Övegh Zoltán

Gondolatok
MotoszkaDaniel•  2024. június 2. 01:11

J Ú L I U S II.

Hívja a hegy a vízzel a szél mellét s a nyár meglengeti utazóbotját, hogy járuljanak a színe elé. Telefon csörög, hogy várják a mély hangot a szoknyát viselők és maguk közé beengedve vegyünk részt az évszak perzselő ölelésében. Szalonna sütésére történik a készülés és lehet, nem amellett születik a döntés. A magaspart alatt zúg a folyó, egy szőke cyklon féle sürög a konyhában cselédként valamint csatlakozhatok be e percekben hal adagolásába a forrásban lévő vízbe.


A paprika illatában szócsatáznak a hölgyek, foglaljak helyet köreikben. Sorban egymás után mennek el, aztán jönnek vissza az öltözőből. Én is készültem, ha esetleg fürödni kell vagy játszani a vízben. Elképzelést szavakba foglalni nehezen keletkező illatok szólítanak meg, akár járuljak hozzájuk közelebb s némit veszek is magamhoz a sörből.


A szőke hang nyájas hajban a sikló hajában az, ki intézte a hívásomat ide. Menjek utána és segédkezzem neki az átöltözésben. Illatos volt a víz és barátságosan szeszélyes, kell helyenként ez az úszás a holtágak körül meg a vízipóló. E foszlányok eveznek a gondolatokban s a nap körülfont karját látni, azaz kettő felhő ismerkedne két oldalról (hasonlót e társaságban is látni, csak itt a fürdőruhákon pihenő árnyékok a felhők és azokat pedig az itt vendégeskedő szellő tereli és van, hogy mohóbb komótosságban).


A cyklonom a lefelé gombolás után e nyári dzsekiben magára vet egy cowboy kalapot és van, hogy hátravetve hordja azt. Le a többiekhez s a nap tüzérsége adja a napunk fényét, további mártózások történnek még. A kellemes vízajka átveszi a test felett az irányítást akár csobbanó csábításhoz, egy másikat éppen átélek.  Mert rajtam van cyklon csábító csábítása. Ez alkalmakkor szokása hátravetni magán a kalap karimás testét.


Étkezés a tálalásnál, aztán barangolás. Be lehet járni e nagy és elterülő környéket. Az árnyékok a perceikben járva mindig más ruhát vesznek fel. Feljebb járva az erdő alatt nézelődve a lenti part csámcsogó csevegése tompul s szünetet tart? Csak a fákat hallani, melyek egyhelyben lengedeznek a markukat a szél vágta napsütésnek tartva.
MotoszkaDaniel•  2024. május 27. 12:11

Mr. Woodman arénája - A FAember támadása

Az emeleten kergetőzve megragadja a lábamat, de engem nem ragad el. Menekülés le a földszintre, hol is egy esőbeálló az összes menedéki lehetőség. Az emberek futnak, ezt ott nem veszik észre? Pedig jó volna, különben egytől egyig levelekké lesznek.


Beosonás futva a rejtekre s Én biztonságban vagyok, ide nem lát el a gallymancs. Hasonlóan korlátozott a mozgása, mint a Quake lávaemberéé. Egy rövid barna hajú és szép arcú lány néz engem. Mondom neki, ide kucorodjon be.


Mert azok az ágak a lábakban nem érnek el ide. Ő azt nem teszi meg. Pedig csak ide be, beljebb kellene jönnie. Abban reménykedik, e fa nem vadászik 'erre'?


Én letapogtam mindössze a lábaimról az indákat (a lábak csápjait), ám itt maradok. Nézem, miképpen fejvesztve menekülnek az ide keveredettek a fekete mágia vagy mi által megszállt fa nyújtózkodása elől. Itt nincsen valahol egy hátsó kijárat? Máshol Én se jutok ki innen vagy kivárom, míg e vad növény elfárad.


(álom)

MotoszkaDaniel•  2024. május 25. 23:04

Szokásos lány kékes szemekbben és ez fehér póló

Rebecca


Ő nem az enyém és nem is biztos, hogy valaha az lesz. Nem lehet csak úgy kivívni a hon csodálatát. Elfoglaltságom nem lészen, irány a dombok ölelő kedveléses érdeklődése. Pár nap múlva esedékes s az érkezés legyen ide a majdnem hegy pereméhez.


Hol is van ez a jogi egyetem? Csak oda kell találni, a kanyarok minden értelembeni dobáló zihálásából a személyem megérkezve. Itt most Őt meg kell találni az emeletre feljutva s már messziről kiszúr engem, oda tessen fáradni a szemem zöldben. Csakhamar csak Ő marad és ezennel Én üljek le, mert Ő jön iménten az ölembe.


A szeme világa csillog ide az enyémbe, a nyílt sziklák dombja mellett e fehér pólóba borítva Őt is nézzem s most ide van rám fekve és az ajka nyílik nekem? A szépesen fehér fogak várakoznak e dombi fuvallaton, ez az Ő válasza lészen a szemem kérdésére? Akkor Én most a szeme kérdését nézem és az Én kérdésem ŐHozzá csókban érkezve a dekoltázsban tevődik fel nékem. Ezzel nincs elnyerve az Ő szíve, ez a ráhelyezett csók negyedik menete az ajkain és engedi azt magán elsimítva (uralkodni) egyengetni e terelgetésben.


E szemek szerintem most is kérdeznek. A jelentős dekoltázs szilárdan álló kérdőjel és akkor ez az Ő kérdéseinek ütköztetése a szemembe. Nézzen abba bele s így is a jó, mivel Ő szeretné Ezt. Azt, hogy itt legyek.


Olyan, mintha e nap soha nem érne véget. Az Én részemre lesz előbb vége. Azonban, amíg a kicsi kobakja ide simul, leszek ezen irodák illetve termek előtt az Ő fotelje. E nyílt fehér pólóban pediglen időnként ezen 'asztal kínálatát' szemügyre kell vegyem.


Bár minden szép és hasznos örökké tartana. Ezen elmélked a lelkem szenvedése e csókok érkeztetése alatt. Én szerelmet érzek, Ő a szeme alapján a biztos szenvedélyt mindössze. De: Örülök, hogy Vele lehetek!


(álom. Ugyanazonnak a negyedikje)

MotoszkaDaniel•  2024. május 25. 23:02

Barna, fehér lány. Kék szemekben (Rebecca) álom

Látogassam meg? Már szedelőzködöm is Pécsre. A szép és napfényes késő tavaszi út fogad, Őérte mindent! Az út ágazik, vele együtt a kíváncsiság is s most dombra fel!


Meg kell találni az egyetemet, Őt még kitikkadva is felismerem. Izgulok, de a kíváncsiságom a kanyarok élességénél is szélesebb. Merre van a szívem lelkének egyetlen királynője? Ő kívánja, hogy járuljak a színe elé.


Babafehér póló s ekkora dekoltázzsal tisztel meg engem? Elkülönülve hozzám, foglaljak helyet és Én vagyok a fotel? Az ölem után arcomat kéri karosszéknek. Ez így több mint elég megtisztelő, szinte nem is várakoztam semennyit se.


A betüzelt szem szikrája a láng nyelvével szemem tükrét pásztázza forróra. Őt nézzem s ne csak a testén legyen a tekintetem. Ez tetszik, mert akkor ez továbbmegy a vágy haladó szekeréről az érzelemre. Én kezdeményezzek és rajta?


Az ápolt fogak tekintete a szem és arc meg ápolt haj után akkor a puszié legyen a szerep? (s megkísérlem rögtön szájra) Meddig szabad a terep? Mennyire szeret? Mert ez már több mint játék.


Én élvezem és akkor egyenrangú lennék vele, akár ma? Ha úgy óhajtja, haza se megyek és maradok vele e hétvégére. Várom a szeme mondatát, mert a dekoltázsa szüntelenül beszél. És Én pedig értem azon dombok szavát.
MotoszkaDaniel•  2024. május 25. 21:06

Méretes sebességváltó: Városok között és a veres h

ajfürtök beszélnek


A betonnal beszélgetve társ érkezik a csendbe. Így mégiscsak jobb s kérdezi, mi a helyzet állása? A várakozás után kelni fel a szállás lépés talpára, mert az út előttünk. A társ a meglepődöttség merev tekintetében hallja, a Nő korábban leszállt. S azt nem látta, hogy miképpen történt köztem meg közte a búcsúzás. Erről mesélek most a számára, legfeljebb pár percben e helyet foglaló napsütésben. Érkezés a részemről a járatra s a rajtam lévő szem nézi a számba vehető helyeket, mikor ismerős szempár jelez nekem orrom s homlokom közé; hogy tessek ott mellette helyet foglalni. Én úgy döntök, téve egy próbát, elfogadom a kínálását. Nem sok öltözék a hölgyön s az sincs rajta bő lére eresztve bezárva. Egy alig mellény rajta vala és az se 'rázár'va, hanem az ülésben szabadon napozva. Utalgat rá, pár órája hatoltak be a barlangjába; aztán míg le nem száll Tőlem, a rajta lévő ajakhoz fordul a személyem érdeklődő ajka üdvözlésre. Simogatásba kezdek ez üdvözlés alatt; azt mondja e vereske, fehérneműn át mindent lehet. Pár kilométer meg megálló után jön ez az állomás. Mi addig vagyunk a dohányzón is s mesél új vörös hajáról.

Most jön majd a járat újabb indulása, Én egy baráthoz szállok be, megint hellyel kínálás s ez némelyest kihívó dekoltázs (Én megkísérlem Őt megcsókolni; Ő nem szól rám, hogy mit szabad vagy nem szabad (akkor viszont 'kibővít'em az üdvözlést, mivel a vöröskénél erre azért csak mértékkel vala mód. Mármint a simogatásra). Örömmel foglalom el a helyet, a társ itt mellettünk rögtön párhuzamosan. Indulás tovább s innen nincs is messze már a végállomás, mert az már a szállás lesz.


(álom)