Harminckettő

Megjött az isteni szikra. Mozog a toll. 

Tintába kellene mártsam pennám, de szükségtelen. 

Felnézek egy pillanatra. Mit látok? Madár csiripel. Hajnal van. Nem kelek még fel. Csak keringenek gondolataim. 

Nem tudom hány óra lehet és nem is fontos. A lány még békésen alussza álmát, mindjárt vissza is bújok hozzá. Éppenhogy szűrődnek be hozzám a Nap sugarai.

Vissza evickélek az asszony mellé pihe - puha ágyikónkba. Nem zavarom álmát, mellette is vagyok már. Ő csak alig érzékelhetően mozdul, mialatt átölelem.

Kiesik az idő, szemem kinyílik. Alig látom az órát, de ránézek. Hét és nyolc óra között lehet. 

Hétvége van. El is feledkeztem róla, hogy nem kell korán kelnem. Az írásom ugyanott vár engem, ahol hagytam.

Kimegyek körbe nézni. A gyerekek alszanak még, de azért megnézem őket. Ébredeznek már, de hadd pihenjenek.

Lefőzöm a kávét. Én édesen szeretem, de az asszony még tejjel is. Beviszem tálcán, meg is érzi illatát. Már magánál van, mosolyogva ül fel ágyunkban. Kényelmesen kortyolgatunk. 

A személygépjármű nyugodjon csak a garázsban. Eme szép nyári reggelen vegyük vállunkra a természetet. Asszonypajtás támogatja is ötletem. A drótszamarak felpumpálva, jómagam ellenőriztem őket még előző nap alkalmával.

A gyerekek is felébrednek. Ínycsiklandó sonka a menü, fantasztikus hidegtál és anya részéről hamburgerhús is akad, ha esetleg még éhes valaki. Az általam lefőzött tea is tálalva, finom vegyesgyümölcs illata tölti be az ebédlőt. 

Levelet találok postaládánkban. Jó hír a vihar vadász kollégától. Szép napunk lesz.

Nincsen messze a természet lágy öle. Fel is pattanunk feleségemmel. Hátra - hátra nézünk időnként kis gyerkőceinkre. Aranyos az a kis ülőke.

Szandra asszony nem tudja, de van elemózsia mindannyiunknak, ha megéhezne valaki.

Nyájasan enyhe az idő, mintha sugallnák a fák. Ideális időt fogtunk ki eme napon. 

Sugárzanak a csöppségek az örömtől. Szandra kezében telefon villan és kattan, erről meg én nem tudtam. Bekerülnek e képek a családi albumba.