Havazik II - Öt.rész

Reggeli órák. Üdvözöllek, havas vidék! Szolgáló leányzó kopog Maci Kéz ajtaján. "Igen. Tessék!" 
"Csenge vagyok. A reggelijét hoztam, Uram." 

Ajtó nyílik."Köszönöm. Fáradj be!" 

Leteszi a tálcát a leányzó az úr asztalára. Tea, kávé, meleg étel és némi sütemény. 

"Zavarom? Hagyjam magára?" érdeklődik Csenge. 

"Dehogyis. Foglalj helyet itt nálam, ha szeretnél." 

Boldogan megpuszilja megfogva a vállát és Csenge leül a fotelba. Kényelembe helyezi magát. "Köszönöm!" Megvárja, míg megtelik Nándor bendője és utána szegezi csak neki a kérdést. 

"Mesélne magáról? Hogyan keveredett ide? Ha van kedve hozzá. Tudja nem sokat mozgok kint. Leginkább akkor, ha az atyának kell valami. Időnként persze haza nézek a többiekkel együtt az otthonomba is, csak jó valakivel beszélgetni az itteni teendők közepette. Most pedig ráérek. Nem én vagyok a soros ma a főzésben."

"Mesélhetek magamról. Összefoglalhatom neked a dolgokat. Rizsázok neked, Csenge. Jó?"

Felcsillan a lány szeme. Szép hímzett mellényét összehúzza mellkasán, hogy a vadász lássa az elegáns öltözéket teljes egészében és keresztbe fonja karjait. Jelezve, hogy örömmel hallgatja őt. Mosolyogva várja, mit regél neki Hobolyka Nándor.

"Kíváncsiságképpen jöttem ide. Véletlenül kevert ide a Sors. A fülembe jutott egy vadászatom során, hogy segítség igényeltetik ide. Ha nem is én oldom meg a királynő problémáját. Gondoltam azért jelentkezem a feladatra. Tomasz kollégám tapasztaltabb vadászként, mint Én. Legfeljebb az a pár százaléknyi besegítés is jól jöhet ide. Egy lányt keresek itt, hátha megtalálom. Csak nem sok remény van rá (csalódott tekintet Csenge arcán)" Belekortyol újra kávéjába. "Nem láttam mostanában a környéken ilyen szép mellényt."

Lesüti szemeit a lány, de nyelvével körbenyalja lassan ajkait.

"Finom a kávé, leányom. Hozol nekem majd ebből vacsorára is ezentúl? Ha van kedved. Ebédre jöhet tea." 

Megigazítja Csenge fonásban lévő karjait. Jobb ujjait lassan kívül helyezi bal felkarjára is pillanatra kivéve a fonásból bal kezét s megsimítja vele karját. "Nagyon szívesen! Örülök, hogy ízlik" Vissza kanyarítja fonásba bal kezét és nem ereszti onnan. Feláll az ülő alkalmatosságból. 

"Örültem a beszélgetésnek. Indulnom kell hamarosan, Csenge."

"Találd meg a lányt a környéken. Ha nem sikerülne, hozok neked amíg itt vagy, rendszeresen meleg kávét és teát is. Ahogyan kérted, Nándor." Cuppanásmentes hosszú ajakpuszi landol Maci Kéz ajkán."Most megyek. Örülök, hogy meséltél magadról."a férfi nyitja neki az ajtót és Csenge megy a szobájába. Ott már kiveszi fonásból karjait. 

Nándor azt már nem látja, mert addigra becsukja ajtaját. Fel kell öltözzön a kinti hideghez.

Tomasz kiér a terepre. A térképet nézi. Sok helyen megfordul. Egyiken némi étellel és frissen főtt teával kínálják. Végül talál egy kunyhót, ami elhagyatottnak tűnik. Egy férfit talál bent. Fegyvert fog Gatatukora. Elveszi az övét és kérdőre vonja. "Állj. Kezeket a magasba fel!" Elveszi Tomasz igazolványát "Ezt hamisíthatta is." Leteszi a fegyver mellé. Térképeket lel még a vadásznál. "Ezeket el is lophatta." Felhatalmazó okiratot is kivesz tőle, amin pecsétet lát. Nőtől származhat? "Ilyen felhatalmazást csak egyvalaki ad ki ezen a környéken." Elmosolyodik és biccent: "Elleberta királynőé!"

Tomasz lassan leengedi kezeit és egy fényképet húz elő kabátjából. A királynőt ábrázolja. Hátoldalán az uralkodónő nevével nyomtatottan. Aláírás és hozzá kézírással egy szöveg: /A Királynő Megbízásából./ 

"Elnézést a bizalmatlanságomért uram. Ellenőriznem kellett. A megbízó asszonya férje vagyok. Itt a fegyvere és az igazolványa. A térképekről is elhiszem, valószínű Ő bocsátotta az Ön rendelkezésére. Veszélyes idők járnak errefelé. Inkább óvatos voltam. Egy ideje szintén a fenevad nyomában vagyok. Eredménytelenül eddig. Ne is maradjunk itt sokáig. Nem valami barátságos ember kunyhója ez ahogyan hallottam róla."

Lépéseket hallanak, mindjárt az ajtóhoz ér valaki. 

"Majd később rendesen bemutatkozom neked. Most bújjunk el! Ki tudja, ki lehet ez. Pedig szinte mindenkit ismerek erre. Az utolsó hópehelyig."