Így ünnepel a hal népe a világ közepén

MotoszkaDaniel•  2021. április 22. 12:24  •  olvasva: 144

Csillagok háborognak és hull alá zenéjükre a tűz játéka. Lejtőn kapaszkodik a tappancsom, belépőm van az ivóba.

A társaság táncol a föld alatt, ütemet tömegben a kezeim csapdosnak. Foglalt az úr és az ajka lecsap, fürdésre készül a melegben? A mosolygós hölgy mellette szalonképes, teste divatos szemüvegben nyílik mosolyra. Csókjuk csapdos a fülledt pulton. Csábító asztalok kapnak nyakon. Rajtam derülnek, mert barátom éppen a sokadik pohár alkohol.


Eljön az éj dereka és foglal helyet hosszú lépcsőkön. Ő nem él érintéssel, csinos kékben tükröződő szempillák s az ég boltozata a mellkasán a tó színében nyilatkozik meg.


Már a szerető otthon melegében kellene lennem, helyette a felkelt nap fogad mindenkit a kapuban. Nem ölelt a buli csapja, de kistehénék kék tavára a tenyeremet csapkodhattam. Az ajtó tárul: nekem a türkiz lánya, a játék a tűzzel és körtánc a pincében minden pénzt megér. Nyikorgó fapadokra hajol a kilincs és fütyülnek a lábaim, vasárnap van!


/Baja, 1996.: Halászléfőző Népünnepély/

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!