Havazik 12. évad

Az újévben vadászunk éppen s tíz óra közeleg. Bitang, bizarr hideg van. A farkasok is vonyítanak! Köd ereszkedik kishazánkra itt a nagy pusztaság közepén. Három farkas van egy hegy tetejéről s modell szépségű fiatalasszony ad nekünk csillagszórót, hogy menjünk csak vadászni. Nézek Szandrával együtt Sándorra, Petrára és Józsefre.

Megköszönjük az újévet utólagosan köszöntő csillagszórót s megyünk tovább. A ködben felsejlő fenyők gyönyörűek, csak hagyjuk magunk mögött ezt a részt, mert a farkasokat abszolút nem látjuk, csak üvöltésüket halljuk.

Az egyik bérc háta mögé érve pedig az árnyékban beugrat minket a ránk csillogó hó s olyan, mintha éjszaka lenne. A hold viszont délután kelt fel! Elénk meg egy farkas terem. Ezüstösen csillognak a szemei és itt van az orrunk előtt. Csillagszórót tartok elé, amitől megtorpan. Ekkor szán hasítását halljuk mindannyian a hóban. A szavakkal meg nem határozható szépségű nő érkezik oda, kürtjét megfújja és január tizedike alkalmából a nő előtt feláll a kis csorda. Mintha Titanillát látnám puskával a hegyek aljához közeledve. A farkasok közé lő, de nem beléjük plusz ott a hívókürt is. Nem tudom, hányat lő Titanilla. Nem egyet. Annyira várom meg várjuk a többiekkel, hogy a farkasok elmenjenek, hogy a lövéseket csak hallom.

Farkasok alólunk eltakarítva. Lehet, mind az asszonyságé? A négy, egyébként szép ordas a kürthöz gyülekezik és mennek ’asszonyukkal’ fel a hegyekbe. Titanilla szerintem vissza az Öveg hegyhez szánhúzó kutyáival.

Sándor a nőt nézi, hát ezen a személyen van is mit nézni. Szemrevaló!

Találunk egy szerencsétlenül járt motoros szánt a fák között, mialatt mi aránylag eredményeset vadásztunk fókákra. Elakadt a hóban a szerencsétlen nő! Ez van olyan szép, ha nem szebb, mint a farkasokat kürttel irányító. Testre sem panaszkodhat. Nem szégyellem. Nős vagyok, nagyapa is. Szandrát szeretem már nem is tudom, hány évtizede, de majd kiesik a szemem! Sándor, Én (Árpád) és József is mindannyian lepattanunk az asszonysághoz. Mi, férfiak igyekszünk kiszabadítani a szánt. Nézzük a motorját. Asszonyaink meleg teát kapnak elő, végül mielőbb hólapáttal ki kell szabadítani a járgányt. Kettő van nálunk, egyet meg ad ez a bombanő.

Megvan! Ránk esteledett, de a nő szabad és a fóka zsákmányokkal mehetünk mi is haza!