Jégverésben 3. - Dagány partjainál

Kikötőben éjjel párás az ablakom s a másodtiszt asszonyom öltözködik műszakhoz. A rejtvény minden betűje fázik, friss híradó hasábja a mondataival rám mászik.

A magasok csúcsai áldozatául esik egy hajó, süllyed az óceánba. A beáramló víz a testének fáj és deszkáig hatol. Szétverték a darabok a Spitzbergák zöld ösvényét, legények és lányok segítő kezeikkel rohannak oda.

A jávorszarvas köszöntő bőgésére gondolok. Kettő óránál megáll a falióra, de elemre cserélem a lejártat. Brümmögjön fel a kazán! A fiaim és lányaim nem ásítanak már a porondon? A szerencsétlenül jártak elé kell mennünk befagyott vizek felengedett hullámán. Az áthűlt habok elnyelték a horgonyát, ne érje őket a fagyhalál!

A matróz asszonyom bizakodó és az éjben, messze lámpások harca a párával. Csörlőt veszek elő, a kimentett személyzet vastag kabátokban. Kiszivattyúzzák belőle a fagypont alatt megállt, begyűlt vizet? A kapitány, eltűnt kulcsa után keres masszív csizmája védelmében.

Fókát ma nem kap, kulcs megvan! Magas s szűk polcok mögött le volt csúszva. Leülünk vele, ne legyen egyedül. Feleségét és lányát mutatja be nekünk. A hajnal beköltözik az öbölbe, a bálna vadász hajóról szállítjuk be őket száradni.

Ki kíván hajózni a pirkadat kelése előtt, hogy jéghegyeket és azok zuhanását nézze. Kávé mellett, tőlem aztán fecseghet.

Másnap estére a víz kiszivattyúzva, útját folytathatja. De még nem akar menni sehova.

A másodtiszt sült hekket üde kávéval kap tőlem reggelire. Én angolnát választok, utána morajlanak a csúcsok mellettünk. A beosztottam meg szeretné nézni, az iménti áldozatunk hol járt póril.

Alkonyatra vet minket partra a víz, ideje megnézni a sálban meleget kereső fákat! Amíg ezen elbambulunk és csodáljuk őket, én gondolom, hogy a vizek közepén, a táblák csorbája, már készül és tajtékait fésülve összezár!

 

/BŰVÖLT HABOK 4./