Ismeretlen tartomány - Csajszi az űrben 3.

Olvasom a jelentést és elfogadom, de a nejem itt van velem. Amint ezzel a csotrogánnyal megérkezünk, valaki a hazai légtérben adjon össze minket. Arról se feledkezem meg, hogy a kétely továbbra is itt motoszkál bennem. A szerelmem, Nicole testét még azóta soha nem érinthettem. A hangját hallottam, meg Őt láthattam s nézett a szemembe.

Na, most mi az úristent fogok csinálni? Ezt hogyan magyarázom meg magamnak? Kit érdekel ilyenkor a hivatalos feljegyzés tartalma? A jegyesem átölel és én is érezhetem magamon, amiképpen tud csókolni.

Semmilye se véres, pedig borzalmas állapotban volt pár hónappal ezelőtt. Itt áll teljes hús vér lényében az űrhacukában és valamit enni i kéne. Soha, életemben nem voltam kételkedő alkat s most is ennek az álláspontnak adok erőt. Arcába nézek ebéd után, hogy én ezennel leereszkedem a hajóba felderítésre. Az orcája őszinte és nem rebben, simogatásomra sem gyanús semmi nekem. Csak nézek a szemébe és ekkor mutat valamit. Gyanút fog a menyasszonyom, na mit kell néznem? Örömmel lábad könnybe a szemem, a mozgókép a legénységnek készített tudatos átverés akart lenni.

Odalent vagyok és a számomra egyetlen nő dumál hozzám, legyek szíves kapcsoljak nyomkövetőt meg kamerát. Ő mindent lát, de én is tudjak róla. Bezártam a zsilipajtót mögötte? Nézzen már rá. Semmit nem ér az én lófrálásom, ha Nicole - ra rátámadnak. Izsák vagyok és mégegyszer nem szeretném elveszíteni e nőt mögülem.

Annyira sötét van. Komolyan, mintha egy óriási berendezett kemencében járkálnék. Nagy a csönd, de nem az a vészjósló. Normál némaság az, ami mellettem lépked. Merre van a nyájas hang? Elhallgatott, na ez nekem nem tetszik. Esküszöm, kezdek félni itt e hangárban. Akkor mégiscsak szellem volt és becsapott, mialatt figyeltem a szavait?

Nem, azt én nem akarom elhinni. Biztosan van valami, ami közbejött. Csak Kendra hiányzik és neki is a teste meg a szép s fürtös arca a szakértelmével. Valahányszor magam vagyok, mindig szeretném Őt látni erre bolyongani. Szerelmem, hol vagy? Könyörgöm! A szörnyektől sem félek, de miért nem hallak itt a fejemben? A vezeték van meghibásodva?

Nem tudom, már mire gondoljak. Na, elkezdem vizsgálni a hacukámat. Ez meg mi a kénköves frászkarika? Az űrhajó közepénél lejjebb vagyok a raktárban s csukódik a tolóajtó zárja.

A feszítővasamat oda helyezve meggátolva emígyen a becsukódása. Ez valakinek a csapdája? Kinek a szórakozása? A technikus Daniels asszonyka ül a számítógépnél, felém fordulva a szemei elektronikusan vibrálnak. Az eszed még mindig a helyén, mondja.

Ez a csapatunk eszének a szelleme és felállva bűnmegbánást tanúsítva látom, hogy igaz a szexi ruha alatt a mosolya. Egész munka alatt kedveltem ezt a nőt s elismerő volt minden gondolatom róla. Sír a mimikája rebegve, hogy a pokolban van.

Kérdezem, a teste hol van? Azt feleli maga elé nézve, valamerre az űrben hánykolódva. Annyira sajnálja, hogy a jelölőoszlop a lelke felett az uralmat átragadta. A testét mutatja most, hogy mindig is tű volt a szemében egy könny magja.

Ugyan micsoda volna az? Hát kérem szépen az, hogy nem Őt választottam. Figyelek rá fokozatosan, hogy esetleg mivel kíván minket megvezetni holtában. De az agyam azt továbbítja elmémnek, igazat vall.

Az a parancsa, csaljon minket csapdába. Ez a jó csaj azonban ezt megtagadja, miképpen segíthetnék rajta? Foszlik a bájos alakja, hamarosan vége a kísértet előadásának? Egy hajót mentsünk meg, ami utasítására még hajlandó volt azon alkalommal.

Leveszem a sisakot a kilékelt ajtót tartva, mindig ügyelni kell ilyenkor arra. Idegyün az arcomhoz és néz a szemembe mondva, ezt most őszintén add! Már az ajkamon is van a csókja.

Végigfut az agyamon, ami a részéről elhangzott a másodpercek századaiban. A vágy nem lesz elég ma. Amit gondolok róla, azt most szívből adjam. Gondolkodom, hogy így talán felszabadulhat a lelke a bolyongásban. Én végig odavoltam érte, de csak szakmailag!

Ezúttal azonban az életem és a másik felem sorsa van a póker pakliban. Lenyűgöző volt a számítógép specialista asszony alakja a copffal s mindenével, kiürült elmével szállok be igazan a csókba. Elérzékenyülök, mindannyiunkhoz jó volt egész idő alatt. Sosem akarta, hogy összeérjen az enyém meg az Ő ajka.

Kellemetlen arcot és testet látok magam előtt s közelről mostan, így nézhetett ki amikor ezt a jobb sorsra érdemes lányt a halál elragadta. Az órámat nézem, ez volt egy fertályóra! Sejtelmes fény kúszik ki a lábam alatt, rózsaillat! Beszélek most hozzá, elvégre mérnökként Ő volt az egyik beosztottam.

Abban bízom és nagyon, a lelke ezzel békében van. Apámtól örököltem a nézetet, hogy mindenki kaphat esélyt egy másik dimenzióban. Nem istenfélő család sarjaként nyertem felvételt az űrhajózási akadémiára. Nézzük csak azt a számítógép ablakot, hogy mi van rajta?!

Anyám révén jó, ha az emberben mindig benne van az egészséges gyanakvás vonulata. Mit is mutat ez az adatfolyam? Tudtam én, de ez nem a kollégám végakarata. Inkább gyanítom ezt az Őt hatalmába kerítő oszlop bosszújának. Átírta a tudat az utazási koordinátákat.

Na, az asszonyka hangja is itt van. Végre nem a semmivel beszélget az ércem hangja. Behatoltak innen lentről az adatbankba. Azonnal tűnjek el onnan. Válaszolok neki, rohanjon a vezérlő irodába!

A módosított úticélt egy helyről lehet csak leállítani és átprogramozni másikra. Kell hozzá a normál belépői engedély s kettő tiszt állíthatja csak át azt. Én meg tudom ezt hekkelni jóra és a csajommal mi van? Ő vezető tiszti főorvos, akkor szerintem nincsen probléma.

Befogunk egy jelet, hogy szálljunk le. Azt mondja a menyasszonyom, a múltkori után egy ideig nem megyek egyedül sehova. Az űrhajó nem lakatlan, hanem rongálva van. Csaknem néptelen. Eszembe jut az egykori emberünk utalása, nem minden felett úr a tudata.

Ezek a közeledő szörnyek hangjai lentről, a vezetőség tagjait átmentjük. Mintha hasonló lett volna az Ishimurán. Nicole eltűnt, hát már megint ez mi  ménkű? Látom már, menjek utána lejjebb.

A szakemberek közül is akadnak túlélők, a legalsó szinten sajnos nem. Én saját szakállamra körülnézek az egyik tagtól kapott ajtókódokat használva. Vészvilágítás sincsen, leéghettek a generátorok? Szó szerint a lámpám meg a lélegzetem mellett csend van! De ez jó jel is, mert akkor a szörnyekből ennyi volt vagy másmerre vannak. Mi ez a tapogás meg árnyék a lábamon vándorolva? Mintha valaki mondta volna, hogy a hajónkon történtek után ott fog cirkálni a nyomomban. És igaza van ennek a mosolynak!

Legalulra csak lángvágóval jutunk le sétában talpalva. A vészfény villog a komputer kiürítést kérő hangjával. Persze, hogy nő adja hozzá a hangot e folyosókban. A felvonók meg vannak rongálódva és helyenként a zsilipajtók beakadásban rángatózva.

Mint a doom, csak higgadtan borzalmasabb. Ez az ajtó nyitva, mi itt  helyzet állása? Nő néz fel rám lentről rögtön, de meg van halva? Pislog már az arca, mindössze lassabban.

Szedjünk össze innen mindenkit, ameddig tud biztonságban menni a csizmánk alja. Hat nőt és négy férfit viszünk magunkkal. Miért bök az én aranyos mátkám karja? Már  szemében látom a borzalmat, azért kinézek oldalra.

Közel érnek a rémségek, alig tizenöt méterünk lehet hátra. Mászok fel az átvágott járatba. Elsőnek a nőket add. Utána a férfiak csimpaszkodjanak!

De Nicole lent marad és beéri a horda. Negyed perc van, miképpen legyen ez megoldva? A kezem felé nyújtva. Ugorj, elkaplak s felhúzlak!

Gondol egyet rugaszkodásra, okos lányka! Egy, a hőtől megtágult biztonsági korlát számára a rámpa és onnan löki el magát hozzám másodjára. A necromorphok a lábára nyúlnak, de már csak a levegőt hadonászva. Leizzítom a fedelet, ezzel magunknak egérutat biztosítva.

Nyomás be a felvonókba, vissza a hajóra és tagokkal lépni olajra. De az orvosok még nem láthatnak munkának, a sebesültek velünk együtt kelepcében vannak? Na, azt nem adom meg semmilyen démonnak! Daniels arca az a testével a teherűrhajó ajtajában.

Már megint egy záródó zsilip zaja. Odaugrom és támasztom ki a lángvágóval. A dühös szellem Nicole - ra támad. Ez a démoni jelölő szellem, láttam Kendrát elbolyongani, amint a szíve megy megváltásra. Az asszonyom szem vörössé lesz és fényt okád a jelenésre, ez ömlik s vér  jelenik meg a jogosan indulattal teli szájában.

Megmenekültünk, én most aláaknásítom a kevésbé sérült tisztekkel a hajót. Semmisüljön meg ez a rémálom. Az egykori munkatársunk teste foszlik az éterben, hogy ennek mikor lesz vége?? Ekkora erő egy hidrogén bombában sincsen.

Nehezen tűnik el a semmivé ez a lidérc. Kedvesem, szállunk át! Adogasd az emberek karját. Végre a kabinunka léphetek be. Szerelmesen és a csók mindenében ölelem magamhoz Őt, a talán vég új s másik kezdetén.

Amit most láttam a feleségemtől, nem ingatja meg a hitem. Csak jegyzem magamban, mi szerepel a jelentésben. Valamilyen szinten biztos, hogy megtámadták. Le is ültetem magam mellé a vezérlőben. Időnk az van, mi történt akkor a kezelőben?

Kiírom magamnak azért, hogy egy teherszállítóra leltünk e pontokon és szerepeljen a hajó naplóban. Az indokolásban ismeretlennek jelölöm meg a forrást. A többire ráér legfeljebb a hadbíróság. Én, Isaac Clarke, Nicole Brennan - el, mindenben vállalom a felelősséget e korban. Hol is az a botkormány? Most már szeretnénk megindulni haza!