Henry Polter és a Titkok Kamrája 3.

Éhes felhő falatozik bárányaival a tornyokban, amikor feltűnik egy terelő. Azt a felleg nem érti, hogy ez csak délibáb. Éteknek viszont megteszi és odasunnyog táplálkozni.

Boszorkány igazítja a kalapját, éppen gyakorol órára. Nem mintha szüksége lenne rá, Ő most őrzi az órák alatt a tanárok s diákok otthonát. Ízlelgeti az almát, ami a magasból eltalálta a kobakját. A legerősebb torony felett a társa köröz friss seprűvel. Ide tévedt szekér segít az őrködésben.

A bujkáló pince a közelmúltban épített nagy padló alatt van, de oda honnan vezet lejárat? (Függőhíd, részeg lépcső vagy valamilyen lakat.) Falatozva csámcsog egy szakadozott ruhájú pap? (Olyan, mint az apám zöldre festve.) Feligyel ránk, az étkezéséből felnézve s miután a lánybarátukat fentről lefelé megnézte: meggyújtott fáklyával int. (Ezt az urat lehet, hogy követni kellene?)

Idős, szép kalapú néni szobra, vastag sziklafal előtt. Sziszegő hadoválás tiszteli meg a levegőt. Pálcákon mind a hármunknak a keze belső zsebben. Ez amint látjuk, szükségtelen. Ajtó nyílik lefelé. Kosz lépdel az egyenetlen terepen s járatra lelünk: ez egy vedlett kígyó bőre! Minket a az utána lévő rács érdekel. Az egy járatban folytatódik. A kígyó valamerre ólálkodik. Bízom benne, hogy nem hallja a lépteink. Szép ez a nagy, korsó sör alakú erőd. Azért csak óvatosan, magabiztosan és csendben s nem röhög!