Havazik III - negyedik fejezet

Az Ébredő Város - Harmadik rész

Telnek a napok és hetek. Telefon nem jön, Kálmán foglal ismét helyet a Jégbor pincészet egyik asztalánál és kettő nagy baráti társaság érkezik még. Négy fiú és négy lány felszolgáló áll a vendégek rendelkezésére.
Nóra jelez "Kálmánt kiszolgálhatom? Én szeretném, Ella."
"Igen, Én is láttam, hogy itt van. Persze, menj csak! ;) A többiek tudják a dolgukat. Menjetek, lányok és fiúk." Összenéznek a pincérek. Van valami, amiről nem tudnak?


"Szervusz! Ezt ne fizesd ki. Ajándék forró csokoládé. Nemrégen kaptam béren felülit. Abból állom neked. Azon kívül is van még."
"Nem szeretnélek zavarni, Nóra. Nem azért vagyok itt. Direkt ide ültem hátra, hogy nyugodtan tudj dolgozni."
"Ha zavarnál, nem jelentkeztem volna önként, hogy én szeretnélek kiszolgálni." Kálmán kezét kéri. "Ne szakítsd fel bennem a régmúlt idők sebét. Örülök, hogy itt vagy. Még nem döntöttem." Kérdőn Ellára pillant, aki irányítással segíti a másik hét pincért. Mosolyogva bólint Nórára.
"Mi van veled azóta, Nóra?" Visszanéz a lány és megkísérel válaszolni. 
Még nem kezd vele kapcsolatba, de barátkozzanak. 
Mellé ül és a vállára kéri Kálmán kezét. "Ugye most nem hagysz ott, bármi is lesz velünk?"
Az ifjú vállára borítja buksiját, kezeit pedig maga ölébe. "Adj egy puszit. Ne, csak kicsit. Megbocsájtok neked, Kálmán. Utoljára. Amikor csak tudsz, gyere be hozzám. Most mennem kell vissza."
Tálca nélkül, de feláll a lány és leguggol. Egyik kezével magához inti a régi barátot és nyomatékosításként keresztbe fonja karjait.. Három csókra szánta rá magát. Nóra.. Egy negyedikkel is megtoldja váratlanul. 
Taps és ováció fogadja a hét pincértől ezt. Ella mosolyog. 
Kálmán ezt még pluszban hosszú, de nem mély csókkal viszonozza. Megérinti Nóra állát "Tudod egy tibeti mondás úgy tartja: 9 kudarc, kilenc próbálkozást jelent. Kaptam most még négy alkalomnyi esélyt?"
Megsimítják egymás arcát és Nóra felel "Igen."