Havazik hat - lavinanő

Ha a melltartónak palánkja lenne, megszűnne a csont nélkül fogalom. A farkasembereket visszaszorítják az élőhalottak. Az ebbe besegítő vámpírokat a boszorkányok tartják karban.

Ez az éj ideje és a felhők vágyaiból kristályosodott élvezet hull alá a pirkadat álláig, az első napsugarakra szállingózás lesz a havazásból a szürke kabátok alatt. Ekkorra a kandelláberek gyújtását a hídőr befejezi. Ő áll őrt az eldugott hídnál, ami elválasztja a civilizációt a savas hóban élő farkasemberektől a hegyek magasaiban.

A szekérrel át kell jutni a boszorkányokig, akik várják a ruhapróbát. Feljebb költöztünk, mert az alattunk lévő fennsíkokra helyet kellett biztosítani az Avalonból érkező punkoknak.

A boszorkányoknál télhez képest egészen jó idő van. Mondják, hogy a vámpírok egész jól boldogulnak a farkasemberekkel szemben. Azt a szabályozást igyekeznek megoldani, hogy farkas csak farkassal háljon. Akkor csökkenne az ordashumánok populációja.

Tetszik, hogy e hárpiák el tudtak rejtőzni a népeikkel néhol egészen alulra. Tehát nem kell félni attól, hogy jelentős mértékben lezuhanna az ember vagy megcsúszna a párkányon.

Az egyik vigasságban felkérek néhány javasasszonyt táncolni. Három Groovehouse nóta elég lesz?

Ezután késő estig próba és némely boszi szól rám, hogy: nem kell elforduljak. Biztosan láttam már nőt. Az egyik ilyen során bizonyos házakban melltartóstul rám is fekszik néhány kalapos hölgy. Aztán a csókból ocsúdva kettő biztosan beenged az ágyába. Még nincs vége a menetnek.

Gyarapodnak a pengők. Az utolsók között egyeseknek imádnivaló a szeme a megnyerő teste mellett. Még hármat sikerül megdugni s van amelyik göncöket bíz rám, vigyem már el (ha tudom,; a vámpíroknak).

Ivóban vagyok még távozás előtt és kinyitott, de nem tárt felsővel tér vissza a huszonéves boszorkánylány. Puszit kér? Arcon csókol meg a szemével csókolja az arcom. Elmenetel megelőzvén vámpírföldre (beletemetkezem az ölelésébe), amely nyelvleckementes.

A vámpíroknál azért kellemes aránylag, mert: élvezet nézni, ahogy repülnek. Van, amelyik ruhát a varázslók földjéről visszáruként jelölnek meg. Akkor viszont még feljebb kell menniük a lovaknak illetve a kutyáknak, mert a vérszívók a farkasemberek egykori fennsíkjai felett tanyáznak a véres bödönjeikből táplálkozva. Hát vannak olyan szépek itt a csajok, mint az embereké. Talán még dögösebbek. Na, most; azt isznak, amit akarnak. Csak az én nyakamat hagyják békén.

Itt aránylag elidőzöm, mert szépek a padkák s így a táj. Időnként azért rám nyitnak a velem küldött boszorkány testőrök, hogy minden rendben van - e? Kettő nő és kettő férfi kísér el az úton a boszik képviseletében.

Van, aki csak piával tud fizetni. Mindegy, csak vért ne adjon. Azért azon helyekről hamarabb eljövünk, ahol néhol koponya van kiállítva a vitrinbe. Az szerepel a festményen vagy olyan díszítésű a szobor némelyik nappaliban például. Ott nincsen nyájas elbeszélgetés a régi időkről meg hogy mennyire nehezebb volt az élet egykor a farkasemberek idejében. Most is vannak, de csak simán farkasok.

A punkoknál nyakig ér a hó, itt bő havazás lehetett és a mentőalakulatok épp betemetetteket ásnak ki kutyák vakkantása nyomán. Olyat is látunk sajnos, ahol a görgeteg alól már nem élve kerül ki az illető egy McDonald's közelében. Itt időzünk a legtöbbet és fogy is egyben a legtöbb ruha, kettő dalra fel is kerülnek tánc kérésére a boszi meg punk lányok. Kovácsovics Fruzsina - Itt a vége, fuss el végre illetve a Csifó Dorina - Könny a semmiért címűre.

Uzsonnára érünk haza, a boszorkányok szürke sűrű felhőkben nézelődnek. Éjjel indulnak meg a szekéren haza. Mesélik, hogy a Wolfenstein - okat főleg a hó ette csúcsok sarkain a szirteknél tudják néhol megfékezni a vámpírok és ők maguk boszorkányok is (akkorákat ugrálnak a farkasemberek. Ritka, hogy egy - egy fennsíkon vagy jéggé esetleg hóvá lett gázlón le lehet fülelni őket).

Megindul a havazás és a pattogó kandallóban azon kapom magam, hogy az egyik varázslónő csókjában úszik a mászó ajak. Aki is, immáron közben beölelte magát egy általam kapott takaróba. Én a maga csúcs közepe táján lakom.

Az állam sarkát hasítja az ajkamra hulló pihe hógörgetege, sűrű pelyhek ezek. Nem vakítóan havazik, csak cuppogva peng az ablakra. Ja? Ez az ajkak játéka volt, nem a pölyhök csúszása az ablak üvegén. Mert közben betakarom melegíteni a másikat is az ágyába, a férfi (test) őrök eggyel lentebb melegednek. A boszilányoknak adtam az emeletet.

Éjfél előtt két órával eláll a hóesés s szelídül a szállingózás(ba). Távozás előtt medvepörköltet ölelünk be a gyomorba s boroskólával megy a leöblítés.

A szekeret ki kell ásni a hóból (az ágyából), ők a lapátokkal elég jól besegítenek az elején. Én csak a simításokat kell végezzem a végén. A lapátokat végül e varázslók repülve viszik a karám mögött felállított kamrába. Nézem, milyen mosolyogva meg erőtől kicsattanva jönnek ki e munkavégzésre a csajok. Viháncolnak, nevetnek (minden lófasz van itt). Gondolkodom, ezeket: tuti, megdugták.

Már elmentek a lányok. Kaptam tőlük puszit. No, az arcomra. Azok csak bulicsókok voltak, de mind igaziak, Szívből jöttek! El kell fogadni, hogy velem nem akartak dugni. Akik meg ott odaát boszorkányföldön engedték, azok akartak.

Az éjt nézem, hogy kellemesen szürkésen felhős. Sziporkásan fúj a szél. Megyek be a melegbe a nyájasan nyikorgó falépcsőkön fel és zenét hallgatok magamat eltevés előtt az éjben, amikor a tévét kikapcsolva árnyék a fehérben. Hát kénytelen vagyok kikutyagolni és megnézni, hogy mi ez. Egy másik ruhajáratos hátrahagyott egy kiskorú boszorkánylányt. Azt mondja, tizenöt éves és a bátyja lehagyta. Eltévedt, behozom Őt átmelegedni. Most aztán mi a fenét csináljak? Elfogadja? Jólesik neki a meleg tea. Van nekem egy pótszekerem vészhelyzetre. Kérem Őt, adja meg a címet, hogy haza juttathassam. Nem érdekel, hogy éjjel egy óra közeleg. Nem olyan vészes. Az annál inkább érdekel, hogy a fejünk felett köröz egy hófelhő s remélem az a farkasemberek szorosa felé megy el.

Három - négy óra között érkezem meg és vár az ágy. Úgy oldottam meg, hogy a kulcsos emberke kényszerű felébresztésével a lányka felemelte az állat vonta(tta) szekeret kétszáznégy lábra s így alattunk ugráltak meg röpködtek a farkasemberek. Visszafelé boszorkányférfiak segítettek be, akik éjjel kereskednek (s átjárnak ide a portékáikkal). Na, igen. Most már szunyálhatok.