Övegh Zoltán
BarátságA Héten Még Kijut A Postásnőből
Ma még kijut a nőből, az illattal száll a levelek hintázó ágya a fák meghajolt gallyán. A kolomp kikötve, kocogtassa az a kéz vágott fa bézs vonalait. Kóddal ide ember nem jut fel rohanva, a lépcsők a fokokkal a talpakhoz szólnak s meg szeretnék őket tréfálni.
Hallgat a csengő? Ugrás addig másik tömbhöz. A kürtbe is bele lehet fújni, arra még az alvó macska is felébred. Szivacsos harsona? Az nem igazán házakhoz köszön. Tanyákon keres címeket a csaj? Ott ennek előbb van értelme.
Sárba ne térdeljen. Ha esőzik a föld, a canga a besüllyedt kátyúkban célba ér? A meleg fent jár s az ösvénnyé szűkült járat kegyelemre térdepel. Nem adják meg magukat a karcsú lábak, e kerítésnél már nyílhat is az alkonyat kezdetekor egy levélszekrény.
A Lakomban
Ponty lötyögése az edényben, a garázs mosolyog s tárja szárnyait. Piros paprika és só? A papucs mutatós, de nem lehet benne futni. A hagyma ázik a lében. A fehér tutyi mögötte loholva, szorosan lóg.
Belelát a szomszéd két az autómba, látomása lehet. E szekérben semmilyen fehérnép nem ül. Igazítom az autó nóziját serényen kezemmel, egy másik orra kell vigyáznia a szekerem hátsó felének. Fel a lépcsőkön, mert a tejföl meg mezítlábas szalámi a szatyorból rám fütyül.
Vitorlát Bont A Motyó 5.
Még nappal ejt foglyul a hínár, szeretem a vizet. Na, kapjuk el a legénység adta láncot! Haladnak a halak mellettem. Sóból is megárt a sok.
Kibicsaklott vitorlát hoz rendbe a csürhe, jó lesz alkonyat után? Már az is, mert apám újabb portyát rendel s ezúttal kísérővel mászkálok a falakra. Ki téved ilyen magasra éjfél múltán? Aprót csörög a kardom. Nézzük, hogyan karcolták a vár mögött a temetőben e fejfákat?
Mi ez a támadó sápadt fehérség? Fordul ide a tündöklő járat! A bástyákról egy letekintés a tenger hullámzó morajára. Hold, adhatod a fényt hazamenet apám hajójának!
Alá Fog Hullani 3.
Orrom búbját találja meg a zápor, délnyugatról borul be az ég. Nem szomorú a reggel, csak a kocsit mossa. Az ablaktörlőt leállítom, már nem számol.
Alá Fog Hullani
Az ernyőt nem ejtve futás a zápor elől, tetszetős a csajos dzseki. Néznek a pasik? A bájaimat keresik a vékony kabátka mellől.
A hosszú és egyenes haj bújik a rózsaszín kapucnim alá, ugrás a kocsi felhajtóról. Nadrágzsebemben ugrál a telefon, a gyülemlő víz a topánomba be nem hatol. Ugráló pocsolya célozza a kék nadrágom.