Övegh Zoltán

Két barát s az örökvidám és okos lány. Borongós időben eső nélkül, pihenő óriáskerék alatt beérnek az első órára nyolcra? A Temze a csillogó szemeivel könnyeket fakaszt az úton a járdára. Fel a buszokra, indul a járat. A felhők borongósan citeráznak. Az esernyőket előveszi a folyam, amikor e diákok kiszállnak.

A zápor miután adott inni az utcák aljának, továbbáll északnak: Wales - nek és Skóciának. A busz felpuffog, felveszi az irányt az ívelő híd felé. Útba véve az ivót. Az ernyők elfekszenek a folyosón száradni, mennyit ütött el az óra? Negyed előtt nyolc van, elfoglalni a helyet a padokban! Táblához inas hozza a varázs irónt.

A sakkbűvész szendvicset csempész az iskolapad fiókjába és nagyobb borulást fürkész az ablakból. Az első óra után könyveket a táskába, mert repülés jön seprűn. A legbátrabbak s ügyesebbek a toronyig felhaladhatnak.

Ideért azonban az eső s csengetés a következő órára. A külső ereszekre kiülnek a cseppek, a függöny egy közepeset sír. A könyveké újra a terep és tán a pálcáké? Borongós a torony felett a kereszt árnyéka, vége van viszont a tanításnak. Az udvar már fényben, a távozás előtt ezek pedig a beszélgetős ajkak árnyai.

Csúnya léket kapott a hajó, miképp jut el így vendég a parthoz az ivóba? A jégvihar a tengereken mindig baljós, elül a zivatar a vizek forgatagában?

Enged fagyott cseppjeiből az uralkodó sziget vidéke, talán partra köthet a befoltozott vitorlás. A földrész hátterében nyugszanak a nyughelyek, pislákol a hidegből sok kristály.

Hóvirág illata száll az öbölbe ki? Lehet partra szállni. Az asszonyok viszkit, bort s rumot hoznak pohárban. A megfáradt férfiak a kajütökből a mólón gyalogolnak. Csirke vagy marhahúst? Esetleg borjú oldalast vagy halfilét esetleg cápa szárnyát?

A horgony megáll, a tejtől tisztítja pofikáját a vasmacska. A gálya alja mosakodik a dermedésből éledő algában. A kalózok nem merészkednek ide, szóval minden matróz s a kapitány is alhat. Mióta van tükörje az első embernek? Ja, hogy benne a söntés dolgozói egy nőt tisztelhetnek.

(WarCraft III.: Reign Of Chaos és a Frozen Throne tiszteletére)

Az éles ész értelmet nyer? Kötetek pihennek az alkonyat karjában. Énekszó halk sündörgése nyekereg. Távol lépnek e dallamok az ajtó szárától.

A fenyő apója hangulatot gyújt a gyertyákra, könyvek lapjain az oldalak suhanása szólítja távozásra a port. Ács munkás serlegéből iszik valaki? Szép, megmunkált! A finom kiwi fogyasztása folyik most, e szörp behozatala tanuláshoz jó ötlet volt.

A gomolygás távozó foszlányteste tiltakozik, de mennie kell. A testvérek jeleznek, majd karon fogják: Le a hegyről!

Hullámzás hívja a délutánt s elvezeti a fellegeket. Zarándok érkezik, köntöse alól kolompoláshoz emeli a kezét. A kapu nyitva van, szelje csak megviselt lábain a lépcsőket. A mandula rámosolyog s elő is bújik felhők mögül a fény.

Gólya érkezik, lóg a csőre? Leszáll a mókus mellé a fán. A gyér fűhöz ereszkedik le? Magasan vagyunk, itt nincsen béka. A fák azonban bátorítják és ágaikkal éledeznek.

Eső széle szánja meg a füvet, a fa törzse brekegésre morog a járdának. A cakó már lent is terem. Sekélybe süppedt, szikár talajon császkál. Néhol árnyék sütkérez.

Fekete a tenger, de vitorlásodon kezet fogsz a habokkal. Reménytelennek tűnik minden, a halak sem lélegeznek. A vitorlád lobog s hasítasz az örvényeken. Merre visz a szeled?

Világosodik a víz? Bugyog a felszín. Feléledtek az állatok? Az ég tisztul, a szél is él. A vitorlák fáradtak, de segíti őket kicsomagolni az élénkülő szellő.

Erre minden zöld? Most már igen. Ezek árbóc könnyek. Vízről szálljunk földre. Homályos az ég fedele, de a szellemhajó fentről megadja a jelet.

Hadd aludjanak a lányok, a legénység fusson a horgonyokhoz. Partra evezni s helyeket elfoglalni a vasmacskákhoz.