Övegh Zoltán
GondolatokMegint gondolatok a semmiről.
Hónom alá veszem a Májust,
mellettem ül mosolyogva Mátyus.El kellene tenni ebből a melegből télre,készüljünk fel időben az aszályra (a tavalyi télre, vagy a kellemes nyárra!).
Fent és lent, hideg és meleg, sötét vagy világos,megmutatja magát hamarosan a június.
Most Má(r) - Jus(sunk) el a jó időhöz s legyen hosszú és sokáig tartó Áldás,ne olyan rövid, mint az időnként nyakunkba zúduló Isteni Áldás.
Március - Április - Május, azaz Menjünk Át a (Megáradt) Magyar Tengeren.Balaton úgyse sértődik be,az idők végezetéig állni fog a medre. (Meg is emeli ott kalapját brummogva a medve)
Kifogyott tollam szögre is akasztom,mielőtt a kedves olvasót ki nem akasztom.
Gondolatok a semmiről
Ha Én Fényből lennék,
biztos nem akarnék sötét lenni.Hogyha éles lennék mint a villám,biztos nem akarnék magamnak farkat, mint Lucifer.
Ha elektronból lennék,nem akarnék Protonból lenni.
Ha súlytalan lennék,nem tudnék az ágyra feküdni.
Ha én Fényből lennék,leesne rólam a napszemüveg.
Ha pihekönnyű... fényke lennék,minden távolug-rást megnyernék...
Ha én Fény lennék,a traffipaxxot..., lenyelném.
Árnyék... nem lennék,mert az árnyéknak nincs árnyéka.És azért sem, mert az árnyékomba nem tudok lefeküdni.De ha Fényárnyék lennék, lefeküdnék a Fényárnyékba.
Most éles leszek mint a borotva,és aluszékony mint egy mormota.
Ha egy ifjú debreceni lányka nem lenne,a Fény se pislákolna most bennem.De van. Szép szőke, egyenes hajú.
Magas és szókimondó,soraimat le is zárom, legyen sztornó.