Övegh Zoltán
BarátságBúg a Drót
Nyúzom a bikát és nyúzom a ladát. Töröm a karom s húzom a csigát.
Megy a hegy, löki az utat előttem. Fürtös, eszes gyermek közlekedik velocipéddel.
Irány balról s mozdul a karja, bérc tolat be mögé.
Kosár elöl és rács hátul. Mászik a barnult talpam, fut a pedál a bokám alatt. Fák nézik árnyék alól a porzásomat, jóllaktak a szilvából?
Üde szamóca mosolyú bácsi az ősz haja alatt fakad vigyorra, aztán megáll a lépte.
Vörössé lesz az ajka, nyúl a ribizliért. Mindet ma nem éri el.
Fel a mellényt s evezni? De sekély ez a tó, most hogyan jutok partra? Fut a gyeplő! A csat az vághatja a kart, egy óvatos szökkenés a pacira? Olyan szép Ő meg a nyereg, mint két szál rózsa letépve a rétről.
Fognak a lejtők, tövis őrzi az emelkedőt. A szép szív egyetlen dobbanása lesegít a nyeregből.
A kilátásnak dolga van, én kell nézelődjek. Meseszép ökrök árnyéka úszik a felhők alatt, ők maguk egyenletes kolompolás közepette vonulnak. Kártyán utalt gyönyör veti arcomat derűre. Sűrű köd telepszik a mutatós cserjére, sárga rózsa hullik a völgyre.
(Próbálva a Rapülők - Zúg a Volga ütemére írni)
Szerencsés Szerelem 3.
Régen azt gondoltam, a folyó mindig egyenletesen túrázik a tutaján és a tó a habjain a tükörsima tajtékok tetején zavartalanul nézelődik. Morzsolódik a zsebben a babzsák, leesik egyszer? A busz a lábain ideteker, de azt a várakozó tekintet megéri a megállóban?
(She's All That - A Csaj Nem Jár Egyedül 1999.)
Skócia zuhanyozik
Bérbe adott földre úr költözik, lovardájába lép. A birtokok földjén a szoknya uradalmon sétál. Soha nem panaszkodik arról, hogy fázna. Pedig Őt már csak Grönland határolja a tenger zárásában.
A fehér lándzsák összezárnak, a sapkák a szoknyákhoz virítanak. Csak mi köze eme szép felvonuláshoz Itáliának? Amíg a hideg szél a meleg fürdőben letusol, megjöhet a válasz? Várak bástyáin s kastélyok kövein figyel a szellő, az istállóban is lehet tisztálkodni?
A lovagok futják a tavak szélét, semmilyen választ nem hoznak a fekete galambok. Vagy csak zárva vannak még az ablakok? Toronyban az utolsó foszlány szél törölközik, nyúl már a törölközőért. A déli kapunál kopognak, komornyik megy ajtót nyitni. Na, most angolul vagy olaszul dorombol a szél? Nem tudni, csak mindjárt. A törölköző áramlatok nyitják hamarosan ajtajaikat. A földszint csendes a száradó cseppektől, nyílhat a liftajtó?
Dobby krém 2.
Ács szentségel először a földszinten, aztán a tetőn. Szeme elé csöppen az éles fül hegye: ha még ma megvan a nagy emelet fedve, csoda ápolószerrel kenheti a hátát este. Az inas beüt helyette egy negyed sort, ezzel akkor készen van a fele?
Lányok dobálnak óvatosan lapokat, a héten esőtől is védve? A nap nem izzaszt gerendákat. A lányoknak a segítség nyújtásáért jár egy vödör ízesített sör, a szolga ruha minden éjjel dumál. Éjfélkor eltűnik.
Csoszogó lécek mosolyognak, az ígért csodaszer egy órát át éjjelente kézközelben készen. Kezet s lábat is ápol az ács e napokban,tarkítja az órákat este a manó beköszönése. Nem fáj végül, egy ízület sem!
Ébredő Keszthely 2.
Szappan csinosítja a palota tetejét? A hattyú is megnézi ezt a fehér sarujában. Ez mind ilyen szép vörös? De nem ég. Persze, mivel az elnyúló hegyek áztatják magukat a tóban, az erősen felzavart felszín siet a mólóra. Melegük van a tégláknak? Mindjárt locsolja őket az elterülő partról csepegő szellő.
Macskák menekülnek ki a vízből. Hú, de beindult az élet! Egy fekete cirmos nagyon jól elvan egy sötét eresz tányérjában. Mosakodik? A vihar arrébb kászálódott, úgyhogy megteheti.
De a nap teljesen felkelt már? A víz azt feleli, hogy nem. Mindjárt készen van viszont a torony meg a kicsi istálló festése.