Övegh Zoltán

Keletről nyitja a kaput először a csobbanás, hogy azt követően részben északra tartson. Söntések és borok zamata érik a főúton. Ami eddig lejtett, az mostantól emelkedik s nem feltétlenül a hirtelen hurrikán évében.

A kék árnyalatai vakíthatják el a partot, mit a fák szegélyező lombja fog fel.

A víztükör zúgva néz rád s a gonosz térfeléről látnak téged a dombok. Tekepályán mész körbe s fenyők tűi szúrják ki előtted az álnok árkokat.

Ránts a gyeplőn, mert az emelkedőt nincsen zöld smaragd a világon, ami kiiktatná. Fennkölt falvak és községek heverészése a napsütötte sziklákon. A víz mögötted követ s párájával locsolja az itteni, padláson élő tűlevelűeket. Paripádon húzd a szót s a lassítás intésére készülj kövek és törmelékek ölelésében. Olyan magasan vagy, hogy a dugó megszédülhet a füledben.

Innen ha tovább vezérel a sorsod, alföld országa rontja rád a világát egy másik járásban. A vonulatok kúpok váltják, én viszont annyira fel még nem utaztam. Mindig két kéz húzott vissza, mert valaki a fenti kürtők orrlyukain rám fújta a levegőt. Minden alkalommal megérintett a kiengedés lélegzete!

Egyedül csorognak az utak, és a barátok megmaradtak. A mindenhova kanyarodó dombok új hajtásokra fenik vesszőiket.

A fejem tetejére álltam a tetőn s az eszmék öntik belém a mámor örök, de boldog búcsúját.

Dér köszön nekem a kutyatejből. Sírok, mert üdvözöl a tériszony.  Zajos bokámmal állok a fennsík előtt. Kifújom a levegőt, mert eddig lélegeztem be. Ne kutasd a szerelmet. Rád talál, ha keresed.

Elszívhatod a békepipát, ha esetleg kívánod az ősök világát. Kéz nyúlhat a dobozodért s szikrádért a tisztásokról. Az ereszek alatt gomolyog a füst, pillantás ülteti le a lábaimat: hallgassam a messzi csúcsok tanácskozását.

A szabaddá lett mezők kérik a fülemet, tegyem oda magam közéjük. Nem nézek semerre, minden az orrom előtt magasodik. Semmit se látok, de a magaslesekről vázol tetőket a kavicsok felpattanása. Magamhoz térek, lehet menni egy túrára?

Ha a mély baráti szó hevülete szólít, válladra veszed a tarisznyát s nem foglalkozol semmivel. Amint köszönnek neked a vonulatok, kérdések hada érhet el. Ilyenkor a megfelelő sávba sorolsz be vagy eltévedsz. A dombok egyszer kérdeznek. Ha jelentősebben zúgsz közöttük, lehet rá alkalom, hogy a te kormányod is kérdést dob megtisztelő fáik számára s azt a leveleik fogadhatják.

Megzizzennek ezek az erezetek. A dombok fújnak sípot, ha esetleg beesteledett. De ha az a kürt riadót fúj, téged már védenek az ösvények.

A ciklon körbeöleli a nyakad, de személyedet óvja, nem pedig fojtogat. Ha menned kell, hazaenged s szabadon távozhatsz egy másik földre. Tiszteled az áramlatát? Kapuja előtted éjjel nappal nyitva áll.

Amióta dús kalászok hosszú járásokat örvénylenek, erre a te utad más veszélyekben téved el. Neked hajtani s fékezni kell csak a szeledet. Jobbkezes vagy? Megérkeztél az édenkertbe. Balkezes? E fennsíkon, valaha csuklós hajtányok köszöntötték az embereket s ülésbe huppanva szakíthattad meg a lépted, ami hazalökött a halak földjére.

Egykor Te kellett figyeljél a vad szelekre, nehogy szakadékkel szemezz. Ma ők óvják testedet, ha esetleg itt pár órára, vagy hétre lepihensz.

Vigyenek a tavaszi levelek a rémület országútján? A menny fennsíkján sétál a buszod délutánból az estébe. Középkorú nő ülése regél és mi férfiak pedig sereglünk köré. Az ismeretlen préda eszi a meséinek hőseit, egy fiatal párt sikerül tőle kimenekítenie. Vadőrök földjéről jött a járőrök pezsgő fűszálára, erre viszont más felhők dörögnek. Csendesebb életre vágyott, de a csend ide más zajt helyezett.

A dombok hétvégi házat néznek egy magaslaton, óvó férfihang könyörgése néma teljesítésre hallgat e peronon.

Barna fák szépsége a kerékpárja pedáljait választja?  Rálép velük a sztrádára, aztán elragadja őt a szikla császára. Azt beszélik a kevés időt élt lányról, irdatlan szélnek vihara karolta fel

s legutóbb teste a semmiben örvénylett. Üde arcát a nyeregben ragadta el a karom. Szekerek gyűrűje hiába van mellette, ha heves csapadék csápja elviszi magával a mélybe.

A hegyek lépcsőin az éjszaka az úr, eggyel lejjebb pedig a szelek hőkölnek. Amíg az ő karjai kiterülnek, a vadászház félösvénye s lejtője a lakóhely!

Zárkózz be most, kérlek s a szememet csukd le mélyre. Váltott kezed éppen az evezőt csapja nyakon szépen. A ma csodás légvételt a pihenés küldi elfekvésbe. Ez a csónak, nézzed! Horgonya még nincsen kész.

Lerakom a térképet neked. Bontsad újra szélesre. Annyira, hogy szeressed az utazást a partszélen! És ússz, ha elsüllyed.

Ugyanaz a sodrás bája tán. Szép, hogyha csobban a szív. Ha léket kap a deszka is, a mentőmellény partra visz. Csak tempózzál velem!

Bérelt stégen állok, leszögez a horgászás. Te evickélj ott bárhol, nem ér utol a béka szárny.