Half Life HARMADIK

Síró hópehely sétál el melletted.

Menekülj! Oda fel, a hegyekbe!

Az az új otthon szerető melege?

Gordon segítő keze melletted a rátok nehezedő sötétben,

futás ki a hófödte szabadba!

 

A támadó horda csak csúszik a jég uralta katlanban,

a fagyott virágok díszítette magasban ők küzdenek,

de elbuknak.

Veres csillag a Alyx homlokán,

kezében kardja!

A kétéltű száguld előre szárnyas hajó lován,

mögöttetek a lövések elhalnak.

Fékezd a csoda csónakot,

indulásra készen tárul fel előttetek a hajó!

 

Harcos nő keze ragadja meg karod,

mikor már úgy érezted,

ez itt a mindennek a vége.

A semmiból jött a lány?

Az lehet, de ez egy újnak a kezdete!

 

Mielőtt azt éreznéd a fekete sereg ereje

és legénysége fékezhetetlen,

a menedéket nyújtó hajóhad terme mind egy szálig elsötétül.

 

Egy hang töri meg a lehetetlen,

kimerült harc nesztelen zaját.

  

A morgó hang érzi a szívek erős dobbanását

s kánaánt nem ad,

a tenger alvó habjai azonban hasításhoz kraftot kapnak.