Övegh Zoltán

A csillag utcája a tetővel szívélyesen a szárazságában ölel. Miért inog e néhány tégla a nézelődő vakolatban? Van ott alant talaj, ám nem rögtön a talp alatt. Egy ugrással nem ad talajt elvégzett szökkenés. Apró ugrások legyenek akkor, az jó lenne? Igazán kellemes az idő, kísérelje meg a láb; mert fokozatosan bizonytalanodik e fal. Működik! Kettő ugrásra sarkall a cselekvés. Na, most már lehet ugrani. Biztonságos közelségben e normál szökellés, nem fog semmilyen csont sérülni a testben. De vajon miért lettek bizonytalanná e kopárrá lett falak a folyóparti nyaraló egykori csillogó arcában? (álom)

Éled a szabad lehelet szója és üde a természet irodája, néz is ki az ablakon a hó virága után a kéklő ibolya. Magánál van már a nyúl vagy még a fészekben muszogva mocorog s túrja maga alatt a kényelmes füvet? Válaszért a legények útra kelnek lányokért locsolásra. A piros tojásért meg pusziért ez sok férfias lépteknek megéri az éledés hajnalán járdákat járva a többiekkel.

Testtelen csóknak sem ajaktalan a lelke. Értsd meg a létezését s ég, akár egy tűz. Nem kell, hogy megértsd. Csak érezd az egész áthatoló testét. Most azonban ébredj, varázsló! Egy boszorkány űzi keresésért a lelked és nem a halált hívja rajtad létezésért. Eltiltott szenvedélynek nincs jutalma, ám akadhat mélyen lövellt tüze.

A jutalomnak nincsen dühe, de szerető keze s ölelése (a mosolygó szemben) igen. Jóindulattal át vagy vágva, kelj fel és felkészülés órára. Ez egy tréfa volt, ám valaki tényleg rosszindulattal elkábított.

Kortyoltatik a szenvedély bájitala? Nem kell bocsánatot kérni, továbbra is ad puskát Hermione. Előtte azonban, ne smárolj a barátnőjével vagy akkor Vele is tedd ezt meg és talán ma. Be a padba, tanuló (bármikor jöhet a tanár, mert eddig szünet volt).

(Hermione Granger élesztget engem s lányok vihogását hallani. Hol vannak a fiúk a tanulók közül?)

A lányok hazaszállítva. A cápák elől nincs menekvés. Az öltözőben csapzottan hánykolódva szárad a kettő hölgy törölközőben, majd gönc kerül testükre és a dekoltázs kajánul indulatos. Veszélyességi pótlékért beszél a szem s a medencemester e kikötő vesztőhelyén lásson munkához. Egy szőke megkezdi úszását a csókban, a második ajak párbajára kerül sor zárolt határidőn belül. Tompán, ám igaza van a lányoknak. Ez veszélyes volt s ott is maradhattak volna. Minden megvan? Akkor irány haza, Zoli nem is ellenkezik a csókok végrehajtását illetően. Ez nem ellenem szól, az én hatásköröm más) Hol a mélység háborog, a hölgyek nem tisztelete az ajkak dühéért háborog a hullám indulatos s fodrozódó pergésében. /Melynek kottái karcolnak ezalatt rajzot a falba e támaszponton a túloldali, víz alatt hánykolódó feléről. A szenvedély nem szól, hadd ázzon a támaszpont. A cápák elméiket törik, nempedig az óceán titkát. A tenger öle azonban kavar, selymes buborékokban a mély ölelésében/ A lányokat egyébként se ismerem, most láttam Őket először. Dolgozik pár ember e tengeren felhúzott támaszponton.

Midőn az uszály a sérült testével partnak érkezik, ki kellene kötni azzal. Az érkezésért meg kell dolgozni, nem lehet rendesen lefékezni a hajótestet. Így is, jelentősen sikerül lelassítani. A hajótest elszabadult, 'néma' motorja elől futólépés. Ez úgy huszonöt méter s megvan, sikerül! Órák óta le van szállva az éj, szállást kell keresni. Élet moraja a közeli távolból. A lényeg, hogy sikerült testi sérülés nélkül ezt a kisméretű uszályt lehorgonyozni. Pihenő van s keresni valami lakot, nem fázik semmim.

Barátságosan néma a víz. Ez gazdátlan uszály? Nem emlékszem, hogy vezettem volna. Vagy Én máshonnan jöttem ide s nagy útról? Most hunyjunk egyet, aztán megkeresés a kérdésért a válaszhoz. Nem érezni fáradtságot, ez váltásuszály? Akkor haladás majd tovább. Finoman homokos a part, még ha hideg is. 

Olyan magabiztosan beszél az éjjel, a víz öltözködését se hallani. Pedig itt, látótávolságban: beszél a híd, ezer méteren belülről. Nekem nem is volt rakományom? Vagy azért még megyek? Na, ezt a hunyás után áttárgyaljuk. Ez, kisméretű uszály. Amit lefékezett érkezésnél kikötéshez, a műveletem.