Hájhásszásé: Húzós arccédula - kék fokon

Ez a kék fog kígyója. Találkoztam már ilyennel a szülőfalumban, az fekete volt. Új Roxforti rend van, amióta megszületett a fiam? A fiúk vörös szegélyű talárt kell hordjanak, a lányok kéket.

 

Hogy ne unatkozzam annyira, kilövik a kézből a pálcámat. Aki múltkor a haját sem vállalta, most az arcában vállalja magát és már jobbomban is a pálca. Ki a döglött menyét e dögös leányzó itt e balomon s szőkésbarnában? Na, mielőtt az ingereim vezérelnének a szememet a dús blúzán. A buja erdő legyen az érdekesebb!

 

Itt azt mondják, a szellemek meg az emberek a falvakból illetve tanyán is, hogy ez Voldemort lelkére vall. Tudják, hogy az nem lehet és valami más. Ők szintén ott voltak némely létszámban, amikor megmérkőztem vele s Ő maga is félig mugli vala! Nem tudunk itt lenni mindnyájan, Ronald nélkül van itt velem bal kéz felől Hermione valamint honnan is szerzett ilyen menő varázslótalárt?

 

Ő egy boszorkány, tiszta szívből kedveltem mindig. De soha nem gondoltam rá úgy, mint nőre. A legjobb barátom, szipog a fű alattunk s mi csillan ott? Meg se lep, hogy a seregként néznek ránk a falusiak a még nem sötétben.

 

Alkonyat sincsen, érkezik Ron? E hírt kapja esze hullámaira a csapat esze, azaz Miss Granger. Hát az nem lenne utolsó, mert a világ legkeményebb agyjátékában Ő a legjobb. Nem köszön, de lehet rá számítani és a vész most szárnyakat növeszt.

 

Nem biztató, hogy a fáknak e helyütt szeme van. Csapda is vala! Egy gnóm hív be minket az odujába, Jack szipog és fekete füstben hív csatlósokat? Csábítja a pupillám a valaha félelmemben élő lány arca, támadjam le az ajkát finom vonalban e belépés előtt az eresz alatt?

 

Mire véljem ezt a villám játékot? Megtisztelő, hogy a jobbomon lévő lány szerint jól csókolok. Ronald érkezik és játsza nyerőre a kisülés sakkot. Egymás kezét megfogni s ki innen a gyökerek támadása alól.

 

A hangok cukkolnak, hogy azöntelt becsvágyam végett nem hagyom a varázslónőt csókban. Újra a tiszta liget és szemek figyelnek, de a pálcák néznek. Megcsókolom a csinos boszorkányt vagy Tom Riddle fia kiengedtetik az Azkabanból valamelyik nap. Betisztul az ég a fehér teste nélkül s a kényszer dühös, mert önként betalálkoznak egymás közelítésében az ajkak szenvedélyre.

 

Na, mostan kell élesíteni a pálcákat? Hú, de finom volt az egykor pöttöm kis sárvérű ajka. A felhők betámadják a békében alvó rétet, ez Jack átokja? Ezúttal én kell nézzem ugyanazt, amit egykor ifjabb Wisley az avarban. Ő bizony a nagyúr fia és éppen készül rám támadni, apjának ezzel bizonyítva?

 

E fellegből bűnöket olvasnak a fejemre, hogy mily mardekáros és hugrabugos lányokat utasítottam el. Ez csak egy aljas elme szellemi kivetülése, de akkor se kellemes. Hallom a nevemet. Tudom, hogy én vagyok Henry Polter. A megsértett hölgyek persze, hogy hordanak le s néznem kell, amint Jack hollóhátasok becsületét is beszennyezve mélyült csókolózásokat vonultat fel.

 

Nem foszlik sehová a füst, egy előadás még hátravan. Aki szerelmi bájitalt kívánt beadni nekem a félvér herceg korában. Áhá, ez volt az aljadék mézesmadzag! Csak érzem, hogy itt megtörténhet a baj.

 

Ezt ifjabb Wisley és Granger kisasszony megszakítja vagy engem üdvözöl az avar. Azonban minden átokkal vert tárgyat az annak megnyitója vihet csak pusztulásra. Ők is rácsapnak, ám az én kezem ügye szintén benne kell legyen a lenyomatban.

 

Minden bennem lévő nemesi vér erezetében érzem, ennek előfordulhat még a garázdálkodása. Honnan is jövünk az utazásban? Dombok figyelése vetül ránk s ez egy fogadó lámpájának mosolya és itt megihatjuk már a csokoládés olasz kávénkat? Nekem elegem van, hány arany a díj itt éjszakára?

 

Mister Wisley és a sárvérű tollreptető is velem maradnak s ne vegyek ki külön szobát? Aludjunk együtt hárman. Aztán e hét után haza. Egész kellemes, hogy ide legalább nem ér el a halál arca.