Gyötrelem a magasban, halál a mélyben

A hó a csúcsával csiszolja a hegy fejét, a jég és csapjai a fagyott barlang szeme s egyben a bűn gátlója. Ki itt megcsúszik vagy nincs kapaszkodás, gleccserkürtő szélében esetleg torkolatának hidegében reménykedhet. Pénzt, zsákmányt ne hagyjon el a bűnben égő osztag hajója. Felszerelés meg öltözet nélkül gyorsan hullik a hideg.

A fagyás zuhan, amint a nap lenyugszik s megmelegíti magának a párnáját (már ahol éppen nem hűti hó az ágyat). Ki nem old időben kereket a hideg (meg a bűn) elől, a halállal reggelizik. A kétséggel ebédel és a félelemmel vacsorázik. Ellőtt csúzli lavinájának ágyaz meg a fennsík, valahol el kell terüljön a szánkázásba vágtató hó.

Bőrönd nincs, a pénz befagyva a fagyott víz jegébe. Az azt elraboltat lecselekvők a hegyek alján valahol a jég himnuszát gargalizálják, amíg be nem fagy ott lent a víz és örökkévalóságba dermedt mosolya nem csábítja omlásra a lavinát. Nem hull csepp, a jégcsapok a cseppkövekben mosnak fogat s megtörölköznek az aluszékonyságba dermedő vízben. Kire köszönt rá a jég támadásának új kora?

(Cliffhanger - függő játszma 1993)