Havazik II

1.


Körös-körül hó, hegyek s síkság tarkítja a vidéket. Nem igazán gyakori vendég erre bárki is. Kolostorok, templom. Néhány lak azért jelzi, lakik errefelé szintén valami élet féle. Két férfi rója már nagyon de nagyon régóta a kilométereket. Szerintem Jéghegyet cipelnek magukkal, úgy lezsibbadhatott a hidegtől már a lábuk. Külön úton mennek, nem is tudnak egymásról. Azt sem, hogy: Lehet, egy a céljuk?


Mindkettejük kedves, de félő emberekkel találkozik útja során. Jól van a nép eme tájék felé, ám rettegnek. Jó ideje nem engedik ki játszani a szülők gyermekeiket. Az indokról nem beszélnek, csak mutatnak egy irányba és azt teszik hozzá, hogy kanyar. Sok kanyar. Fakírfehér hegy. Ott kell keresni vezetőjüket.


A távolból valóban felsejlik egy magaslat. Szerintem még messzebbre magasodik, mint az értelmi szintem vagy a szépségem hatásfoka. Félre a tréfával, mielőtt hátba vagy oldalba támad egy kóbormókus. Sok, éles és bizarr kanyar váltja egymást. Itt-ott fellelhető gyönyörű harcosnők és vagány férfiak holttesteivel. Mellettük fegyver. Szétmarcangolta őket valami. Mi történhetett velük? Éj és nappal ráadásul váltja egymást, mert mégiscsak messze van eme hegy. A baljós ösvényen valahol még tábla is figyelmezteti a vándorokat "Visszafordulsz vagy fehér törpenő fal fel reggelre!"


A hetedik nap után elérik a csúcs lábát, jól el is szédültek a kanyargó rémerdőben masírozva. Mindkettejüknek hét óra, míg felérnek a tetejére. Az ügyetlenebbik megcsúszik, eltöri a bal vagy a jobb lábát. Ő ötven napig pihenget Pihe dombocska "száránál".A szerencsésebbik őrséggel találkozik. Megkérdezik, mi járatban erre. Vezetik, amerre vezetni kell őt. 


Ennyi lépcsőt, termet meg emeletet! Dehát ez mégiscsak egy erődítmény. A falakon mindenfelé gyönyörű képek és festmények a fáklyák fényében. Végül egy kapu újabb marconákkal. Az eddigi kíséret leszakad, ők veszik át az urat. Egy jó nagy, gyönyörű terem "ront" rá a harcosra. Gyertyák amerre a szem ellát középen. Fáklyák adnak fényt a túloldalon lévő szegletnek. Két férfi harci díszben s egy írnok szerűség, illetve akit közre fognak: Zord komolyság és félmosoly a hölgy arcán amint kinyitja szemeit, mert rátévedt a fáklyafény.


Sötétfehér díszes ruházat, az eme vidékre jellemző ékszerek és ezüst figyel a nyakában. Szépen megmunkált réztrónuson ül. Arany, ezüst és acél színben pompázik öltözéke. A messziről jött vándor letérdel s meghajol előtte. Az ifjú hölgy is hasonlót cselekszik. 


"Üdvözöllek itt mifelénk a Gayyo hágó vidékén. Elleberta királynő vagyok. Abban reménykedem, a segítségemre tudsz lenni."


"Igen, hallottam felség, hogy lenne itt valami feladat és hogy veszélyes. Miben állhatnék szolgálatodra?"


Oldalra néz a hölgy, írnokára és magához kéret tőle egy pergament. "Sajnálatos hírről értesültem alattvalóimtól. Hosszú hetek óta, majdhogynem egy hónapja tizedelik a népemet. Jelentésük alapján valami fenevad lehet. A szakértők szerint nagy az esély rá, hogy jegesmedve áll ezen támadások mögött. Tudsz nekem illetve nekünk ebben segíteni? Alig mernek az emberek kimozdulni meleg kis fészkükből. Nekem megvan a védelmem, de nem lehetek mindig velük bokros teendőim közepette és tartósan kívánom megoldani a problémát. A családom nagy része nem él már. A férjem a fenevad után eredt, nem tudom, hogy eredménnyel járt-e már."


"Kérlek, Felség." Odamegy az asszonyhoz egy gyengéd tisztelet kézcsókhoz.


"Ohh, köszönöm szépen. Nagyon kedves vagy!"


"Valami térképféle akad errefelé, mielőtt hozzálátnék részedre a segítségnyújtáshoz? Teljesen idegen nekem ez a terep."


"Ohh, hogyne! Pihenj le a hosszú mai napod után és napokon belül a rendelkezésedre áll egy ilyen anyag. Akár több is. Embert is küldhetek veled, ha gondolod. Jaaaaaa és még valami: Ajánlhatom neked Bigovity atya a közelben fellelhető templomát? Kolostor volt valamikor. Hosszú történet, hogy azóta miért nem az. Szobalányai is vannak kényelmed kiszolgálására. Régóta, midnen egyes napon reménykedem benne, hogy valaki megszabadít minket a vérszomjas jegesmedvétől."


"Nagyon köszönöm, felség és napokon belül jelentkezem a térképekért." 


"Ha előbb meglenne, futárt küldök érted oda..."


"Jajj bocsáss meg, Úrnő. Még be sem mutatkoztam: Gatatuko Tomasz /Gyíkkezű/". Ezzel meghajol.és az erődítményt elhagyva, valamint elköszönve minden egyéntől s nem feledve Elleberta uralkodó asszony kedves mosolyát; nem sok szenvedés után könnyedén el is talál Brigovity atyához. 


Szépen kialakított galamb kolomp amit Gyík kezűnk megkongat. Puska szegeződik rá egy emeleti ablakból.


"Távozz innen, Sátán fia. Kiféle pokolfajzat küldött? Menj, ahonnan gyüttél. Senki élő sincs már itt régóta."


"(Pont csukódna be az ablak) De az uralkodó asszony ajánlott téged, Atyám. Elleberta királynő!"


"Magával ragadta az ördög! Hazudsz!"


Mond neki egy személyleírást és hogy pont tőle jön. 


"Várj meg lent, Fiam. Engedlek. Máris ott vagyok." Leereszti az atya a puskát. Ablak becsuk és vár a vendég.


"Fáradj be, Fiam." Nyílik a templom ajtaja.


"Brigovity Belleko atya. Üdvözöllek itt, az Isten házában. Azt hittem, uralkodó asszonyunk is odaveszett. Jópár napja be vagyok zárkózva. Azért Isten egy fenevaddal szemben nagy fába vágja a fejszéjét. " Látja, hogy a vándor fáradt. Nem is nagyon hagyta szóhoz jutni. "Leányaim!" és csettint egyet. Négy udvarhölgy jelenik meg az emeleti szobából s a lépcsőn leérve pukkedliznek egy ütemben a vendégnek. 


"Vacsorát, forró fürdőt megvetett ágyat az új harcosnak!"


"Igen, atyám. Tüstént!" az atyára néznek. Utána a vendéghez szorgoskodnak s szétszóródnak a szolgálóleányok felosztva maguk között a feladatokat.