Övegh Zoltán
AjánlatPiknik Az Árokparton
Bűnös zártság? A sziklák nem néznek rám fentről, hanem mellettem ölelnek a kihűlő földön. Elhidegül az ízletes kajám, ám a bogrács világa mutat egy tönköt.
Lopok a húsból, puhul - e a tarja. Vörösbor rotyoghatna rá, ha lenne. Fehéret? Itt tényleg nincsen más. Felönti vele az edényem, de mértékkel!
A gallyak törzseiket keresik, az ágaik elvándoroltak innen. Minden víz hullámzik, tízórai után az öböl csókolta szirtek között egy séta? A pörkölt nem hűl ki, a szabad tűzön megpihen. Az érdes dombok takaróznak levelekkel, ez a rőt pakolás rámpája.
(Bűvös Habok 9.)
Szóbeszéd A Vonaton 4.
Fület szólítja a hang, a vagonokra fel! Érkezik a három csoportnyi rab, fegyőrök előre!
Konduló hang kíséri a láncokat, bilincsen a mosoly fénnyel verekszik. Víz és kenyér jut a tányérokba, a bőrüléseken elvétve a verejték mellett illat fészkelődik.
A kalauz int, hogy fellőheti a mozdony a füstöt. Kazánt bepakolni, aztán lapátot a falhoz. Az őrnőknek bor és meleg spagetti gőzölög, a férfiaknak sör jut a halhoz.
Szóbeszéd A Vonaton 3.
Gyúl a tarló, oltja a tüzet fecskendő? Erre ritkásabb az út, mely a levegőt tarolja, érkezzenek a tömlők!
Ablakokat felhúzni, a függönyök pihenjenek. A szárazság a kegyetlen oldalát festi, ő nem szokott ropogós vajas kenyeret reggelizni.
A dombok simogatják a vasparipa homlokát, hogy lehet nyitni a kilincsekkel. A szirtek oldalai nőnek, uzsonnát a gyermekek elé! A hegyekhez nem pöfög a vasút e mai síneken, megtekinti viszont a lábukat.
Szóbeszéd A Vonaton 2.
Zörögnek a tárcák, peronon tapognak a lábak. Pöfögés szól a tárcsának, készüljön a felmutatásra.
Szépségben úszó párok és ifjú házasok lépnek a fokok árnyékaira. Pápaszemet óvják a kantárok, de mi és hogyan érkezett e napra?
A gőz pöfög, a kémény sejti az utat? A lány kelti a szenet kazánba lapátjával lökésre, a kosztümök és öltönyök üldögélnek le vagonokban.
Meghúzzák a kerekeket s feltör a füst, a fül figyelmét eltereli az állomás távolodó tekintete. Nem tette még le magát minden utas, a kalauz hátulról indul a jegyekért.
Félig tömött helyek illata csapja meg a zakatolás haját, ugye nem drága a dinnye? Nem, ez a járat a kedvezményes vásáron állítja csak meg mozdonyát. Ott kitüzeli orrát a vasparipa s délben zötyög a hegyek székein le az alföldi vasút sínjeire.
Scotland Two
Mielőtt az ég csodás mosolygása elköszönne tőlem, a szakállam hív. E kicsiny s sekély latyakban kerékpározzam át a sziget alacsonyabb felére. Hullámzik a tenger!
Kicsi komp esetleg? Akkor közelebbről látom a vizet. Tátja a száját a túlsó perem, onnan indulhat útjára a szél? Ideje az elkért kerékpárt a torony alatti garázsba tenni, mert borul s erősödik a lökés. Szétnézek még magam előtt.
A korlátról nézve vonul fel lentebb a víz, ez sok tíz méter. Mögöttem tükörsimán itatja a sziklákat az elterülő tó, a nejem a felbrümmögtetett autóból rám kiált, már megyek is!
(SKÓCIA KETTŐ)