Övegh Zoltán

Ébred ez a táj? Nekem azt mondja, hogy igen. Az elhaló hullámok ölelkeznek egymáson. Szitakötő árnyéka pihenne meg a padon, a kövezet leporolja neki a léceket. Jöhet az árny érkezése, a kopár fű zöldje mocorog, íjat lő. Csak a kajakos hölgyet szőke koronájával el ne találja.

A nap is kattint egy képet, a kabátja árnyat suhint a nő mögé. Az éjjel nem engedi a partnak, hogy lásson, ezért a pillangó forgószelet küld rá. Nénike szeretné megnézni, ahogyan a pampogó halak éledő siklása megnyitja a tó ébredését is, ezért a selymesen ringatózó állóvízre mered.

A part úgy dönt, hogy kukkert ragad és kíváncsi a strand megfaragott sétányára. A néhol homokbuckák súrolt kavicsai melegedő köpenyeikben öltöznek, fel kell húzniuk a csinos homályban várakozó sódert.

Egy kerékpár érkezik nézelődni s rajzol? Ásító tajtékok köszöntik a reggel és sugárban szaporodó kicsiny fordozódások gyülekeznek. Beljebb maradnának a vízibiciklizővel. Itt nincsen tűzhányó, de akkor kinek izzik a feje? A mentősök bódéja szabályozza a fuvallatot fekete sapkájában. Én gondolom, hogy hívja a mapot s rimánkodik hozzá, hogy ne karmoljon.

A házimanó ad a keze selymességére, a csatornában alszik a doh. A tető nyitva, fedje le a nap! Az kisüti a fényt, most pedig kenni kell a tenyeret. Eleve kivasalta egy tölgyfa pálca, a fásli viszont megköti az éjszaka maradék szűrődését.

Nebulók a járdán, a fiúk padkán ülnek s füzeteikre keltik őket a lányok. Mielőtt a tollaik elgurulnak, felülnek.

A fedelet rúgja be valaki, mert motyog fel a gaz érdeklődő szaga. A gyom is tanulna? Most nem fog vagy pedig cédrusos lavórban mártózzon meg, mert: odahever mellé némi fehérnép és elájul. A élesfülű segédtanárok beszédbe kezdenek bot nélkül. Ilyen korán a nap vége előtt a falban, a téglák még nem beszélgetnek.

A tanáriban gyalogolnak szent János bogarai, ám a vadőr oltja a villanyokat. Beletalál a kulcslyukba? Norbert sárkánya tűzbe borítja a szalmát meg a petróleumokat, na világítani sem kell éjszakára!

Tágulnak a jegyzetek, szép betűk ezek. Pajtában a lovak nem álmodnak, a fűbe fekszenek s pihennek. Tiltakoznak, hogy elment a telehold. Egy pálca megszökik az égre, utána kell nyargalni majd.

Egy fiú elveszik a jegyzeteiben, de segítenek neki. Éppen rajta nevetnek. A derülők sapkájára Norbert ráüvölt, többet se lesz kedvük gúnyolódni máson késő esti óra alatt.

Újváros szólít női ölében tengődve, hogy itt az ideje hazatérni. Nem kergetnek vesszővel. A mocsár űz tréfát velem?

Meg szeretném nézni a postámat a láda szekrényében, de nincs elázva? Párából ömlik a csapadék. A csizmám dobálja a sarat. Reméljük, hogy nem a zoknimba.

Veszíti el a csatát az ernyőm, siessünk a házba! Igaz, mitől tartok annyira? Nem a trópusokon vagyok, ahol elmoshatja a talajt.

Gyorsan fel a küszöbre, mert az úton megjelentek a csigák. Nézem a küldeményem, mit kaphattam? A felhőkből szorgalmasan kopognak a cseppek a konyha ablakán.

Az akolban dörzsölődik a gyutacs, cica ásít. Ő már fent van s amíg az apáca ébredezik, kelti a tisztelendő urat. Eső mosta járdák fürdése, az atya az állatok etetéséhez nyomja a kilincset.

Az ereszek függenek a lezuhant csapadékban, éledő sötétben visító malacok és kukorékolni kívánó kakasok s vakkantó kutya. A kelő hold tiszta tündöklésében, kávézó fityula az ablakban.

Meginog a kert faajtaja, megszűnik a fuvallat. Helyet foglaló szerzetes a koffeinhez, mára borult idő várható? Felzúg a motor, a szent anyát kell szállítani szentelésre. Felkenik nagyobb tisztségre, ez örömteli hír a községnek.

Lehet, a nővér később leszerel. Egyenlőre még marad a közösséggel. Imádkozik az autóban s a Biblia szent könyve a kezében.