Övegh Zoltán
ÉletmódBűvölő Habok 2.
Sziklák körzője cikkeli a torkot, jetski-n szelni a tajtékokat óvatosan kell. A nap égető szeretete csobog erőt a mélység terülő karján. Felveszem a barátnőmet a partról, akkor már az utazást két lány élvezze! A torkok mellett száguldunk, a lemerüléshez nincs búvár ruhánk.
Van ám hőség, félgőzre ereszteni a száguldást. Szemmel másszuk meg a csúcsok tetejét, ez már rajtunk fürdőruha. A kulcs elfordít, jöhet a leállt motor után a csobbanás! Az úszószemüveg jó, csak kicsit merüljön alá a test. Mégiscsak égethet a nap.
Áthat minket a víz és itt vannak a halak, lehűlt bennünk a forróság. Fogynak az emlősök, hajó közeledik? Hová távozik a tenger élő sója? A teknő percek múlva ideér s ez cápa uszonya, mely a távoli sarok vizének tetején sütkérezik?
Átvedleni és ugrás a lóra. Az utasszállító kimegy a csatornán az óceánra, a cápának szerencsére unalmasak vagyunk. Azért csak brümm a motornak, átnézni az óriási hajó oldalához. Van ám torkolat hulláma!
Bűvölő Habok
Nyíló levegő csábítja az utasokat, ifjú házasok s gyerekes családok fáradjanak ülőhelyeikre. A délután végéig magunk alá szeljük a tenger karjait, ő négy emeletes hullámaival kíséri a hajó oldalát. Kapcsolják be öveiket, ez a teknő a hullámokra fogja tekinteteiket. Maradandó élmény fogadja a nézelődőket, ha az ablakokhoz állnak.
Az óceánjáró fárad a habok közé, ez az áramlat szíve? Ennyi víz egy kikötőnyi csónakot felkap. Nézés az órára, negyed a hatvan percből s nem borotválja a cirkáló oldalát. De, szép itt a tajtékzás belsejében. Lefekszenek a háborgások, van mód enni adni a gyerekeknek. Ez itt az elterülő tenger mosolygása.
Az ifjú feleségek fellépcsőznek megnézni tetőn az elázott fedélzetet. Az út végére fellifteznek hozzájuk a férjek, készülődni kell a kiszállásra. Bepakolni a kicsiny utazóbőröndökbe. Jól érezhették magukat az utasok, mert néhol találkoznak egymással az ajkak.
Bűvös Habok 10.
Rügy virágzik az indulás pillanatában. Földes ár vonul le, ideje meghúzni a kürtöt. A fjordok partjain a hideg nem álmos, oda szól a naplóban lévő hűvösre kopott üzenet.
A pár hét alatt a kormány közelsége ad minden meleget. Pakolják ki a rakományt, fázik a kézfej. Mennyi az óra? Csurgás a záró tajtékok percein a völgybe. A szállítólevél nem pörög tovább, a szél kint marad. Zötyögés a habokon s bújás a kabátba. Újra itthon, jó a hőfok s itt nem kecmeregnek napért a zöldek.
A csatornánál engedélyt és papírokat mutatja vámnál a magyar földre érkező kezem. Jobbra át a sávba s ez szűkebb mező, azért mégsem a sál adja az örömöt. A sarkot elhagyva mászik a reggel, igazodás a katlanhoz. Kulcs a kézben, az iroda asztalára minden számlatömböt.
Ez már saját járat, becélozni a haladással még alvásuk előtt ezeket a vizeket. Mielőtt fagyna, a hegyek forrása mentén halad a partok szelése. Nem is látni a tetőt, mert ez egy elterülő fennsík teste. A délután késik a köszöntéssel, a személyzet néz ki az ablakon a bércek ölére.
Vitorlát fúj az óceán 4.
Forgalmas a tenger és nem a cseppek szerelmétől. Kardok csapkodnak, az ágyúk dörögnek s dolgos karok fosztogatnak. Elhurcolt, áporodott arcú kapitányt lökdösnek a hajójáról toborzásra a torta söntésbe. Suhancok az ölükben lányokkal iszogatnak.
Óráika néző hullámok. A kalózok nem eveznek, zsákmányt kötöttek el s kérik a bíbor alkony hallgatását? A homok elfúj sok mintázatot, de gyakorta kerül surranók közé eltévedt lábnyom. Nem érdemes utána süvíteni, elhurcolt arcú kapitány tántorog és köhögi a személyleírást.
A vizek éjjelre sem csillapodnak, pedig ilyenkor a bálna is rabolna a cápától hajlékot. A halak alszanak, zsákmánytól duzzadó hajó fölött meg haladnak. Az egyik kezdő lehetett, mert csak egy kamra van tele. A másik hajón mhóbbak lehetnek, kettő cella gyomra nem korog.
Utóbbi fedélzetén történetekkel dekázó ásott szeműek néznek s kiáltanak fel, ez az öböl vége! Az orozott kacatok dőlnek, árbócról nincs kilátás viharra, ez csak a támadásban lévő szél. A kikötőben sompolygott az áramlat paplanja, a lepedő alatt sem préseli az örvényeket. Legfeljebb tenyérnyiben. Lovagoló áramlatok a tat talpára néznek. Felocsúdott kapitány szerzett közben egy teknőt, féláron?
Úszó szavak, még ha nem is beszélget velük. A vasmacska feloldva? A rablókat be nem érik. A szorosban nem látni a sziklák peremét, amidőn a nap elül. A lányok főznek s mosnak. Vásznat öltöztetnek befogásra. A bor mellé van már sör, rum meg alma.
Jönnek vissza fentről a fiúk, átveszik az üvegeket. A nők ösztönzik a férfiakat s rázzák fel a kapitányt, hogy nem kell várni reggelig. Markoljon vízre az orr és ők segítenek nézni a szép résnél a széleket. A csajoknak szabad inni? Nincs még hajnal, amikor is kidöngeti magát a flotta e példánya.
A hölgyek húzzák az üveget, nézelődnek. Esznek, aprót dülöngélnek. Végül fekszenek. Az urak cseverészést látnak a fülkékben, de aztán az is elhallgat. Hullámzó víz, nincsen támadó áramlat. A hajók messze léphettek már az elemelt vagyonnal, de elő kell kapni a távcső szemét!
Ásítva lépő hajnal a fedélzetre néz, a fehérnép falatozva macskákat küld a kajütökbe egerészni. A finom illatú csürhe mássza a rudakat. Tiszta levegőben nem kellene csempészni, messziről látszik valami. Ezek a reggel hajlatai, a rablók alhatnak.
Mozgásban a kormány kerékhez a lábak, lehúzódni a lapátokkal. A tüzet gyújtották táborhoz, de ezek nem készülődnek. Felosonni a kelő rét sziklájára? A szuronyokat a legénység vegye kézbe!
Ezektől alig kell visszavenni valamit, a lányok derítik fel a zugokat. A fiúk lopóznak a homokon, delelő magasságában kerülnek bekerítésre a kalózok. A csajok által masnit a csuklóikra s most a remény fejében vallatás itatva. A nők is kérdeznek lenge ruházatban és csókokkal a válaszok után, hogy merre horgonyzott le a veszélyesebb hajó?
Vitorlát fúj az óceán 3.
Hová tűnt a szél lába? Eddig lobogott az arcának rezdülése, kihűlt szobák a gőz bütykein. Meg kell lennie az illatnak, talán megvan valahol trópusok szigetein? A csend terjedése a gond csellengése.
A harmat felhúzza a hajókat, az ágyúk kelésével jöjjön fel a horgony. Kincseket orozó borosták, feldúlt partok belsejében lángoló nagykapuk. Felnyesik az őserdő gyökerét is, merre lehet a szépséges s eszes kapitány asszony? Férfi ajak a társára nézve vonja a kardot és mindhiába, mert itt egy élő lélek nem lapul.
Bennszülöttek s hátrahagyott szolgák rázzák a fát, de a nagyon keresett nő szimata erre nem rázott meg semmilyen tönköt. Józanodó egykori fogoly füle tisztul, hogy ő holtágra emlékszik. A gagyogások szavai nehezen mondatokká zötykölődnek ekkortájt, azt ő sem hinti. Világosodó délután a rönkön, na merre hajózzon ez a két piperkőc?
Nyom az annyi, mint hiányos ág gallyán a levél. Csak valamerre menni kellene a dagállyal. Az apály törli bele a sarkát a vitorlába, hagyjuk e népeket a garázdálkodás után pihenni. Keresni jöttünk, a szorgalom most nem henyél. Hogyan is mondta a fogai között matróz sapkában?
Alkonyodásig hánykolódás a nagy szirtek körül, utána verjen tábort izmos karunk. Rumosüveg lehet valakinél? A sós vízben megszomjazik a kifújt arc. Holnap felderítjük a túlsó tűzhányó karjait, hátha látott még valamit ott valaki tutajon gurulva. Amint leszállt az éj, mindenki vakkantson a holdra. A holdat nem érdekli, de talán elriasztja a veszélyes sziréneket.