Övegh Zoltán

Gondolatok
MotoszkaDaniel•  2023. január 8. 22:18

Az árnyék alakba áll 3. - Porosodás a fészekbe

Az egyenes, a görbe és az összekuszált találkozása a pusztában. A fegyverek is töltve vannak vagy csak játszanak a tekintetek egymással? A begörbült a fakult markolatára néz a szeme sarkával, ám azon az övön hiába sorakoznak töltények. Ez a nézések fürdése a tekintet színében,

 

És mit mond a levegő füstje a rónák sivatagából érkezve meg néhol szikár pantallókba beleszagolva? A sarkantyúk ajkai szomjasak, megcsiszolja őket vadnyugati kéz? Olyankor mitévők a férfiak, amikor beteszi a lábát finom kezével szalonba egy nő s kilövi kezeikből a koltokat? Csámcsogó szemeikbe néz, hogy tessék megegyezni.

 

Ha a fülünkbe fújja a port a szél, az jó? Ha gyorsabban tölti a kéz a tárat, akkor is jó nekünk? Ha jól céloz a cső felett a fektetett háromszög, előre köszön az arcnak az arany puszta? A fejekbe a borosta sercegését ontja, hogy drága a töltény és a hegyek között a sas dollárja szárnyas porcogás hírét tatarozza a szájakba korsós kezekhez.

MotoszkaDaniel•  2023. január 6. 23:56

Az árnyék alakba áll 2. - Dörög a mihaszna menny

Ha belecsap a villám a távíróba, abból lesz irat? A felpaprikázott asszonyka követeli a vőlegénye előkerítését, mielőtt a szabadalmaztatott villámok kiütik a ringből a ketyerét. Pityókásan paskolja meg a vállát egy férfi, hogy itt van. Ne rendezzen jelenetet és elnézést kér a távírásztól.

A morcos ég beborul a lágysága bárányai után a szürkületből lett tisztulásba, a napfényben érkező délután mosolyt igyekszik húzni a lánykára. Gyalogol a szép ingén, hogy a nyugalom minden értelmében csurogjon le a szépséges bőrzetű nyakán az esőcsepp. Adhatja a csapos a piát, az esküvő nincs lefújva. Indulatból a nőcske a bárpultnál ülve s hirtelen mozdulva kilövi a szalonajtóból kiálló hibás szegeket.

Nem azt mondták, hogy balesetveszélyes? Dehogynem és forog a koltja vissza a tokba. A hölgy férjhez menni jött, nem bohóckodni s megy fel magára ölteni a göncöt a földi mennybe menetelhez. Megsimogatja az ablakot a kóbor eső, a cirkuszért meg a dörgés megkocogtatja az asszony vállát a teremben suhanásban.

MotoszkaDaniel•  2023. január 3. 01:12

Cohors - ok

Tompa csatazaj a sivatagban, ez hány szekér lehet? Meg se kísérlem megszámolni és nem felém tartanak e harci ütegek, de akkor hová? Elmennek alattam s lehet, ezek MAD MAX hordái? Csak a lovak patáit meg a szekerek csörgéseit, harcba menő zörgéseit hallani.


Nem, ló hajtja mindet és ezek gyeplők nem kormányok. Rengeteg férfi harcos ül a bakokon. Mögöttem lehet valami, mert ezek elmennek alattam. Az ókori Rómába csöppentem? Ezeknek itt valamennyinek mind a harci ruhájukon kívül sisakjuk is van.


(álom)
MotoszkaDaniel•  2023. január 2. 15:40

A nő, mint olyan 3.: LOP

Ugye, milyen érdekes? Egykor csak ezen lehetett teledumálni a barátnő fejét szaftos pletykákkal. Ma legfeljebb Rebeka néni mamája hívja fel róla a kiskegyed szerkesztőjét, hogy nyugdíjas bulit reméljen arra a pár percre. Én nem vagyok ilyen szerencsés (Alisca dimbes vidékein a dombok gráciás fenyvesei között), mert szobába vagyok zárva.


Egy barnával meg egy szőkével és e modern csajokat kell szóval tartanom az elektronikus tárcsás telefon társaságában, ugyanis számítógép megvonva. Addig megy a menet, hogy a tarka felveszi a kagylót tárcsázásért. Ez is bravúr, hogy az agyukat sorompó eresztésére állítja a számjegyek látványának játéka. Az a legnagyobb buli e nemzedéknek, hogy kicsodától mit emeljünk el?


A telefont zsinórostul nem viszik el, de egy gyújtónak a zsebemből lába kél. Attól függ, hogy azzal mit kívánnak lángba borítani. Az elmémet már sikerült, mert e gézengúzokat még szóval kell tartani. A szőkeség meg tud maradni a popsiján, csak ez a másik tart tornaórát az agyféltekének.


(álom)

MotoszkaDaniel•  2022. december 31. 17:44

Rémségek könyve 4.:felszegelve egy fára

A tölgyhegyeken túl nincsenek hölgyek, csak elhaló szavak. Ide csalatik ki az a szörnyeteg, aki nem ismer könyörületet és beleérző készséget sem. A szél fájdalma nem létezik, mert itt minden igaz. A haldokló lelkek a dombon állandóan a széllökésekben vígadnak és ekkor ezen ördögi elemek a létezésben ébrednek álmukból, mert minden gyötrelem okozója mit sem sejtve a dombokra mormog. Ő nem tudja s már nem is fogja, mert késő. Csapdába csalták az életre kelt fák. Utolsó szó jogán a megelevenedett fa nem végzi ki mindjárt, mert esély minden sötét léleknek jár. Akkor is, ha a világ legborzalmasabb gaztettét követi el. De a lélek nem tanúsít bűnbocsánatot és a fa ellen fordul, megkísérli kijátszani. Ezt a förtelmes pimaszságot! Mindent megpróbált a koronák leveles királya gyökereivel meg ágaival s gallyaival és megereszti arcát. A törzsét cselekvésre hajtja, mi is ez a földön az immáron besötétedett dombok kicsiny fennsíkján? Szögesdrótok rengeteg apró szegeccsel, amik az élükben borotvaélesek. Belenyomatik a szemekbe a tölgy eléje kiszórt szegecse és vér szóródik alá a folyam folyásában, a vérzés hamar elvégeztetik s a gyilkosok királya itt végzi be világoszöld pulóverben. Csupa vér a szemgödör, nem sok látszódik a pupillából vagy a szemgolyóból. Aki nem méltó az életre és mások iránt sincs tisztelettel, az itt végzi be a seholnincs dombok között fájdalmas, kínkeserves vasszűz halált halva. Nem tart sokáig, de az a pár percnyi kín örökkévalóság ilyenkor a szenvedőnek.


(álom)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom