Övegh Zoltán

Középen tájt helyfoglalás e kék szemben úszó hölggyel. Az illata mondja, itt jó lesz a jobbszél környékén. A gondolata az arcomon a szemembe néz és vizslatja azt, hogy pislogása is beszél a várakozáshoz. Simogatás tőle az ajakra, hogy elhelyezkedett s nem igazán hallhatóan cuppan.

Pár perc még a kezdet kezdéséhez, hogy az arca újra köszönésbe andalogjon a meglepett ajakon simulékonyan haladva rajta. Ám nem hosszan, viszont érzéki módjában megadva a módot az alig csók tényének. Szavai pislognak és figyelem a pillanást, ez a csók is eleve meglepett. Hiszen legfeljebb jócska barátok vagyunk. De ezeknek a szemeknek nem is ige lehet ellenállni.

Kérdőn beszél hozzám a szeme, mintha természetes lenne ezentúl. Hogy az ajak csókká érése ezentúl a köszönés vagy vélemény nyilvánítás. Csak van valami csajozós dumám (vagy hasonló). Ez hangzik el Tőle eme apró csókok után. Ezzel új szakaszba ér a találkozgatásunk? Igaza van illetve lehet. Ha Én eddig tettem meg, majd megteszi Ő. Legközelebb majd akár Én. Én az érintést egy ajtónak értelmezem, amin Ő lenyomta a kilincset és beléphetek azon. Most már látni a nézőteret, Én meg a szemeit nézem. Érdekel, hogy mi van az ajtón belül.

Martin Perez tábornokkal vagyok és a gondolataimmal a szeméhez beszélek. Süllyedünk és lehet, hogy mind itt maradunk. Pedzegeti közlendőjét, hogy a sárkányok győztek s elhagyni nem tudjuk e hajót, ám a halál sem érheti el a felszínt. Néz rám, hogy fel fogja robbantani a nyomáskiegyenlítőket.

A robbanás után vannak már e gondolatok s a társammal látjuk, a tábornok sehol. Talán túlélte vagy meghalt? Nincs semerre az alakzatának az árnyéka, a víz meg már a derekunkig ér és mélyen vagyunk. Nincs oxigénpalack, mégis visz minket az életösztönünk. Negyed méter helyünk sincsen a komával, de tudunk lélegezni. Azt se tudjuk, milyen mélyen vagyunk. Csak sejtjük. Hallani a gerinc ropogását, bármikor kettészakadhat e robbanás okozta sebekben ázó tengeralattjáró.

A víz kiszorította hely elfogy és elvesztem az eszméletem, mégis lélegzem. A koma is itt van! A tábornok szerintem meghalt. Ha nem fulladt meg, akkor a tenger illata a vízben a tüdejét megajándékozta vagy a nyomás kikezdhette a testét. Esetleg még élhet valahol odalent? Egy épület tetejére nyitjuk ki a fedelet, ekkora volt ez a tengeralattjáró? Menjünk ki a partra, azért próbáljuk meg Mr. Perez urat megkeresni. Csak nem halt meg! A jó ügyért ajánlotta fel, hogy feláldozza az életét. Egy épület tetején vagyunk és mászunk le onnan a haverral.

A legifjabbként felcsörtetve a fokos lépcsőkön szólnak nekem, hogy a középső fivér felvált engem gyermekmegőrzésben és tessék menni bulizni. Igen, de a múltkor se volt háló. Csak asztal, és még tart a buli?

Azt mondják a fivéreim, ma már este hazamegyünk. Csak Tas odavolt illetve van Christina - ért. Ekkor a szóbahozott páros ezt hallván megerősíti, hogy nem maradnak. Ez a ház Christina nővéréé.

Mr. Malfoy eltűnt. A bátyáim nem látták reggel óta és ekkor hallok valamit. Miszerint Lucius bácsi e szalont tulajdonolja csak. Bemutatnak egy hölgyet, aki állítólag Christina húga s milyen kellemes illat csap meg. Tíz óra sincs, benne vagyunk a délelőttben.

Alexandra néz rám, hogy: játszunk? Átlátszó szerelésben van és kezdődjék a menet. Nem kellene e nőt megkínálni valamivel? Ha már ennyire nem szégyelli a külsejét. Tas cirógatja Christina - t, de jönnek Ők is játékba. Érdekel ez a nő, ennek nem kell lökni a rizsát s Én úgysem vagyok elég hülye. Az egyik szünetben sikerül is Őt behálózni a pihenő részlegben. Nem itatom le, akkor nem fog bízni bennem. De a fellépés is fontos, nyomatékokkal megdobni a csókot. Ezt a nőt nekem küldték? Jó darab!

Christina mondja, hogy jó buli lesz. Menjünk el a házába s már dekoltázsban biztat minket. Hárman vagyunk, három fiú és Ő. (Három fivér)

Nem jutunk el a házig, mert találok egy kalózbejáratot. (Oldalt a kerítésen bejáratot vájok. Christina dekoltázsa csak növekszik). Mondják: milyen jó, hogy máshonnan is be lehet jutni s nem kell várni kikeresni a kaput.

A fiatalabbik fivérem eltűnik a kergetőzésben. Előkerül az egyik kerítés padján. Ahogyan nézem, az ifjabbik bátyámat, Christina elcsábította (mert tempós, de nem vad csókban vannak).

A ház felderítése, egyikünk vigyázzon a még kiskorúra. Egy gyermek van a ház tető részlegében a padláson.

Leérve a játék a besötétedésben lévő szabadban folytatódik. Christina immáron legombolt dzsekiben szünteti meg a dekoltázst és ez fekete melltartó. Annyira jól érzi magát, hogy levéve azt magáról nadrágot hagy csak magán. (A kettő maradék fivér közé hozva a harmadikat játszani)

A pajta vagy szalon félmértékben szürkületi állapotába belépve szürkület labda ez és Lucius Malfoy biztat, ne zavarjon a háló hiánya. Gurítsuk a labdát.

Érkezés e kastélyba és kihalt. Nem baj, azért vegyük szemügyre. Csúszással leliftezem a lépcsőn egy szinttel lejjebb, mert itt fent gazdátlanok a termek. Csak a fuvallat szellője érinti az arcot, amikor Ő gondolja.

Átlépve a térkapun Én egy másik világból jövök és ugye vissza is érek? Legalább férfiakat látnék, mert nők sincsenek. Tényleg, egyáltalán mit keresek Én itt? Meg kell menteni a hazát? És mitől?

Én sejteni vélem, hol vagyok. Itt azonban nincs semmilyen boszorkány, ki birtokolná a teret őrző kapukat. Éppen ezért 'szállok' alá a toronyból, de ott meg még ha nem is korom. Ám sötét van. Ápropó, hol vannak a fáklyák? És mivel az nincsen, mi adja a fényt? Mert e várban a félhomály féle beszél a szemhez, nincs teljes sötétség.

Hogyan lehet feljutni a bástyákhoz? Az őrség elment vacsorázni? Hol vannak az őrök? A cselédek meg varrnak? Még az álaltok és rágcsálók piszmogását sem hallani. Itt gázolok a kamrák között egérkedve és az élet nyomait keresem.

E birtoknak van egy tava, ami köré felhúzták? A fülem botja töve csobogásba ütközik e homályban úszó falak mentén haladva. Azt értem, hogy talán miért vagyok itt. Azt nem vágom, mi a feladat. Hogy én mit tehetnék eme uradalomban? Jó mocskos ez a víztükör, az égre meredő úszásban sikló felhők lila alakzatát veri vissza (a testük siklásában).

Lidérc súgását hallom és ez a kezdő csarnok, ahol találom magam. Meg kellett találni és megnézni a vár belső tavát? Szép, de ennyi volt a feladat? Azért Én valami összetettebbre számítottam vagy valami másra (s hasonló). Mellettem lifeg a levegőben balra egy ajtóféle átjáró, ez visszavisz a saját világomba? Úgy hétszáz évvel lehetek a múltban, ez nem az én korom.

Számol vissza öttől a kis aranyos, úgyhogy séta s átlépni rajta. Ki tudja, mikor nyílik meg újra? Én boszorkányt nem találtam, embert se. Semmilyen élőlényt, nincs életnek nyoma. A hátam mögött szűnik meg az átjáró és megy az utazás. Látom, ahogy utazom át a korokon. Na, hamarosan szállhatok ki és azért jó volt Quake világában. Csak üres, gazdagon sivár.

Én a maga módján élveztem, csak éppen mit jelentek? Állatok nem voltak, élet nyoma nem volt. Gazdája nincs a környéknek. Suttogások meg fuvallat az van, ami udvarol az elmének. Semmilyen más inger nincs a környezetben, ami életre utalna. Valamilyen módon a szellemvilág jelen van, de az nem számottevő tényező. Arra nem lehet támaszkodni.

(álom. A harmadik mondattól képzelgés, csak próbáltam valami történetet. Mondanivalót szőni köré)