Övegh Zoltán

Azt mondják, sokat iszom és a feleségemmel sem állok szóba. Igazuk is van, de Én szeretem Holly - t. Kettő lányom van s a fiam születőben. A dohányzásról még nem szoktam le, a tevéket ugyanúgy bámulom. Azzal cukkolnak öt éve, hogy: nem vagyok elég tökös s három forduló óta pont ezért nem tudok békülni a feleségemmel. Igen. Valóban mondtam olyat, hogy nekem mások az elképzeléseim a házasságról. Csak Én azzal kijelentéssel jót akartam. Engem csak akkor fogadnak vissza a rendőrségre, ha Walter kiáll mellettem. Ilyen gondolatok keringenek a fejemben, mialatt e szigeten várakozom. Van még cigarettám? Igen, ezt mindjárt elszívom. Nem sok szál, de akad ezenkívül a dobozban.

Jobb az élet a Roxfortban, amióta McGalagony professzor asszony vezeti. Az alakot felvesszük, amint felérünk a lépcsőn és így az igazgatónő fogad minket. Azt mondja Minerva, megadja Lupin tanár úr címét. De előre szól, az elátkozott gyermektől óvakodjunk. És valószínű, hogy nem fogjuk megtalálni. Hát az nekünk egyáltalán nem jó hír. Egyáltalán Cornelius még a mágiaügyi miniszter? Azt mondja a Roxfort vezetője, egy helyre még elmehetünk. Az azonban veszélyes és Ő maga nem is járt ott, Henry Polter s Hermione azonban igen. Na, nagyon meg nagyon sovány vigasz. De akkor induljunk. Azért tanakodásra még összedugjuk a fejünket odalent.

Az egyik csaj megszólal, Ő Ronra is emlékszik. Ronald Wisley - re, hogy Ő is járt a Malfoy házban. Ma este meglátogatjuk a Malfoy házat. Itt senki sincs egy langyos kandallón kívül, ügetve megérkezünk a többiekkel e házba. A csajok illatot éreznek és megfordulok, Luna? De miért egyedül van? Amint meghallja, kit keresünk. A pálcáját leeresztve csóválja a fejét. Azt mondja, ilyenekkel nem foglalkozik a mágiaügyi minisztérium. Akkor menjünk, ne tartsuk itt fel Luna - t s apját. Ekkor egyvalaki tűnik fel, de ki az? Dobby, és közénk jőve adja elő a foszlányokat.

(Felvesszük az emberi alakot, hátha akkor többet is hallunk Dobby - tól. Arra kér minket, kövessük. A pince felé veszi az irányt és csettint. Ahová megérkezünk, azt mondja, innen Ő nem megy tovább. Megbízom e manóban, a bodza pálcámat is rábíznám. Emlékszem, mit mondott a házimanó. E környék a mi erdőnk után van. Körbeölelik a mi környékünk hegyei ezt az erdőt s ez erős alkony, amikor neszbe ütköznek a füleink ez úton. Egy fiatalember lép ki a fák közül és beszélve ránk szegezi a pálcáját. Itt valami tévedés lesz. A manó azt mondta nekünk, hogy ez egy vadember és nem tud beszélni.

Megnéz minket, ránk néz. Aztán ránk lő és mindannyian elveszítjük az eszméletünket. Én nem értem, de a többiek sem pár dolgot. Amikor éledezünk, ez egy elegáns kunyhó s akkor találkozunk Thaddeus Malfoy - jal. Azt mondja, megszökött otthonról és a törvények elől csak így tudott elrejtőzni. Nem a szüleivel van gondja, hanem a törvényekkel. Itt, ennyire bent az erdőben meg távol a hegyektől még a háklis halálfalók sem találják meg. A másik felvetésünkre nincs jó híre. Fogalma sincs, ki taníthatná e nemzedéknek a sötét varázslatok kivédését.

Valószínű, hogy tovább nem maradhatunk. Mert gyorsan a téma bezárására tér át. Átad nekünk egy tárgyat meg papírfélét írással rajta s azzal távoznunk kell. A homlokunkat érinti a pálcája mellett és immáron nélküle az általunk előbb érintett tisztáson vagyunk erdőben kicsi illetve kezdetleges ködben körbe ölelve, aminek hurkából kikerülünk végül. Elérünk Dobby - hoz s örömmel látja, nem üres kézzel vagyunk visszatérve. Azt mondja, nem mondhatott mást. Ezek más idők. Annyival vagyunk előrébb, hogy tudjuk, hogy az elátkozott gyerek jól van. Semmi egyéb többel. De a többiekkel ezt meg kell beszéljük, hogy hogyan tovább.)

Hermione - t otthon találtuk és azt mondja, átvette a hatalmat az iskola felett egy másik kor. Most mitévők legyünk, cimborák? Ezt a helyzetet mi pusztán nem tudjuk megoldani, akárhányan vagyunk a falkában. Talán menjünk el Rémusz Lupin tanár úrért? Csak attól félek, Ő még nem látott beszélő szürke ordast. De itt hiába ácsorgunk az iskola kastélyának előterében. Keressük fel a holdat és hívjuk a többieket. Norbertet is lehet hozni sárkányként, de Ő itt nem zongorázik.

Menjünk túl a tiltott rengetegen, ahol már csak a hegyek lélegeznek és nyugdíjasan hajlongva integetnek a fák. Komolyfekete jó lenne, de Őt sajnos megátkozta a nagyúr második embere s síkok között lebeg. A pókokra ügyeljünk, habár ránk nem jelentenek veszélyt. Az a baj, fiúk. Hogy nem sokat tehetünk, de azért fel a fejjel. Srácok és lányok, mi legyen? Menjünk a bérceken túlra? Ott a mi birodalmunk határa van, de nem kapunk segítséget. Csak Minerva - hoz mehetünk, oda a galagonya bokrokhoz. Ez az ötlet támadt, nem tudunk máshoz fordulni. Ő vezeti most az iskolát.

Hölgyek, gyertek ti is. Bátran, szerintem rátok is szükség van. Most rögtön indulunk, másodperceken belül. Mindenki igyon, galoppolunk vissza az erdőn át a rengeteghez és be a Roxfortba. Tanácsot kérünk, miképpen beszélhetnénk Rémusz tanár úrral. Az elátkozott gyermeket a farkas vére találhatja meg leginkább s az igazgatónőn kívül nincsen más, aki át tud változni. Segítségre van szükségünk. Nem, nem törünk be éjjel. Megalszunk a kastély előtti lépcsőn. Emberként akkor mehetünk be, ha elmúlt már nyolc óra. Állatként nem fogadnak minket, márpedig Ő talán tudja. A választ arra, hol lehet az elátkozott gyerek.

Nem, nem kell gyorsabban vágtatni. Megérkeztünk, csajok. Még ki is fújhatjátok magatokat. Fújja ki magát mindenki. Ez a Roxfort kastélyiskolának az előtere. Itt, innentől varázslók is vannak. Mi boszorkányok vagyunk. Régi vágású, régebbi korok boszorkánymesterei. Szunnyadjunk egyet, pár óra és felvehetjük alakjainkat. A lányoknak ott oldalt láttam vájút meg itatót, tudnak inni. Hol most nincsen, de a kastély éji fényei adnak nekünk ideki fényt. Mindenki nyugodjon meg, símogatja szőreinket a fáklya fénye. Én is félek. Most pihenjünk. Félek, hogy nem leljük meg még McGalagony professzorral sem az elátkozott gyerek rejtekhelyét.

Az elátkozott gyermeket keresvén az ordas is magányos, de a hold az szóbaáll vele. Megugatja minden szürke a holdat, de a gyermek akkor sem fog jönni. 

Semmilyen tiltott rengeteg nem hozza Őt meg. A felhők érte sírni nem tudnak, de könnyezni igen. Pedig itt az eső még nem esett. Igaz, nem is arra éhes ez az erdő. De, hol is van Henry Polter? Mr. Malfoy fia,Draco az különben is. Akinek elátkozott gyermeke születik. Keressen tovább a szürke, talán az animágus rátalál. 

Az éjben mozog most minden mancsában és talpával. Ideje, hogy találkozzon is vele a bűnös kíváncsi képzelet. 

Azt mondta a nagyúr az életében, az apjához hasonlóan gyáva. Pedig csak az különbözteti meg tőle, hogy modortalan. Ezt mesélik a fák. A vélemény megvan Draco - ban, de többre valóban nem képes. 

Poroszkálás tovább a négylábon Mr. Malfoy - hoz, Lucius - hoz. 

Takaros a ház, ám nem szép. Vessük be a vért? De akkor Draco összecsinálhatja magát. Nem érdekel, akkor is vágta. 

Viszont nem feltétlenül kötelező elmenni a hegyekig, csak legyen megszólítva a hold.

Miss Granger - t keressük a szürke arcunkkal, hogy növekedhessen a vadászterületünk a halál ereklyéinek völgyének túljára. Hermione sárvérű boszorkány egyszer már a bolondját járatta velünk, amikor gúnyt űzött a sikoltásunkból. Nekünk nem a vére kell, hanem az együttműködése. Óvatosan közelítsük meg az akolt. Falkába, fiúk!

Minden pocsolyába belezúzta már az orr a cipő testét? A többieket elhagyta a zihálás belőlem lélegző hangja (talán még lélegeznek és beérnek). Az esőnek ritkán van olyan errefelé, hogy elfárad. Szerencsére nem nagyobbak a pocsolyák. Csak a kabátomat érzem, hogy elázott a besötétedésben. Nem az alkony utál engem, Én futottam sokat.

Nem visít és vinnyog mögöttem hála istennek semmi s a nyál csorgása sem vágja orrba a nózimat. Azt mondták a nők ott a vérszívók barlangjánál, nem fogok tudni elloholni ide. Hát, majdnem igazuk lett. Az agyam és a tüdőm se fáradt, de a lábam igen. Nem ahhoz vagyok hozzászokva, hogy farkasember elől fussak versenyt.

Olyan egyforma minden utca meg ház itt a mocsárban e zegzugos pajták között. Nem érzem a derekamat, olyan elkeseredettség vesz körül. Amikor végre alább hagy az eső, kezd éppen szénné ázni a hajam. Hát éppen az agyam is a remény keresésétől, amikor ismerős házra lesz figyelmes a szemgolyóm. Na, kezd visszatérni a vér keringése a lábujjaimba?

Kidöglik a lélegzetem és ugye nincs már mögöttem a farkasember? Hiányoznak a barátaim, de vajon életben vannak a komáim? Ezek itt hegyek s nem dombok, mint a múltkor. Körbevezet a lágy kéz egy szép csaj arcával. Olyan fáradt vagyok. Észre se veszi semmilyen szem sarka részemről, hogy milyen kacér az Ő megjelenése. Ezek a spanjaim? Kezd magához térni a tudatom és érezni az agyam.

A villám ugyan villany helyett is világít, de az is vagy egy órája lehetett. Csókolja az arcot a villámok simogatásának emléke. A csillagok jönnek most fel majd, kész megváltás az ágyra huppanni. A nő fekszik be mellém, hogy maradjak itt nyugodtan. Nem kell visszamenjek a denevérnők közé a haverjaimmal a dombokra, mert az ottani törvények nem fogadnak el minket. Se engem, se a haverokat.

(Az elátkozott ház - Drummer átka <játékkönyv>)