Övegh Zoltán

Csurgó hullámok ízlelgetik a vad és száraz szeretetben a szigetország kavicsát. A nő szeretne hazamenni így a késő estében e romantikázást követően, ám női sikoly ugrasztja ki áramlatában a csendesen hajókázó tengert. Már vetkőzne, hogy alámerül a habokba. Pajtása leinti, majd Ő megnézi és felderíti a kavicsok tükrözte tajtékot. A víz nem hideg, de nem is meleg (éppenhogy langyos). A nő izgatottan várakozik a parton és aggódni kezd, hová tűnt a pajtás? Hol a férfi, akivel volt az éjszakában? Ő is áldozattá lett? Egyre zaklatottabb, amikor fodrozódássá lesz a part vize és ott a férfi. /Partra szegeződvén a társ azt mondja e hölgy társának, nem úszott be teljesen, mert annyira azért nem jó a víz hőfoka. Talált egy női holttestet, de szerinte a halál oka nem fulladás. Megfojtották. Kérdezi a hölgy, a test akkor a lábfők között van? Nem, feleli a férfi. Némileg arrébb a partra szárazra (Szárazra húzta). Akkor a nő szeretné megnézni. Az idő kellemes a vízzel ellentétben a késő estében és csak kisebb sétát kell tenni. A nyakon nincs véraláfutás nyoma, tehát valahol akár egy kádban megfojtották és aztán hozhatták ide a tengerbe dobva. Zúzódások sehol nincsenek, tehát e nőt eltette láb alól valaki az otthonában. Valaki, akiben megbízott. A gyilkost mindenképpen ismerte, mert dulakodás nyomai nem találhatók. A halál pár órája állhatott be, de azért e testet elküldik a halottkémnek (hogy az mit mond. Hogy mit állapít meg?) /

(A perjeltől már képzelgés)

Az elvarázsolt kastély varázslatos romantikával elevenedik meg. Megy a zene és testtartásba felállt párok kezdenék meg a lejtést. Nőkből álló nézősereg az asztalnál ülve nézi, mi végett válnak kővé a táncosok? Kar fog karon hátulról s illat csap meg. Mondják a nők és felénk is mutatnak (,hogy): nézzétek! (el akarja csábítani!) fel akarja szedni a legényt!

A lánnyal a kis lépcsőn felmenve megállás (a folyosóra beérve a kis takaros ajtó után) és veszi fel a tánctartást. Az illat itt van, nem mozdulnak az emberek? Még csak nem is lélegeznek, mi készen állunk.

(álom)

Várakozás a sorra a behívás előtt, mert én következem. Nőnemű mellettem és azt hiszem, Edit névre hallgat? Már egy ideje folyik a csevely s imádom az arcát a hajával együtt. A szeme is beszél a szemnek és zárt mosolyra csücsörít az arca (vált az arc), mit szeretne? Közeledik, egyre csak közeleg. Megér egy próbát itt az estében? Nézzük az eseményeket, már itt van egészen az arcomban. Akkor rajta!

Ezt elrontani nem lehet szóval másképpen beszélgetés következik. Nem láttam még Őt máshol, mi a tevékeny bátorság jutalma? Nem nyílik még az ajtó, tehát merüljünk el Editben. Olyan finom az ajka, mint a frissen kifőtt tészta. A rizs nem képes ilyenre. Tovább beszél hozzám és valószínű, elégedett (hogy fogadtam az Ő <'beszéd're éhes?> csókját). Mivel lekváros táskához nyúl, még ha a lekvárt időnként törölnie is kell. Még csókolnám Őt, de hadd egyen. Meg aztán, érdekel a testi adottságain túl az elméje is.

Nyílik az ajtó és csupa nő. Az elméleti tudással elégedettek, de a nyelvi részleg rendelkezése mondja ki az áment. Nyilvánuljak meg valamit angolul. Az egyik nőnemű szóvá is teszi, hogy találjanak ki valamit. Mivel Ő szeretne felmenni. Rám vár legalább három hölgyemény, alig kettő három mondatot mondok és itt fény ül ki az arcokra. Megvan a befutó? Elégedettek a nők.

(álom)

Ez most a középkor vagy Én kerültem túl kihalt környékre? Dombok vannak még, minden más az homok erre. Valami kettő nő bajlódik a kezükben ásóval (a földdel). Azt nem mondanám, hogy az én nyelvemet beszélik. De értem, amiket mondanak. A viselkedésükből ítélve Ők is azt, amit Én. Higgadtan hadonásznak, tehát segítsek. Megteszem, de mit kell ásni? Vagy minek kell megásni a helyet? Nem rossz nők, beindul a képzelőerőm. Na, gyerünk ásni. Úgy körülbelül délután lehet. Ezek barbárok lehetnek? De nem ellenségesek. Az öltözékük alapján gondolom, hogy e nők harcosok vagy valamiféle küldöttek lehetnek. Legalább sötétbarna, de akár fekete öltözéket viselnek. Olyan, mint egy könnyebb kivitelű ballonkabát. De elegáns!

(álom)

Szokásos izgalommal az estét várva egy barátot kísér el a szándék háziorvoshoz, aki hitetlenkedve fogadja a szavakat. Hogy nő kezdeményezhet igaz barátság mélyülést. Kis híján felnevet, hogy ez alkalom után szintén a kék szemekhez tartanak a léptek. Figyeljem Őt, mert fizetség nélkül jő majd ki a rendelőből.

Behajtott ajtó nyílik nyitásra és középkorú orvosnő részesül tőle a csók által létesített juttatásban. Pökhendi nagyképűséggel megjegyzi, így kell ezt csinálni. (Az én gondolataim indítják a lépteket, mert fel kell venni a hölgyet a délutáni elfoglaltságon való eljövetelre. Ez nem színház ezúttal, emlékeim szerint filmszínház s nem bánom ezt az elmulasztást. Az iménti társalgó emberkét elnyeli a szél.

Készülök a lány felvételére, mennyire legyek frakkos vagy flancos? Amíg ezen jár az elmém göndör motorja, meglátva a lányt. Elámul az elme a lenge dekoltázsát látván. Vajon szabad a puszi a kényelmes bőrpadokba ülve? Kérdésre készülve mosolyog és az öltözéke bontását fejezi be. Szabad a 'rablás'? Érdeklődni meg a kajánságot s az ajkak várakozóan néznek rám, nem sietem el a csók köszönését e fotelekben. Na, most sötétül el a nézőtér. Rajzfilmet választott a nő, szóval elhelyezkedni.)

(A zárójeles rész az én kiszínezésem)