Hungária 2.

MotoszkaDaniel•  2021. augusztus 21. 01:25  •  olvasva: 168

Az imádott hon sokszor megszakad a századok előtt s a német ősök könnye is velem van. Cseperegnek a bokrok? A cseppek kérnek, hogy valljak.

Prüszköl a kezem a kard súlya alatt, a magyar szívek érzik a zizegéseket. A magyar ízek úsznak a halban, kor változásain a dekoltázs fél szemmel illan. A huszár öltése mélyen érez, a szablyája a nagy csatákért hűséges s egyben pengeéles.

Vörös csizma büszkén villan a tiszta égre, erős piros színezetben zubbony várakozik az égbolt fiaként s lovával a mezőn. Vitézek a mély és sekély völgyekben, asszonyok a gazdag rengeteg ölében.

A Turul megússza a levegőt, szózatra nyílik a csőre? Nem repül még a vár ormára, keresi ültetvényeken a csőszt. Lovak dobogása lassít ügetésre, váltsák az őrséget! Bármikor jöhetnek a besenyők.

Ezen a földön dúlt a tatár a lován, ült a török a jurtájában és táncolt az orosz a medvéjével.  A hűség városa kezet rázott a nyugati hegyek alján.

Hun lovasok vágtája üldözi az éjt, megzavarja a reggel? Kun kucsma várakozik lombok óvó karjaiban, majd gyiára fogja. Az éjjel a foszlányok hajóján delel, a díszes paripák bőszen közelítik meg a falvakat.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!