Henry Polter és a Roxforti zivatarok

Két barát s az örökvidám és okos lány. Borongós időben eső nélkül, pihenő óriáskerék alatt beérnek az első órára nyolcra? A Temze a csillogó szemeivel könnyeket fakaszt az úton a járdára. Fel a buszokra, indul a járat. A felhők borongósan citeráznak. Az esernyőket előveszi a folyam, amikor e diákok kiszállnak.

A zápor miután adott inni az utcák aljának, továbbáll északnak: Wales - nek és Skóciának. A busz felpuffog, felveszi az irányt az ívelő híd felé. Útba véve az ivót. Az ernyők elfekszenek a folyosón száradni, mennyit ütött el az óra? Negyed előtt nyolc van, elfoglalni a helyet a padokban! Táblához inas hozza a varázs irónt.

A sakkbűvész szendvicset csempész az iskolapad fiókjába és nagyobb borulást fürkész az ablakból. Az első óra után könyveket a táskába, mert repülés jön seprűn. A legbátrabbak s ügyesebbek a toronyig felhaladhatnak.

Ideért azonban az eső s csengetés a következő órára. A külső ereszekre kiülnek a cseppek, a függöny egy közepeset sír. A könyveké újra a terep és tán a pálcáké? Borongós a torony felett a kereszt árnyéka, vége van viszont a tanításnak. Az udvar már fényben, a távozás előtt ezek pedig a beszélgetős ajkak árnyai.