Övegh Zoltán

Az apám kalóz, anyám a tengeren kereskedő s a bátyám nyugaton rabló. Én a vizeken utazóvá lettem. A habok alatt itt keleten nem szörny, de veszély húzza meg magát és a mélyben korbácsol. Hajamban az áramlat kapaszkodik, kivonni a kardot illetve csónakba vegyülve lapátolás a szigetre.

A bálnák adják a szökő kúttal bentebb az örvényeket és óvva is kell hajózni a karjaik mellett, nincsen ingyen a barlangok elérése. Ahol kincs mosolyog, mindenütt lehetnek erre ártó vagy gyötrelemben alvó szellemek s az ég nem tiszta. Szablyákat vissza a hüvelybe, nekünk pisztolyunk nincsen. E zsákmányt valaki elhagyta, ezért felpakoljuk az angol királyságba haza apámnak valamint a dagály érkezése előtt a szórt felleges napban.

(Dúdoló habok 6.)

Jack a csónakjában ébred és meddig hánykolódhatott? Sziget partjára van kivetve, de ez lakatlan? Az ember számára igen, de valakinek nem. Harcosnők táncolják oda magukat bikiniben és hogy egyet Ő közülük válasszon? De ő elvinné mindet vagy egyedül menne?

Hány rőf fa kell egy tutajhoz? Mindig zúdítják magukra a vizet e trópusi melegben. Azt nem mondja meg a csirkefogó, miképpen került ide. A lányok sem azt, hogy miért nincsen köztük fecskében úszó.

(Captain Jack - Iko Iko)

Nem vagyok festő, mégis festek. Álnok ámokfutó vándorlás az életem, a lelkem régóta és mélyen romlott! Naív elgondolás a részemről, hogy bármikor idehajózhat a szerelem. Tőrbe csalt zsandárt hálózok be reményteli nyomulással. Hogyan is hihettem azt, hogy túljárok az eszén egy minden egészében eszes s dögös veteránnak? Pedig én aztán utána loholok hóbuckákon!

A vágy hajt újskót tájakon. Apám lelépett e tágas házból, hol lehet? Nem is mertem a gondviselőmet, a vér szerinti öregemet. Neki szeretnék bizonyítani? Torz személyiség csak bűnt hagy hátra keréknyomként a porban, semmiféle érdembeni emléket a jövő szemének. Az ikertestvérem is okosabb nálam s mindig tudja, hol vagyok?

Ez a szenvedély tombolása a zöld szemek lovaglásáért, de nem érett érzelmek szikrázó tükröződése biztos s egyenes alapokon. Elfogytak, lemaradtak a tanúk és mit értem el? Van pár gyönyörű minőségi képem. Ám tehetséget nem pótol a törtetés, szóval inalás amennyiben elég gyors vagyok. A fakabátnő azonban eszesebb, lakat kattan sebesen cellámon!

Életeken át 2004 (Taking lives)

Minden érkező hópehely a szárnyain repül. Ponyvába csavart hegyek.

Sziklában súrlódik a hó s furulyázza a havazást.     

A hegységet öltözteti a hideget, idő mire kabáttá lesz. A halkult kiabálásokat messze az ormoktól szegeket lövöldöző, melegedő kezek váltják kesztyűben. Nézelődő szirtek érkeztek a hó csatájához. Tejfölbe borítja a dombságot a férfiak mosolya, akik nőt segítenek felfelé. Az abba vájt út alatt lányokat segítik a fiúk a csúcshoz, hogy zászlóikat emelhessék. Nem olvadhat kedvességtől a csók, majd ha felértek!    

Vicsorít a hideg kedve s kanyarokban kerülnek megnyitott barlangoknál. A fogai erősek, mint több tömbnyi acél a lökések lehelésében. Szekereken ülve, rezgésben edzi magát sok burkolózó út az útbaeső vágatoknál. Levegőt a csajoknak s ha kell, a srácoknak is a cudar menetben!    

Ilyen magasan felezővonal nem felel. Akkor nem fázik, de mindig ügyelni a lábakra! Amerre a sziklák fennsíkja öleli az egybefagyott kavicsokat, mindig le kell nézni! A szeretet mindenkit megtűr, de az összetartás ad csak biztonságot!     

Felengedett tükörben nézi magát a sapka. Hegyről árnyék piszkítja az öblöt.     

Iparvidék füstje melegedik a hidegben, kéményből ivadék hasítja a hideget és jéggé fagyott deszka a síkos parton. A hó oda fel nem hoz fényt. Csúszó csizmával le kell araszolni. Itt nem dekoltázsok villannak az elmúlásban, hanem lányok szemei. A nő erre kincs, csak ezt kevés férfi értékeli.      

Pihe szóródik az ébredő nap lábából a csúcsokon, csak nem siklott még ide a talpain.     

A víz nézi, mi meri felzavarni hullámainak nyugalmát. Jég golyó gördül le a vonulatról, megsértve zuhanásával egy gleccsertörést.