Övegh Zoltán

Megkóstolom a vizét,

községbéli férfiak nézik lányok evickélését.

 

Délebbre kíván menni a kamrából,

de az már Jugoszlávia.

 

Szíve akkor is dobban, ha satuval fogom le.

Azt mondatja velem az örvény karja,

hat tölcsér hat torkolat lehet.

 

Semmire sem tudok gondolni

Talpon maradt a meder az Élet útján,

mint három igaz, emberi lélek,

Kivárjam, meddig vájja Őt a sodrás?

Szívem azt búgja, elsőbbséget élvez az eszem.

Szürke gémet mutate tábla bökni próbál,

csónakba helyez gondolatom s visz lefelé.

 

Leteszi szemem a partot.

Előfordul, hogy megtalálja talpam az összes kagylót

melyet aztán messzire rúgok be.

Csak alacsony állásnál van erre zátony.

 

Ha időnként hegyezed a füled

s nem kell hozzá szélcsend,

régmúlt bajai születésű úszók karcsapásait

s tempózását

és diadalát hozhatják neked a kedves habok.

 

A nap sugarai kelthetnek álmodból,

de ébreszthetnek az itt már régóta fellelhető sirályok.

Messzire szól lelkem,

mégis közelinek tűnik

Hat év egy emberöltő most nekem,

talán egy tucatnyi esztendő a megoldás?

A Sorsot szólítom a partról,

bíraként foglalja el helyét.

 

Visznek magukkal a vízen a betűk,

nem tudom vissza tartani őket.

Szökőár szakította itt át egykor a gátat.

Tornádó volt távol a talpán,

és jég fékezte az árat.

 

Fagyott homok teste hevert el,

köszönt neki a Nap.

Megemelte havas kalapját.

mely mozdulatlanul nyugodott,

mellette heverészett a nagy tábla.

 

Vicza van már vele,

ahogyan messze innen egyesült Buda és Pest.

Ez a barátság nem szakad meg soha.

Elbűvölölő ez a szőke "gyermek".

A paprika íze maga a varázsütés, hazájában járni pedig örök élmény.

Vörös szandálban ha az alföldet járod, a túrabotod e földön megakadjon!

 

Kalosa földjén ha ébredsz pirkadatkor a halász forralhatja főztjét, amit esetleg leöblíthet benned később egy aromás kávé.

 

Ez a járás itt van már, az eszemet sem tudom milyen régóta. Kulturájuk magasba lövelli a tűz játékát. Ez nem a nemzethíresség halászlé hazája, de pirospaprikájuk nélkül semmilyen színű rakéta nem érkezik a magasba.

Valahányszor ízleled ajkaiddal a vegyes hal ízét, ne a szálka szegje kedvedet. Jó étvágyat kívánok az étekhez!