Hamvas jegy: Szicília magaslati párkányai

MotoszkaDaniel•  2024. március 18. 00:51  •  olvasva: 33

A szél lövi a lökéseket. Többet társalgom vele, mint Önmagammal. Azzal a személyek, akit szólít a tükör. És ha hív a levegő, akkor beszél. A hasadékok omladozó ölelése a barátom, az Ő csókjuk sebzi az arcom. Megerőltetni a lábakat, mert e leányzó itt fenn az erőltetett bizalmam alatt van. Hámozzam le magamról a kabátomat és beszéljek. Ezt mondja a szeme ide az arcomba, miután az ágyhoz térdelőn guggolva néhány fogásban az ajkával üdvözli az ajkamat. Hálózzam be az arcát puszival Én szintén? Éhes szemek köszönnek rám.


Beszédbe kezdek a harmatosan finom csók bájos zizzenéséből. (Nem is jártam még nála idén), behelyezkedik fekve az ölembe egy idő után és a száraz kórók biztatásával mesébe kezdek a vonakodást érintőn. A homlokára bámulok a szenvedélyre éhesen kérődzve, (mert) nem mostanában láttam nőt. Könnyek kanyarognak orcáján s az ajka fordul felém egyre feljebb, hogy a szenvedélyben e két ajak egybedől.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!