Övegh Zoltán

Nyári ruha legyen, mert a kutatás céljára indul Pestről a busz (amit Budáról rendeltek ide). A nevem Vilma és főleg nőkkel telik meg az ülőhelyek melege, sírt feltárni Egyiptomba tartunk. Olyan melegem van, hogy átlátszó felsőre vetkőzöm. Semmi nincs alatta a fehérneműn kívül.

Férfi kollégát várok és végre gyülekeznek a férfi kutatók. A szemem meg a sarka is keresi. Na, nem az utolsók között érkezik. Mutatom neki, hogy nem kell egyedül üljön. Azt mondta az út előtt a barátnőm, ne szégyelljem a testemet.

Hát le is van húzva a cipzár majdhogynem köldökig. Jegyzeteket veszek elő, amikben Szfinx feltárásához kutatási anyag van. Tollam felejtődött kollégánál, áthajolok érte s van ott még tőlem egy ottmaradt és cuppanós szájpuszi. Felbőg a robogásban a járat és a rajzokat meg méreteket e terveken át kell beszélni.

A geológus tanszékvezető szőke és rövid hajú szőke maca érkezik, aki azóta a kutatás vezetőjévé lép elő. El akarja rabolni Bandee - t. Mondom Irmának, nyugodtan beszéljenek itt. Nincs titkom Bandi előtt.

Irma nyári kabátkája nyitva van, hogy levegőt kapjon. A csípőre tett kéz megmutatja a szép bőrt meg a gyűrődő pántokat, most az ő szakmai disszertációja következik. Bal lábával az utasfolyosóról betámaszt magának az ülések szintjére és megtartja magát kézzel az üléskarfán karon. A hátravetett dzseki azon kapja magát, hogy ez az érkezésünk egyiptomi földre.

Irma puszija keresgél s összevissza az orránál fogva vezeti a kollégámat, hogy végül cuppanjon az ajakon. Andrew lassú labda pattogtatással válaszol és ahogy kanyarodik a busz Egyiptom belsejébe, Irma hajához nyúl simogatásért. Irma főnököm hív hátra, mert további utasok szállnak fel s ott van még hely. Megérkezünk, azonban csalódottság hat át minket.

A tervezett sírt nem kutathatjuk, menjünk át a Szfinxhez. Azzal azt csinálunk, amit akarunk. András meg akar csókolni, én pedig hagyom s ez jó pár perc. Vígasztal, mert mosolyog e vágyas simogatás végén.

Szakmai szomorúságot érzek, dehát terepre! Irma jön, hogy nem adjuk fel olyan könnyen és be nem törünk a tiltott terepre. Azonban Ő tudni kívánja az indoklást, szóval belopózunk az oroszlán barlangjába. Két férfi jön még velünk s odaérve ez persze, hogy a katonaság!

Nem tárhatunk fel semmit, de megkísérlünk belopózni a bakák mögött a mélybe. Az egyik férfi Irma férje és bizony sokat segít nekünk, mi a fenét rejtenek ezek a nyilvánosság elől? Fegyveresek állnak őrt az egyik kamránál s fénylő tárgyat kell vigyázniuk. Megnézzük illetve kilessük, hova dugják.

Én vállalom azt, hogy ellopom e tárgyat. Amíg Irma és férje eltereli az őrök figyelmét s eltévedt turistát játszanak. Azért nekem is jut kér strázsa, elhívják őket szerencsére. Az árnyékomat azonban észre veszik, a leütött katonáktól magunkra hámozunk egyenruhákat. Ki kell mennünk innen, most már s szökni vissza a többiekhez. Előtte ellopom, amit el kell.

Körbe nézek és a dugifényképezőgépemmel fényképezek, mert titkosított anyagok vannak e szarkofágon. Katonák árnyéka meg léptei, felveszem a lopott tárgyat magamhoz és nem vesznek őrizetbe. Elengednek meg furán tisztelegnek. Na, akkor nyomás ránézni a többiekre.

Pont ellenőrzik őket és engem meglátva az őrség megint transzba dermed. Egy összekötő alagúton át megyünk át e sírkamrából a Szfinxbe. Leveszem ezt a csent valamit magamról, már nem kell. Azt mondják a többiek, átváltoztam. Úgy néztem ki, mint egy gyönyörű fáraó.

Elvégezzük, amit el kell. Bő egy hét múlva vár a busz. Persze, hogy a sírkamra lezárt terület. Elfoglalja a hadsereg.

A tárgyat ami valami gyűrű, Irma a férjével e napokban s immáron Pestről vissza Budára; elküldi laborba vizsgálatra. Ilyen anyag a földön nem létezik és erős a sugárzása, a test molekuláris módosítását hajtja végre a viselőjén. Nem megyünk ama kamrába vissza, a kormány nem ír róla illetve a hírek sem az eltűnéséről.

Heteken belül hívnak minket vissza a Szfinxhez kutatni, hogy további munkálatok vannak. Azt mondják az egyiptomi hatóságok, az amerikaiak eltűnt tárgyról panaszkodnak. Irma megragadja a buszban a mikrofont széttárt kiskabátjában és csípőre tett kézzel, hogy mindenki őrizze meg a hidegvérét. A tárgyat mi loptuk el s biztonságos helyen van. Mindenki vegye fel a munkáját, a cél újra Egyiptom.

A késő délutáni előadás fénye behúzza a függönyöket, meg kell nézni a hosszú orrát. Elfoglalják immáron helyeiket a főiskolás hallgatók, induljon a Pinocchio!

E nap zárásaként emlős kerül a láb alá, egy hódpatkány. Az idősebbik nagybáty dobozzal érkezik, hogy eme állatkát befogja és így ne kerüljön eltaposásra. Aztat mondja miután e rágcsáló már ott totyorog benne, hogy ez egy nutria.

-álom-

Az ölelés az ami szüntelenül dolgozik a beszélő szemek alvásában és e pillanatnyi szikrákban fel a hintó szálkáira, kérem a hölgy kacsóját s adja kezét a keresztbe font karjai bölcsőjéből. A nap sugárának szálai simogatják, megfésülik haját e felszállás alatt. A lovak megállnak, hogy étkezzenek a zabban. Szikrázásra vedlik a sütés ága, nézi az ajak olvadását.

Ekkor Ő a dekoltázs mosolyára öltözik a napban, ez a kosarak fürdése a melegítő szálakban. E forró ölelés a nyárban azonban tekintsen csak az azt árbócoló pántokra, amíg ez csodás nyak a mellkassal napfürdőzik és ezennel a pacik is megreggeliztek. Majd ebédnél megporoszkáltatnak a lábak a levegőt megkóstolva. Férfikar simítja a női arcot virulásában, ekkor kisasszonyi ölelkezés éri a férfias derekat.

A lányi porcika megfürdött és gyönyörködik? Hosszú, egyenes szakasz jön a végére. Nem nézheti e hintóról ezt a karba tett kézzel, miképpen is hajlonganak a fák e lágy szellő karjában? Mutogat, a legény szem pedig néz. Nekem szintén ideje az inges nyakkendőre vedleni. A fémek királya nem hull így júniusban, ez a május ölelése szemeinkre. Rá kell hajoljak csókra a lebomló tincseibe?

Amikor a nap tátja a száját s fel van már kelve, ez az ajak bukfencezése és a simogatás emígyen cuppantja üdvözletét az ölelésben. A karok még boroznak e mámorban, mikor jön az arc simító érintése? Minden melegszik a járdán meg a füvön, Ő pedig az ölben. A térd tartja a testet, az elme pedig löki hozzá a suhanó szöveget.

Ha van szerelem, az némán kér szót a test alatt megbúvó ruha alól. A szótlan pillantás hintázásban ringatózik a pillázás tükörjében s az grimasza a csók bilincsében tincsekbe borul. A kéjnek illata van, a cikázó fűszálaknak kellemes szaga és a mámornak ígéretes szárnyalása e készülő séta árnyékában. Ma nincsenek szekerek, de a lónak még mindig négy lába van.

A forradalmi front törekvésének tüzét nem lehet csak úgy elnyomni a történelemben. Mi is talpon maradtunk és vagyunk. Apám több, mint az életét adta a hazáért. Az öcsém vala a balfék, de küzd végig az életében. Én most a fiamhoz tartok Európa börtönébe, az anyjáról kérdez.

Az édesanyja szovjet csempész volt és az USA - ba vándorolt ki családostul. Én Simon vagyok s a Jack nevet adom a gyerekemnek. Most elmegyek mindjárt rabolni, ki szeretném váltani a család utódját. Apám meg anyám is megjárta a börtönt, Én még szintén bekerülhetek ide. Illetve vagyok, mert ez az elme börtöne.

Anyáról kell neki, meséljek. A gyermek még előbb bekasztliztatik, mint Én. Az édesanyja nem lett feleségül véve és zsákmány ünneplése után történt a megismerkedés. Nem sokkal az Ő megszületésével anyát bezárták a rácsok mögé.