Henry Polter és a bölcsek köve

Bagoly képében szárnyal a galamb, segíti útját a fehéren tündökölő felhő hüvelykujja. Hogyan kerül hozzám ez a kendő? Sír? Az iskolát őrző oroszlán ezüstre színezi s máris rikító kékben díszíti a nyakam.

Van, hogy a vadőr kijár pecálni. Ritkán, és akad a horgára zsákmány. A kastély körüli tónál az emlékekben merengve meg szoktam álni. Regéket s sokat hallok a szüleimről, kiket még gyerekkoromban ragadott el az ármány.

Pár óra s pöfög a vonat, két barátommal könyvek felett és mellett elmélkedünk. Megjártuk a titkos torony falait, onnan szokott érkezni a minket szállító vasparipa. Sokat gondolkodtam már azon s megcsap a gondolat, a bölcs barátom rám vár, hogy másszak rá csókkal?

Zizzen a galagonya bokorja közel az éj elejéhez. Tanárnő mondja, fáradjak vissza a körletembe. Dehát az előbb egy szép, fekete macska heverészett itt. Megindulok a fűben és köveken, mert tényleg későre jár. A hajnal vékonyka fénye gyalogol fel a vár kimérten megmunkált szikláira.