Havazik III - A jövő emléke (NYOLC)

/Brigovity atya utolsó kenete és a lelkiismeretes KURVA/

Sárga motoros szán hasítja az éjszakát. Porzik mögötte a hó. A Pagad kunyhónál áll meg. Párat villan egy zseblámpa ott, aztán újra sötétségbe burkolózik a táj. A jármű viszont nem mozdul.


Kop-kop-kop. "Jó estét ilyen késői órákban, Maci Kéz"
"Szervusz, Tomasz. Tudom, hogy 22 óra van, de öltözzetek. A kunyhóhoz megyünk. Csenge felöltözött már. Ne feketébe, de rendesen öltözzetek fel. Normál alkalmi elég."
"Csak dugtunk egyet. Szólok Zsófinak és máris indulhatunk."
"Mindent időben ott helyben megtudtok." Integet Maci Kéz és már indul is lefelé.


"Szervusztok. Elnézést, hogy éjszakai kiruccanást rendezek. Köszönöm Nándor a telexet. Órát óta itt vagyok már. Robi éppen a gyerekek álmát őrzi és nyugtatókkal próbál aludni. Amikor mondta, mi történt, elkértem a sárga motoros szánunkat és azonnal idejöttem." Kezdi szószólóként a helyzet ecsetelését Emőke.
Maci Kéz "Felbontottam a borítékot, ezért telexeztem. Két részből áll. Az egyik fele neked szól, Emőke és valami fiatalkori eseményről ad hírt veled kapcsolatban. A másik része semmit sem mond nekem, de most átadom neked."
"Na hadd nézzem." "Igen...2 dolgot nem tudtok, de mindjárt megértetek néhány dolgot a múlt árnyaiból. Haladjunk sorjában." Felhúzza az ágyon fekvő elhalálozottról a sapkát. "Ő ki?" Mindenki csóválja a fejét. 
"Azt hittük, Robi azt mondta: a Pagad Krisztián." kezdi elsőként megtörni a csendet Zsófi.
"Robi is azt hitte. Amikor elmondta nekem, ki lett öngyilkos, ide robogtam. Mondom, ilyen nincs. A legjobb barátja volt a Pagad Krisztián. Ő sem tudhat mindent, mert ez fiatalkori dolog. Segítek nektek, mert ezt rajtam kívül csak egy ember tudhatja. Mégegyszer megvilágítom nektek az arcát. Ő a Pagad Attila. Krisztián ikertestvére." és kegyeletből visszahúzza rá a fekete sapkát. "Mielőtt aludni mennénk és nagyon köszönöm, hogy eljöttetek itt az éjjeli órák közepette is; annyit kell még tudnotok: Nézzetek fel a plafonra, amit Maci Kéz rögtön észrevett. Azt hitte, hogy szekta jel. Mi lehet ez a nagy ábra?"
Zsófinak tátva marad a szája. "Emőke! Ez szerintem a Gayyo-apátság címere. Ha jól fogalmazok."
"Ez telitalálat, Zsófi. Add a kezed, BRAVO! Honnan tudod?"
"A bátyám náluk érsek egy ideje."
"A boríték akkor miért Attila kezében maradt úgymond ránk? Miért nem Krisztián intézte ezt valahogyan feléd Emőke, ha mindkettejüket ismerted?" tesz fel ezzel a kérdéssel pontot az I-re Csenge.
"Szerintem Krisztián nem akarta és jogosan, hogy Robi megtudja az igazat. Azt pedig ez a boríték rejti a múltról. Ezt a kunyhót felváltva használhatták, mivel testvérek voltak. Paplakba költözött volna Attila, csak hát elutasították. Ezért lett ő öngyilkos. Én ezt is megértem. Krisztián meg harminc éve rám vágyik lelkileg. Soha nem feküdtem le vele. Ő nem volt rá képes lelkileg. A mai napig él számára az ajánlatom.Mielőtt viszont a jövőben férjhez mennék, teljesítem a kívánságát. Úgy érzem, hogy végre rászánta magát. Ez a két tény amiről biztos, hogy nem tudhattatok. A temetést a jövő héten intézik. Én szólok Robinak és Krisztián feleségének is a megváltozott sztátusz kvóról. "
Hát egyik ámulatból esik a másikba a társaság vagy nem tudom hány órán át.
"Menjünk most haza. Majdnem három óra van. Én is alszom. Legalább Robi is tudni fog. Nyugtatókkal is alig alszik a most már tegnapi nap óta. Mindent hagyjatok így."
Zsófi és Csenge; Tomasz és Nándi: átöleli Emőkét. "Nagyon kedvesek vagytok. Köszönöm szépen! :-)"


Szerda van és Gugity Bertalan apát érkezik Brigovity atyához. Tárgyalnak. Elvonul a szobájába, felölti dísz fityuláját és a vidéknézésből megérkező kvartett érdeklődik, hogy mi ez a különlegesség rajta. Pagad Attilához tart felvenni az utolsó kenetet. A négyes is odamegy. Ott szeretnének lenni.
A helyszínen Brigovity Belleko atya kívánja azonosítani az elhunytat. "Igen, Ő az.  Köszönöm szépen, vihetik."
Az apát bemutatkozik a négyesnek és elmondja, az egyház elítéli az öngyilkosságot, Brigovity atya viszont nagyon régi ismerőse. Az atya hozzáteszi: másod-unokatestvérem volt az elhunyt lélek és ő utasította el.
"Tisztelt megjelentek: Kezdődik a szertartás. Csak a közvetlen hozzátartozók maradhatnak." közli le az apát.
"A bátyám érsek a Gayyo apátságnál, apát uram. Ők pedig a barátaim." 
Az apát az atyára néz, aki bólint. "Igazat mond a hölgy, Bertalan főapát."
"Az elhunyt a régi barátom ikertestvére." teszi hozzá Emőke.
"A szertartás hosszú lesz, gyermekeim. Kb. két óra. Maradhatnak, de síri csendet kérünk. Az elhunyt lelki üdvéért szeretnénk beszélni. És akkor megtisztelnek engem s a Gayyo apátságot. Foglaljanak helyet." 
Mindenkinek, aki nem egyházi tag; csukva a szeme. Nem imára, de összekulcsolva a keze. Körbenéz az apát: az atyára...és bólint.
"Főapát uram. Elnézést, hogy megszólalok." - vág közbe Zsófi.
"Nem kezdtem még el a szertartást. Kiküldöm azokat, akik megzavarják Isten házának szentségét. Mondjad csak, gyermekem. Miben állhat Urunk, Jézus Krisztus a segítségedre?" és mosolyog.
"Latin könyvet látok a főapát úrnál. Bátyámnál is ilyet láttam. Ezen a nyelven szól majd az elhunytért?"
"Igen. Azt is megmondom, hogy miért. Mivel csak közvetett értelemben pap az elhunyt testvérünk, lelkében volt csak velünk. Sajnos nem lehetett az, aki szeretett volna lenni."
Zsófi elmosolyodik és visszakulcsolja kezét. Az apát alkalmi kendőt ölt magára és hosszúkás papi fejfedőt.