Havazik III - Hét

/Apa visszatér; Egy sötét igazság háttere/

Az uraknak megmutatják a lányok, mit találtak a padláson. "Menjetek be a gyerekekkel. Mi Tomasszal fogadjuk ezt a férfit." Meg is áll előttük. Talpig fehér palást és csuklya az öltözéke. Hátra hajtja azt és kezét nyújtja. 
"Hobolyka Nándor" , "Én pedig Gatatuko Tomasz vagyok." "Bodó Róbert és barátomat jöttem megszabadítani a tehertől. Pagad Krisztiánt." "Bent megtalálja. Ha így hívják a férfit." feleli Tomasz
"Úgy értik, hogy...?" Nándor bólogat. Tomasz félreáll és kérdést intéz maguk között Nándorhoz "Ez meg ki lehet?"
"Gyere be, Gyík Kezű Maci Kézzel. Erre én is kíváncsi vagyok. Hogy ez ugyan ki lehet."


A fehér ruhás Bodó Róbert meglátja a számára ismeretlen Zsófit és Csengét, amint a gyerekek ölelését tűrik és mielőtt megnézné, mi lehet a hálószobában, egy mondatot intéz feléjük "Köszönöm nektek!" 
Beljebb lépve látja meg, amire nem számít. Megérinti gyászában a testet. Elérzékenyül s lassan pár könnyet is hullajt. "Barátom...! :-( Nem tudtál megvárni engem." Megsimítja a testet. A borítékot is látja. Nem sok. Pár perc csend. Hagyják őt gyászában érzelmileg. Aztán feláll és az urakhoz fordul.
"Maga kicsoda?" - kérdezi az egyik lány, mert közbe ők is bejönnek a gyerekekkel vállaikon.
"Máris mondom, hölgyeim." - könnyeit törölgeti.
"Én Bodó Róbert vagyok. Az uraknak már bemutatkoztam. Az ágyon fekvő úrral pedig gyerekkorunk óta barátok voltunk. Pagad Krisztián az, aki öngyilkos lett, amint ebből a búcsúlevélből is kiderül. Köszönöm, Nándor úr. Hadd nézzem a borítékot is. Ezt én nem bontom fel. Tudom szerintem, hogy mi van benne. Olvassátok el vagy juttassátok el Elleberta  -nak illetve Egonnak. Krisztiánnak én segítettem, hogy próbálja meg gyermekei életét rendbe hozni. Van a közelben egy kanyargós út. Ott lelhető fel ama növény, ami zöld nyálkája bevadíthat egy jegesmedvét. Félidomíthatóvá válva így. Ugyanez a kotyvalék beléje fecskendezve viszont hatástalaníthatja, eliminálhatja is. Hozzám szintén eljutottak a hírek uraim Önökről. A hőstettükről. És egy magyarázattal még tartozom. Pagad Péter volt az, aki nem tudta a csalódását feldolgozni; hogy a királynő nem őt választotta. Ezért állt ÍGY bosszút. Akár még az uralkodó asszony népén is. Semmi sem érdekelte már a végén. A barátom meg itt... Ezzel a tudattal nem akart már együtt élni. Inkább a halált választotta. A nejével nem tudom, mi lett. Nagyon régen, több mint egy hónapja ha nem több, hogy nem láttam őt. Áldott jó asszony volt. De amint látta, mivé fajul a szép családi élete, elmenekült szerintem innen. A hölgytársaitoknál lévő gyermekek pedig a fiaim.. Őket el is viszem. Volt pár dolgom az utóbbi időben. Az otthonom nem volt alkalmas rá különböző okok végett, hogy tudtam volna velük foglalkozni. Átvenném őket. Csak Krisztiánra tudtam hagyni. Balázs és Bálint a nevük egyébként. Az egyik négy, a másik a hat éves."
"És ki az anya vagy él még egyáltalán?" - kérdezi Zsófi.
A gyerekek Róberthez futnak és sírnak örömükben. "Apa!!!"
"Mond nektek valamit az a név, hogy Tubor Emőke?"
"Na neeee...!" Reagál Tomasz és rágyújt kiakadásában.
"Sokat udvaroltam neki fiatalkoromban. Nem mintha most annyira öreg lennék." Feláll egy pillanatra és halkan, hogy a gyerekek ne hallják;  közli le a csapattal: ez a kettő gyermek házasságon kívül született."
"Ohhh!" reagálják kb. egyszerre négyen.
"És ez mi?" mutatja a gyík formát kezén.
"Gyerekek! Bálint és Balázs fiam. Mindjárt megyünk haza. Kis beszélnivalóm van az urakkal. Van kedvetek addig a két nénivel játszani?"


"Gyertek, gyerekek. Átmegyünk a másik szobába." 
"Bálint vagyok. Téged hogy hívnak?" "Zsófi vagyok. Játszunk pacsit? Add a kezed."
"Balázs vagyok. És te?" "Az én nevem Csenge. Gyere, Balázs. Feküdj ide mellém erre a szép ágyra. Becsukom a szemem. Tedd te is azt. Ha egyikünk meglátja a másik nyitott szemét, új kör." "Tetszik, Csenge! Kezdjük."


"Amikor megfertőztettem a Jegesmedvétt, rögtön kidolgoztam rá egy ellen tervet is, hogy valaki állítsa majd meg. Sajnos sejtettem, hogy ez lehet a a vége. Gyík formájú fegyvert hoztam létre ami savat vagy nyílvesszőt lövell ki, de mindenképpen az anyaggal rajta. Emőkét ezzel a feladattal láttam el, hogy minél több, azaz összesen négy embernél ha a tudtukon kívül is, de helyezze el azt a Gyík Kezet tulajdonképpen, mert máshova nem is igen lehet felrögzíteni."
"És mi van azzal a keskeny, de hosszú útrésszel, amin Tomasz keresztülment idefelé jövet és totál véletlenséggel hol nappal van ott hol éjszaka?" - teszi fel a kérdést Nándor.
"Na erre nem lesz egyszerű a válasz, de rövid leszek, mert órákon belül szeretnék Balázzsal és Bálinttal haza menni. Emőke egy szánnal a Jégpor síkság végén vár. Huhh de jól játszanak velük az... asszonyaitok? Mert gondolom azok. Nagyon jó! Ide hallom a nevetgélésüket. Ohh, még puszit is kapnak a lányaitok."
El lesznek kényeztetve! :-) Néz össze nevetve Tomasz és Nándor.
"Szóval amikor én ebbe belekezdtem, nem akartam hogy bajom legyen belőle és a zöld növény után (ami csak ott fellelhető) mindig az éj leple alatt kutakodtam. Csakhogy erre nem mindig éjjel akadt lehetőségem. Mondjuk pl. a munkám végett. Ismertem régről egy elég nagy tudású itteni sámánt az eszkimók között. Ő meg tudta ezeket a kézi fegyvereket úgy bütykölni valahogyan, hogy összhangba hozza a sarki fénnyel. Kis napszakbefolyásolás. Van azon a Gyíkon egy szem. Az állat szeme; magától értetődően. Na most arra, Tomasz úr Te valahányszor rácsapsz, az nemcsak támadó funkcióval van ellátva. Kezeli az állat szemeit, fél órára állíttattam be Emőkével, hogy ne villódzás legyen belőle. Tehát ez a valami rácsapásonként jelet küld, de csak arra a keskeny útvidékre. Becélozza az égen a sarki fény helyét. Megkeresi valahogyan és azt jellé átalakítva már készen is van az Éjszaka / Sötétség játéka. Amit most hallottatok tőlem, az csak ezen a vidéken működik és függ a távolságtól. Minél közelebb vagytok ide, annál gyorsabban éri el a jel és... Gondolom értitek. A memória jegyzi a lenyomódásokat. Fél óránként gyakrabban viszont semmilyen napszak nem változik ott hirtelen. Csak jegyzi egy memóriabank ott fent az égen, hogy még hányszor kell Nappalt avagy éjszakát generálnia. Tehát ha késésekkel is, de valahányszor napszakváltás van fél órára, amidőn a Szem megnyomásra kerül. Értelemszerűen a Gyík nyitott Szeme a Nappal. Lehunyt szeme az Éjszaka."
"Hát ez csodálatos bazdmeg, Tomasz."
"Úgy le vagyok hidalva, Nándor. Mindjárt elkezdem ezzel szívatni az összes idetévedni merő kis csibészt."


Búcsú jön. A lányok négyszemközt kívánnak beszélni Bodó Róberttel. Most a férfiakra bízzák tényleg csak nagyon rövid időre a gyerekeket. 
"Bízzatok bennünk, Nándor és Tomasz. Máris jövünk." 
Magukra maradnak. Levetkőznek, de nem fehérneműre. Szabadon hagyják vállaikat és kicsit a pocit is.
"Maga nagyon jó ember. Éppen ezért fogadja tőlünk, a jövő generációjától szívből jövő ajándékunkat cserébe az úgymond hányattatott életéért és hogy a gyerekkori barátját elvesztette. Mivel valószínű, már nem találkozunk. Maga jobb életet érdemelt volna, Bodó Róbert. Kezdjed a sort, Csenge"
Csenge odamegy a férfihoz. 
Mit adnak neki vajon?
Zsófira néz Róbert, aki csak mosolyogva kacsint egyet. 
"Egyenként harminc perces mély csók a jutalom, amiért megpróbálta gyerekkori barátját életben tartani, megmenteni. Annak viszont az egész házassága ráment erre. Egy életműdíj a totális kudarcért cserébe tulajdonképpen." kezdeményezi a konklúziót Csenge.
"Nem lett volna szabad elfogadnom, de KÖSZÖNÖM! nektek."
"Minket sértett volna meg, ha nem fogadja el." kommentálja ezúttal Zsófi. 
Ezt együtt mondják már neki, mintha összebeszéltek volna "És Szívesen!"


"Uraim és hölgyeim, köszönök mindent. Bármiben segíthetek, Emőkén át elértek a jövőben."
Róbert lekezel Tomasszal és Nándorral. 
A lányok szorosan átölelik. Mindketten arra kérik, vigyázzon magára. 
Bodó Róbert megindul Emőkéhez, aki a Jégpor síkság végén vár rájuk.
Kézen fogva látja majd meg apjukkal Bálintot és Balázst. 


Tomasz és Nándor érdeklődik, mi volt az az 1 órás átbeszélés a szupermennel?
Kérdezik, hogy nem bíznak bennük? Dehogynem bíznak bennük. 
Zsófia és Csenge összenéz "Hármunk dolga! de elmondjuk majd."
Tomasz a tulajdonképpeni vezér veszi át a szót. "Álljunk körbe mind a négyen és karolás!" Elmosolyodik. "Menjünk haza, gyerekek!"