a szeplőtelen egészség a tiszták lápjában, a mocskos igazakat azonban ma megvetik. Ízleltessen a tisztított íz illata a felhő karcolásának bocsánatra váró lépjében, az ég talán megkönyörül most e csoszogóan gyűlő gomolygásban.
(CANDYMAN - kampókéz 1992)