Övegh Zoltán

Életmód
MotoszkaDaniel•  2021. december 26. 02:02

A HóHányó

El kell takarítani a havat a völgyben. Bányász vagyok és aranyásó, de télen a holtidőszakban ez a munka van csak. 

 

Az első helyen szemetelő hó és a vityilóban a dekoltázsos asszony a melegen ad nekem melegszendvicset. Alkohollal vegyített tea, jól is jön az a hidegben. A bér? Ilyen kis házban szépen kapok. Hová tegyem el? Csak akad itt egy erszény valahol, amit adtak nekem a hidegbe. Elbeszélgetés vele kicsikét a heverőn. Mesél és iszik, aztán távozás. A módos öltözéke alatt elfekvésnél felpolcolódnak a bájai, inasa is van? Arcpuszit kap tőle.

 

A következőnél szállingózás, de itt jobban látni. Na! Nagyobb a hólapát is. Munkára, nagyobb kedvel is lát neki a kezem. Letapogásnál kopogok és látom az asszonyt, amint az ablakból jön elém. Vállakat látok úgy körülbelül szabadon. Erre hűvösebb van, azonban kevesebbet kellett kint lennem. Jó meleg üde és ízletes virsli kerül az asztalra. Kisebb jégerrel kevert bor és mellettem nagy dekoltázzsal tart engem szóval ez asztalnál eme második munkáltató a vállain vezetik tekintetemet végig a ruha vonaláig a pántok. Jajj, de jó. Eleve szeretem ezt és választhatok a sós kifli mellé: Ketchup-ot és mustárt kérek. Jó a hangulatom, de ne feledjem: Ez munka. Korty.Korty, korty és korty. A meleg kell, a nafta ezen a vidéken. Jön az inas tányért cserélni. Felhajthatok csokoládélikőrt még. Na, még egyet. Aki édesszájú, így jár. Megint átmelegedtem. Beszélgetés a jövőről a második munkáltató felé fordulva. A komornyikja visszafordul, a fiatal kislány némileg megdönti magát hátra. Éppen aprót. Szájpuszival küldi el. Elnézést! - fordul vissza hozzám. Tárgyalás vége és az ablakból a pihéket Iátom szállni. Ide kevesebb pénz jár, mert nem kellett annyit havatlanítani. Hajol nekem, kezdek belátni a ruhája alá... Én nem akarom megcsókolni, most akkor mi? Na, már kezdtem kétségbe esni. Kézcsók neki s mehetek. A hó sercegésében gyűri magának az utat a csizmám.

 

Harmadik birtok és a havazás van itt. Ez háromszáz raklapnyi hó és szakad! Égnek a fények a házban, de ezzel hogyan fogok végezni 8 előtt? Egy férfi lát és lerántja a ponyvát a járgányról. Berezelek. Azt mondja, ha volt dolgom motoros szánnal... Megmutatja a gombokat rajta és mielőtt belevágnék, próba. Kezdődhet! Másfél óra, mire megvagyok, de így ez. Rám hozza a hegyek talpa a frászt, és... közben kesztyűben kezelhetem a kormányt. Egyikmásik forduló közben megvan a harmadik munkáltató, viszont ezen nem sok valami van. Kis híján bele is csúszom egy gödörbe e dombféle tetejéről. Készen van! Megnézem ezt a hólepedőt, mielőtt bemegyek. El tudnám még bámészkodni. Ha más nem, ez a tél szépsége. Jajj, hógolyózhatok is? A házmester kijön eltenni a járgányt és gyúrunk. Sebességben esik, a kamránál itt hátul futkorászunk levezetésként. Látom pillanatra megint bent a nőt, ezen alig van öltözék. Ott bent megteheti, elmosolyodik láttán a golyócsatánkat. Észbe kap a szemem, hogy szabadon van a hasa nadrágig. Három találat után megint én dobok és lehet bemenni a házba. Van kiterjedése, ez a legnagyobb! A szobafiú hátul megy be, én elöl. Van, mit letapognom. Gyertya, kandalló, terített asztal és szép szőnyegek. Sült hekk, rántott sajt, pálinkás tea illetve vodkalikőr. Azt mondja a cseléd, máris érkezik. Egyvalamit még hoz. Feltűnik a birtok asszonya a hátam mögül, hogy adja a pénzem. Én már az étkezésem felén túlértem. Pazar, marasztaló a hal s melegíti mindenemet a pia. Hátranézek az ágyra, díványra. Jó, gazdag bútorra heveredik rá háttal a nő. Elegáns nadrág, közepes kabátféle teljesen nyitva ami alatt csak egy melltartó van s így dől hátra számolni. Megérkezik a fiú, szalvétáért küldte el őt a hölgy. Most inni kezdek, duzzad erőtől a testem a kinti hideg után. Töltődnek a poharaim. Mutat a fiatal nőcske ujjával, hogy pillanat. Magához kéri, hogy most már elmehet. Mindkét karján félig letolja a szép kabátkát és oldalra fordul az ágyon. A lágy folyó medrén haladnak az ajkak, az asszony simítja a vállát. Kezeit időnként mellkasához teszi, tapizni azért nem szabad! :) Mosoly és cuppogás után a szolga köszöni, hogy mehet pihenni. Bal kosár megigazít a bepolcolódásnál, illetve a jobb pántot vissza a vállra. Köszönöm a türelmét! A bére, nézze csak! És jön a pénzem. Menjek oda hozzá az ágyra? Felül és veszem át. Elég jó illatot érzek, ez valami márkás parfüm lehet. Szép összeget kaptam. Ezt is el kell tenni az erszénybe, akármennyi hely van ott. Sarkot kell biztosítani a számára. Nézem a szemeit, figyelek meg a haját. Beszél, beszél és beszél.  A vállai ugyanúgy vannak pusztán. Szép színű ez a kabátka. És... most mi ez? Igyak vele pezsgőt. További összeget vesz még elő a ruhájából valahonnan, hogy az emeleti terasz is meg lett csinálva. Hát meg is iszunk úgy három, de négy pohárral. Erőtől duzzadva lépek ki az ajtón, nagyon kicsit szédülök csak. Úgyis gyalog vagyok. Mehet a menetelés. A nő éppen olvas, mert látom az ágyában betakarózva immáron felső nélkül csakis fehérneműben. Mire megint visszanézek valamivel távolabbról, fény gyúl a fürdőszoba felé vezető részen.

 

Na, az én utam hosszú. Tizennyolc-tizenkilenc óra körül tatyogok és cél. A húgomnak tartok előadást. Több pénzt kaptam? Pedig az a nő nem szokott többletet adni. Megpuszilom őt. Érzem az illatot. Nem olyan jó, mint a harmadik munkáltatóé. Az valami nagyon flancos szer lehet. Mondom neki, hogy bőven kaptam enni mindegyik helyen. Hajtsak azért fel még bort és van pogácsa. E hóesésben nem indulok még meg. Elbúcsúzom tőle. Ő pólóban és melltartóban fekszik el az ágyon, ahová érkezik a barátja. Félreteszi a füzetet s ajkak ütközését látom lassan, mielőtt a fény kialudna. 

 

Írok üzenetet asztalra mégiscsak a húgomnak reggelre, hogy ne aggódjon. Én bizony huszonkét óra körül megindulok az asszonyhoz haza. Nagy a hó! Nem esik egy pehely sem. Csak gázolhatok a hegyek mellett illetve néhol mögött. Azt mondja a drágám ajtónyitás után, hogy a harmadik nővel mindig vigyázzak. Bár a legutóbbi időben soha nem marad el a béradással. Csalni szokott, elrakja magának a pénzt. Egyek némi burgonyaszirmot és nagyon kicsi felnőtt pezsgőt elfogadok. Irány az ágy, de Ő hol van? Átlátszó pólóban jelenik meg sötétszürke a fehérnemű? s ízléses pántok. Óriási a hó, ami leesett. Ne is essen ezekben az órákban több, mert nem tudjuk kinyitni az ajtót meg a fészerhez hozzáférni. Itt ki takarította el a havat? - Kérdezem a társamtól, miközben túl vagyok a behatoláson. Azt mondja, a szomszéd barátunk járt erre. Elhányta, amíg én távol voltam. Meg az hangzik még el, hogy be lett pakolva a kandalló és pattan is a melegedéshez. Egyszercsak... Felsóhajt az asszony, na mehetünk aludni. Szállok le róla és szól utánam az ágyról, hogy tegyem el a pénzt a kabátból. Elhalkul az ajtó maradék nyikorgása is. Széljárás köszönt a házra, de nem csapkodó és nem vad.

 

Arra ébredek (azonkívül, hogy fent van a nap), hogy ki tudom nyitni az ajtót, de havat kell hányni. Egy pár milliméter esett éjjel. Rosszabbul is járhattunk volna. Egymással vívnak a hólapátok és ne... Szürkülés, hófelhők közeledése. Elmennek északra, na úgy már jobban tetszik.

MotoszkaDaniel•  2021. november 19. 17:17

Bealudt Pillérek Padján

Összerakott ér ölelő kövei őrzik a mosást, a legnagyobb sziklák élve alszanak. Erre az ötórai tea nem szokás, gyűrött fürtök némely dús szirtfélének a haján.


Eredő patakok, melyek nyakon öntik a száraz nagy köveket. Hajat mos a patak szélességét szabályozó mohás árnyék, a másik a szomszédban résben elakadt. Gyülekező liánok és vízi tehenek. A két férfi árnyék áztatja a hasát, amíg anyóka árnyéka hasadékok tetejéről vizet fakaszt.


Telik a gát. Aki tusra vágyik, ereszkedik le. A lehulló kötelek kihúzzák a hidat a gyökér kemény lábaival kiékelve, valami nőnemű át készül kelni rajta. Kutya veti magát az érbe bele, lazac vetődik. Az felett meg egy medve.


Ébred a sziklák meg a kövek felvigyázó istene is, a hasukat paskolgatva merülnek alá fürdeni. Látogató cseppek tapognak durva szirtek veszélyes szélét nézve, víztükör ablakát hegeszti az egyik közepes kő. A németjuhász liheg, át szeretne a túl partjára jutni? Felleli a csapást, mely a szundított híd masnis karjától indulva vezeti őt.


Az anyóka megpróbált lábai előtt már felállt az út, a farkaskutya levél figyelésében átevickélésbe kezd. Fehér esernyő kell ide a trópusok, világtól elzárt közepén, azt húzzák ki a liánok. Kivel beszélget mellénybe bújva az egyik kőtorony ágyának a széle? Ez az élénkülő kicsi folyam és hangos vigyor hatja át a függőhíd végén poroszkáló kutyát, ez talán egy makákó? Az eb mehet a nedvességben csillogó fák közé, a tavasz és ősz között lépdelő matróna már tart a faluja felé.


(Kialudt Hidak Partján, második évad)

MotoszkaDaniel•  2021. október 24. 16:55

Óvilági hajnal

Nem lohol a talp nyomában halottá kopott kabát, csak őrzi a zubbony a kéznek a meleget a szél karja elől. Nincsen falak kaparászása csorba jelvényű csákányok nyelén. A holtak lelke a síron túl is bolyong? Nyögésben éneklő fákat kerülgetnek a lépések, ájultan figyelő bokrok között. A kioldódott cipőfűzők csókban várnak. A nyíló ajak leguggolva oda és azt megkötvén ház sóhajtó ablakát kapja el. A gomba erre megterem? Leheletért lépésre lépnek a lábbelik, nevető tökök pírje csókolja fokozatosan az arcot. Felettük a lámpa aljáról viasz csorog dologtalan s felajzott íj mellén.


Fenyő dereka mocorog, lerántják magukról a kötelet. Ki hámozta bele testüket a fáradt szirtek fogain? Nevető s zord ág ringat esőért. Zöld manó a szakadt sapkájában furulyáz záporért. Itt szovjet szag van, csak ott a szitakötő nem öltözteti be abroncson ülve a felsőtestét. Arcát a hold tükrében szépíti.


Nyitott karám a domb oldalán, de kaszával miért őrzi ház oldalsó tornácát kalapjába bújt s lebegő boszorkány? Varjak és vadludak sem csapkodnak, a hollók kárognak ujjaimnak tovább menetelre. Battyogjak keletre a csapáson? Rágcsáló egér bújik menedékre a hűvös elől, az előbbi irány helyett ki bájolgat nyugatra?


Ruszki földről e szűk völgybe vándorolt apáca nyargal kaktuszok ülte árnyékban, a közel távoli kisebb bércek felé halad. Bíbor kendő védi a torkát s bátorít, húzzak a borából! Elhagyatott kolostorhoz ráz a szekérben, megművelt és sötétkék kalapjában. A megskalpolt hegyekhez érve leveti a szent öltözéket magáról. Nyikorgó ajtókon belépve s szobákon átcsatangolva mondja, kint itt egyenlőre a nőket csak fityulában tűrik meg. Minden galamb csapása sziszeg?


A reteszek elgyalogolnak a zárig, vadludak osonnak át nem sokkal hajnal előtt az égen. A többi hangban a fül félálomban elveszik. Képeket néz a nap kelte környékén a csípában ébredő vöröslő szem, kik lógnak a falon? Illat settenkedik ide ápolt arccal.


Szűrt fény porolja a rámákat, még sötét folyosók nézik a neszt. A torkolatuk nyújtózkodik, a lépcsők ropogása ritkábban ásít. Rúzst lő ablakokra a nap kelése. Köröző szoknya a felhőkben messze valahol, felérve a toronyba. Az éjjel elmente után sem barátságosabb a tegnapi vár. Reverendát a nyakba s lépdelés a pincejáratok doh fűtötte falaihoz gyertyáért, visításba ütköző fül. Kaparászó téglák. Ez néhány patkány lehet, aki hideget nyüszít.


Por ül a képekre e portréknál s még így is virító arcaik lapoznak egymásra. A viaszokkal fel e jó asszonyhoz, kezébe kanócokat csúsztatni. A hátsó, alsó verem kijáratán veszi le hátról a papi ruhát az alkony. Kényelmetlen volt, mint  egy málha. Futások csörtető csusszanása, kicsiny vallási szoborral kerül mögém a kisasszony. Ha igazolni kell errefelé magam, ezt kell felmutatni!

MotoszkaDaniel•  2021. október 23. 22:10

Vikka 7.

Nem remeg a föld, pedig kéz mozgatta. Balra néz a kán, de csak jobbról lát füstöt. A seprűket kisuvickolják a dolgos ujjak? Szász füvet töltenek nyélbe a gyűrűk, lányok némi bort hajtanak fel lapokról. Térképezni fel a víz labdázta területen rekedteket.


Szárítja a sót a nap s közben megfürdik? Bugyogó vízzé törik a hosszú felszín, miután kalap s nagy orr játéka oson a tükörre. Szelik a harcosok a habokat, mint a felturbózott golyó. Felszárad a talárjuk, mire feltűnik előttük a gerinc? A fű főzet itt meleg. Ki-ki igényei szerint magához rakjon el.


Kabátokat húzzák s nyúlnak a nők a férfiak által kifényezett kalapokért. KItart a befoltozott lék a beomlott alagutak sarkainál? Az emberek levegője még nem kapálózik irgalomért. Szélviharként kirajzó hollók be nem remegő bástyákkal, az omlás támad?


Vörössé simuló bogár a szemekben. A habok békésen morajlanak, ezek viszont bukó oszlopok. A piros villám vonul vissza, válthat hátra a sebesség. Omlik is a csajok csinos testére derekuk köré a palástjuk. A fiúk likőrt dobálnak nekik, erősebben szórják így a gyorsító port. A pasik több ember reptetését vállalják, de a mentőkaraván mehet. Ezek csettintő lábujjak.


A hölgyek rövidítő járatot fedeznek fel, vegyék elő újra a boszorkányok a vörös szemet? Fogy a tető s gyorsításhoz lehet a palik is színt váltanak. Nincs idő és mód a kimenekítettek hazavitelére? Szigetek felett a bércek oldalán vezet néhol az út haja.


Ez a gerinc nyaka, veresnek állj s pihenj! Lent a golfáramlat evez, az emberek a boszik háta mögött nézelődnek és lassuló seprűk. A hölgyek enyhén piálva lazítanak fotelba dőlve. A megmentettek a borostás varázslókkal mennek pár kört a szirtnél körös-körül.

MotoszkaDaniel•  2021. október 17. 00:50

Bűvölő Habok 2.

Sziklák körzője cikkeli a torkot, jetski-n szelni a tajtékokat óvatosan kell. A nap égető szeretete csobog erőt a mélység terülő karján. Felveszem a barátnőmet a partról, akkor már az utazást két lány élvezze! A torkok mellett száguldunk, a lemerüléshez nincs búvár ruhánk.


Van ám hőség, félgőzre ereszteni a száguldást. Szemmel másszuk meg a csúcsok tetejét, ez már rajtunk fürdőruha. A kulcs elfordít, jöhet a leállt motor után a csobbanás! Az úszószemüveg jó, csak kicsit merüljön alá a test. Mégiscsak égethet a nap.


Áthat minket a víz és itt vannak a halak, lehűlt bennünk a forróság. Fogynak az emlősök, hajó közeledik? Hová távozik a tenger élő sója? A teknő percek múlva ideér s ez cápa uszonya, mely a távoli sarok vizének tetején sütkérezik?


Átvedleni és ugrás a lóra. Az utasszállító kimegy a csatornán az óceánra, a cápának szerencsére unalmasak vagyunk. Azért csak brümm a motornak, átnézni az óriási hajó oldalához. Van ám torkolat hulláma!