Övegh Zoltán

Auguszta minden héten 'fekve meg van tárcsázva' (izzik is a vonal minden telibe ment hívás alkalmával. Forró a drót, ha a ceruza érinti a bemélyedéseket a számok egyre csak növekvő; mennyiségében). Hogy azon belül milyen gyakorisággal, az a heverő rugalmas rugózásának a sarkos'an sóhaj'os dallam'ára tartozik. Az elfoglaltság tartalmas ára, hogy: (átöltözve magát kényelembe) foglalkozik vele a tekintet s ajak cselekvő művelete. A gyermek délutánig az óvoda elfoglaltságát élvezi. Ha nem élek vissza a bizalommal, finoman (!): de gyeplőzzem be Őt (a nem sietős ügetésben az ízléssel befűszerezett kényelmességben) az ágyban s szép ez a bútorpéldány a nappaliban. Nem tapiztam, szóval: érdemben lássak 'munkához'. A gyermek apja (kitől elvált) esténként (az alkalomadtán) dolgoz'za meg Őt. (Most lehet Őt simogatni, ahol csak kívánom) Ez most tetszik, kötetlenül lehet vele csevegni. /Ott is nyúkálok rajta, de nem az történik állandóan. Ha nem rendeli másképp, délelőttönként érdekel a dolog? És akkor utána lehet sörözés meg csevely/

Helénához tartva hallani bentről, lépés befelé s várakozás (nem sok). Üljek le mellé az ágyra, négyen járultak az Ő tisztelete elé s annyiszor is kellett újravetni azt, hogy ismételten baldachinossá váljon. Néz rám, ne szontyolodjak el. Az osztrák virslit vitessem csak oda egy emelettel feljebb (adjon liftet? Nem viccel nekem Heléna. Segít, ha kell. Neeem, köszönöm. Nem szükségeltetik egyenlőre. Egyedül is odatalál a 'hímzett gally'. Azért történik e kérdés felvetése, mert: nem sietem el s azt hitte: valami baj van. Nem, nincs!/ Szotyizik nekem közben valamit szotyolázva a napjáról? Mi volt Vele ma? Nem érti a helyzetet s néz bele a tekintetembe. Azért gondolom, hogy lefoglalásért elterelem most e 'gyakorló vágta' során Heléna gondolatait (Én nem szoktam megbotlani mostanában a 'ceruzázás' során). S ekkor a nyelvével mesélésbe kezd: Van, hogy hallgatom ezt és van, hogy a szemébe nézek: Kilenc előtt nem, fogad semmilyen mukit (azért egy Nő is szeret maga lenni). (Hú, de elképesztően kényelmességben puha ez az ágy) Nem volt Velem egyenes s azt vetíti Nekem előre: Nem úgy lenne igazságos, ha inkább személyemre korlátozná le az alkalmakat? - Beszéljünk, nyugodtan - Azért feküdt be e négy alkalomnak, mert felmérést tartott a teljesítményükhöz. Mellen hökkent (engem), hogy előttem már egy qvartett feladatot tart'ott nála (megoldva az ágyon) és így 'mind' osztályozva lett. Még dönt, ám elképzelhető a változtatása a tervében. 

'Örülnék neki, ha csak Én maradnék?' \Ezt a hetet mindenképpen így cselekedje le. Adok időt meg gondolkodási lehetőséget is\

Távozás előtt 'ez' egy másik ágyon is megtörténik. Maradásra bír, a vendégszobát is felavatja az ajkából indulásra tevékeny'kedő levegő szava? Nézzük meg a légmozgás járás'át akkor e fekvőhelyen is. Az agyam csavarhúzója biztatja Heléna személyét a további csevegéssel való szellőztetésre (így, közeledve a késő estében az éjhez) Mindjárt hajnal van (a vágy suhintó szintjén). Na, két hét múlva okosabb leszek? Mert eddig végülis két hét lett belőle, annyi telt el. Azt írja (a) telefonomra, kettő kopasz őrmester másik fészket kell keressen a beérés eléréséhez (hogy fészek keletkezhessen a gally itatása során) Ezentúl is dughatják Őt, csak nem kell naponta. Amennyiben megfelel Nekik, hetente is elég lesz köszön'teni Őt. A férfiaknak továbbra is fontos e helyzet megtartása (valamiért nyilván kedvelik Őt) s elfogadják a helyzet megváltozását.

lás

Ha a melltartó húz, a Nő dombokban simul. A férfi most azonban kápráztassa is el. Odanézhet, de a formás bájakon túl tessék az arcba nézni bele. Ezek a pántok tartják, amit tartani kell s a kosár 'tárcája' simítja az értéket. Mehet, simán tovább a séta. Ez itt ami a Nőn a lényeg, fehérbe csomagolva van takarva és szép egyenletesen húzódnak e hágó szirtmentes oldalán. Még mindig érdekli a Nőt, amit a Férfi mond. Lehet tovább menni.

(álom)

Nagy utat megtéve kilométerek tucatja mögöttünk. Így érkezünk meg prémben a Kárpát medencébe. Mérföldeken át csattognak csizmáink nyomában a kutyafejűek s éppenhogy nem látják sisakjainkat. Így csattogunk be a Kárpátok közé s minden csupa hó. Ezen az alföldön.. sarokba szoríthatnak minket, ekkor Jack- nek a javaslatára.. legázolunk az árvízvédelmi töltésen túlra. Jópár óránk marad, nem vesznek észre minket. Most is hallom Jack szavát, haza kell mennünk. Gondolom Én, fegyverért. Keressük meg a Kardfogú tigrist, Én a múltkor találkoztam vele. Talán most is mutat utat. Itt kell legyen a szelleme. Mostan.. vetjük be magunkat a bogáncsos, tüskés, szúrós bokrok közé. Hogy mire ideérnek.. azok a hordák.. a kobakjaink fejét se szúrják ki. Nincs hideg, nem érez fázást a test. De fel kell vernünk majd valamit valahol. Pár óra és elhozza az alkony a sötétet. Nemrégen látja a szemünk elgyalogolni a sötétedés lábát. Ennivaló van, tüzet: kell rakni. Én úgy emlékszem, hogy Ernő vagyok. Félvér, de fegyverhordozó.

Napig érő sütés és ki nem hagy aludni (itt a budai hegyek között)? Nő? Milyen Nő? Rám se bagózik. Barátként rúgok nála csak labdába s nekem Ő többet jelent.

Öltözzem s fogjam be a számat, mert munka van. Rendben, mit kell tenni? Eredjek a Nő nyomába és nem egyedül kell vigyem az igát, egy 'gálya' visz. Azért a kicsi kávékámat megihatom? S egy szálat is szeretnék a dohányhevítősből. (Ki csókolt meg ekkora cuppanósra? Ez enyhén szólva finom volt) Rendben, indulás. De ennek nincs értelme. Egy nyílt fekete zakóba 'bújt', alatta széttárt inggel a fehér fehérneműjében egy Nő mondja, tovább! Megint egy csók s újra egy cuppanásra, (hol ez a Nő?) és ez se volt ellenemre. Vasútállomást hagyjuk el s rendezvényre székek bepakolása. Piszok szép idő van és itt a hegyek tetején fújja az elmét a szél. 

Na, mi van? A csúcsra érkezés ez? Én készen vagyok, behunyom a szemem s mi franc ez? Ez az ajkam, aztán megint: harmadjára is rányomnak valamit (ugyanolyan hatalmasat cuppan, mint az előző. S igen, ízlett. Ebben van szenvedély). De hol a Nő?

Ja, most pihenő? Akkor el kívánok szívni egy szálat.

Van még erő a dohányhevítőben. Kávét is szabad? Aztán mehetünk tovább, rendben van? (Nagyon jó ám itt fent)

(álom)

e című előzménye): Bennem van a hiba, mert sokáig válogatok a szebbik nem közül. Akkor elmegyek, senkit nem kívánok zavarni a problémáimmal. Hogy nem találom a helyemet még mindig s évek óta. Nem kell elmenjek, igyak csak. Ő is iszik. A meghívott lányok engem néznek, hogy: valószínű be fogok önteni a garatra. Engem kell figyelni, mikor ébredezem. Egy barna jelentkezik önként, hogy már most odaül mellém. Ilyen kiütött állapotban? A buli hamarosan elkezdődik és feküdjek csak el, senkit nem fogok zavarni. Én hamarosan beiszom, elsötétül előttem a világ illetve el is alszom. Itt, a fotelben

(álom)