Kaliforniából jöttem

Új Angliában egyeseknek azt füllentem, hogy délről jöttem. Másoknak pedig, hogy nyugatról. Itt északkeleten nyíltak, de ridegek az emberek. Nem igazán bántanak, ám tartanak a boszorkányoktól.

A többség bekajálja a megtévesztést, gyertyákkal s a macskámmal a sötétben suttogunk. Ki az aki meg kíván előzni engem? Van itt valahol egy férfi mágus, aki megbújt? Én anyával érkeztem és senkinek nem szóltam, hogy mit keresünk erre.

A hűvös tájak fújják a nyakamat és azt szeretnék a társak, ne öltözzek ilyen múlt századosan. Pedig szeretem a régi dolgokat, késő este ki meri a táncomat s éneklésemet megzavarni? Én délebbről jövök, ahol nézte a szememet a tűző nap. Erre északon a levelek mászkálnak a dzsekin.

A többségnek autója van, én gyalog járok. Eriknek elsőre nemet mondok a fuvarra, másodjára elvihet. Abban a hitben vannak, hogy kamuzok? Nincs minden beleírva a kristálygömbbe.

Már most több fiúval andalgok, mint lánnyal. Az osztályban ilyen gyorsan megtetszem valakinek? Nekem a tenyérjóslás sem akadály s azt el is hiszik nekem, amit kiolvasok onnan? Egy nagymenő csaját túrattam ki a helyéről és ez persze, hogy szemet szúr a barátnőjének.

(Tudom, mit suttogtál a sötétben, 1998)