Övegh Zoltán
BarátságGályázás a Zsákba 3.
Forró idény simogatja a tarlót, felhő árnyéka sötétíti az aratógép levelibéka zöldjét. A bárányok elfekszenek az ég izzadó hegyein, poroló csörlők veszik fel a versenyt kifáradt kalásznak mezőjén.
Egy sorban úsznak lábnyomok, ott pihenhet a mező. Utolsó menetre lihegjen a motor! Hűlhetnek a kerekek, lejárt a munkaidő!
Tárulkozó árnyak 2.
Megvetett ágyak ringatóznak, ébred a szellő? Még nem szabadok az ágak, de megáll pihenőre a gömb s sávot nyújt a tetőről. Hajlatokon bóklászik a hűvös karja.
Sakál engedi be a halat s csörömpölő bogrács az utca kövén, ölelik az árnyékok? Dombok és szirtek szárnyainak suhogása kér utat az ablakok között. A zsákjukba a vékony tarisznyában az egyik magaslat piros paprikát dobott.
Terülhet az asztal? Megsült róka szeretne fújni a nap után s némi sót hozott. A kövek egy szót sem értenek, a hűs pucol s gyújt. A gallyak vizet öntenek, a gömbtől kötény hullik mintázattal alá. Kóstolásra gyűlő levelek s mindjárt ebéd.
Megéhezett a sakál? Az utca kanyarja szűkül. Nemrég még járható vala a járat. Az árnyékolt ablakok nyitnak, szalvétákat szállít a tömeg és leül.
Tárulkozó árnyak
Éhes kezekkel a szórásban, reggelihez leülő labdázó kövezeten. Meg kell kapaszkodni a lejtő oldalán, a kerítés ugye támaszkodik a könyökök hegyén?
Újszülöttje van a szóródó fénynek? Rotyogó kávé gyűlik oda. A megnyerő parasztházból még nincs nyoma az életnek, de egyre több gyermek gyűlik az útra.
A nagy falat hinti a lomb érdes mocorgása, a sűrű korona döngeti a lombot? Ideje az ásító harangozásnak. Torma nincs, de piros arany igen. Az utca végén már falatoznak az urak s lóra ülnek a lábak.
Ki hozott rózsát a hölgyeknek?
Gályázás a Zsákba 2.
Megégett ez a ház, akkor is örömmel öntöm az öntözéses markom zavaros útvesztőibe. Én nem tudok a fogammal házat bontani, hát gerendát feszíteni? Már egy zacskónyi is megy.
Miért hunyorít engem ez a hegy? Leszotyiztam magam? Tiszta ez a zseb, legfeljebb poros. De nem lóg belőle alga.
Bajuszt növeszt az arc, kér szotyolát? Én adok, csak futásos totyogással odaszaladok s tartsa a markát! Ma már nem termelünk ki sehová semmit, ülhetek vissza a nyikorgó karosszékembe? Inni szeretnék a meggycitromos sörömből.
Permetel a zizzenés a hajamba, nézzek fel? Egy munkás lány a padlás szélén dús hajjal, tökmag mellette. Szaltózik elém és melós öltözéke az ugrásba beleremeg. Megrázom a fejemet, adjon csak a magjából!
Búg a Drót 2. - barangol a bérc
Napozik a béka és rúgja a labdát. Bottal csúszom le, hol a hó? A hazaút felénél olvadt pihe dobja meg a vállat.
Fázik a fej, mert nincsen haja. Fázik a kéz, mert viszket a csuklója.
Lepkék repülnek a virágokon, kigyulladtak a szányak? Kis pontokként nyargalnak a nyájak innen fentről. Mintha hallaná a fülem a bégetést.
Szárnyashajót ütök, hogy lássam a habokat. A felszállásnál nem szédülök, fedélzetre csobban a lábam.
Fokozódó kürt harangon, megússza a hallás károsodása nélkül a kapitány. Eveznek a lapátok, kilátást nézek a hajó testének nyílt fokán. Áramlatban libeg az árbóc.
(Szintén próbálva: a Rapülők - Zúg a Volga ütemére írni)