Övegh Zoltán

Budapestről Bajára a vidámpark tiszteli meg a Petőfi szigeten az arra kijárulni vágyók kíváncsiságát. Ennél nem is lehetne egyszínűbb időjárás rendelve, hogy a hangulat jól érezze magát. A pattogó kukorica kettőszázharmincért pattogtatja magát és lehet nagyobbat is igényelni? Igen, beleadnék pénzt rá akkor s mi a gondja a cimborának? A szeme hintázata tekint, mi zavarja a tekintetet a kilátásban? Odafordítom a fejem, hogy mi van már? A koma arca az mosolyogja, hogy érdekes s lemaradtam róla. A vendégek szája az arcizmokban beszél, hogy ajakérintésben csók volt. Körözzön mostan oda immár látótávolságban a karima, mi olyan érdekes? Nem maradtam le róla, kettő ifjú hölgy s állítólag összeért ajkakat lehetett látni, a világosbarna hajú a pajkos copfjában kezdeményezett. Az én tekintetem a végét látja vagy ez új kör.

Olvadó aszfalt 113. CXIII.

Ki ki szálljon be (az autóba) kedve szerint. Az út felsózva és enyhe esőbe léphet a gumi, akkor is lehet menni. A csapadék késik? Talán. Arrébb fújja a szél, de jöhet másik felhő. 
Hapsika száll ki másodmagával, hogy be lehet szállni. (Megdugták, most némi smárolás a spékelés) Indulhat az autó akárki is vezeti. Hogy merre? Amerre a kerék viszi. Kanyarokban mutatja meg magát a sebesség, a nagyobbakban kisodródás fütyül fel a felhőnek. A felhő összeáll, akár meg is lehet állni egy pihenőben.

Amíg élelmet hoz néhány dolgos kéz, az eső esése alatt a másik páros is megfekszi a megfekvendőt (kényelmesen az eső leguruló cseppjei nézve a hátsó ablak alatt). A hátsó ülés árnyékban eszik és azzal lakik jól. Lehet falatozni, jó ez a hamburger. Hot dog meg üdítő.

Bevezetés: Az ördög állandó, de mutathatja néhol a másik arcát. E vonat a halálba zakatol és ott is végzi az ide került fegyenc, hacsak nem vált vagont. A fenevad útviszonyai kéjelgéssel tévesztik meg néhol az éles elmét s elveszhetnek a lelkek egy évezredek óta elhagyatott bányában. Oda az ordas a csorgó vérében aludni jár mindössze, ám holtában se fáradt kóbor hajnalokon.

A pokol útja ha csókol, nem mindig tiszta az ajka. Pedig az lehetne, igaz? A pokolban az út viszont döntő részben mocskos, óvakodj a karjától. Főleg akkor az ölelésétől, ha sár rondítja azt s túl jó a nő ott a testében és a félelem is reszket a marásától.

Olyan ez az út, mintha a vége a végtelenben lenne? Jól érzi az elméd, vannak itt vagy kétmillióan (büntetésben lévő lelkek). Mind másért senyved, ám találni közöttük használhatót ebben a borzalmas latyakban. Férfinak születtél, ne máson járjon az agyad. Azt gondolod, egy nőnek könnyebb a sok vele együtt ide bezárt betegebbnél betegebb alakkal?

Hideg barátságnak hűvös a leve, ezt szellő se kavarja fel forróra. Pedig a karima ki tudná védeni, ám ki fogja ezt bekanalazni? Pók szövi a hálóba egy érintés esetleges megtörténtét. 

Baráti érintésnek szőtt lehelet az ölelése. A halál pálcája füstölög, elfér az a sok kis apró néhány únyi simogatás baktató nyargalása. Nyirkos ajak is betüzesedik tőle, pedig ez kettő barát játéka a barátság táplálékot kapó tüzén és a padlás a neszre újranyitja az ajtót. 

Nincs vége az üdvözlésnek. Gavallér s kiskisasszony tiszta, egyikük se fetreng italban vagy a fűben. Parázs alvóra helyezkedik a kandallóban? Akkor a tűz az ajakon lángra csitul, a cuppanás a szellő zsebébe száll. Melegedjen a rostos szenvedély odalent, mert még melegek az ajkak. Ilyen gyorsan nem hűl ki az a tűzhely.