Gorba, a vörös Torpedó 5.

MotoszkaDaniel•  2021. október 29. 02:11  •  olvasva: 147

Minden éjszaka örökké tart? Minden este örökké tart, ha a lábaid veled vannak s a fehéren tündökölő távozása ébreszt a hajnal cseppjeire. Mitől más ez egy másik naptól? Pedig ugyanúgy simul az út, igaz? Szilvia hasonlót érez, amikor csatát viszonozva lelép ajka egy mosolyról, hogy a reggelben hazainduljon. A nyár érkezése minden ínycsiklandó női öltözéket kellemesen átfúj.


Eleinte szorosan, majd távolról követik egy ivóból. Hiába indult nagy gázzal. Ismerőse lerobbant autójával találkozik, ahol is az öt követő négykerekű megáll elnézést kérve, hogy rossz valakire tapadt rá. Elképesztő hasonlóságokat tud a szürkület köntöse szülni. Éppenhogy lezajlik a bocsánatkérés, az üldöző jármű irányt vált és tűnik is el a messzeségbe dudálás gyanánt sportos kerékcsikorgással.


Szilvia barátnője a vőlegényével járt pórul, meg is kérdezik: Ki ez, aki szántja az aszfaltot? El kell őket egy félporos helyre, ahol jönnek értük. Igen, de azon át egy elhagyatott, rossz hírű katakomba vezet. A nap teregeti a szárnyait, Gorba Szilvia bevállalja, pattanjanak be hozzá. Hát ez az épületmonstrum még nappal is bizarr leheletét árasztja. 

Férfi stoppos és megállva, Szilvia látja. Ő volt a társ a nem is olyan régebbi, ezelőtti összebújásban. Nem emlékszik a fiú, hol hagyta az autóját (Hagyja is, majd később visszamennek érte!). 


Beszállás(!) és a hajladozó reggel körében, e kapun hogy fognak bejutni? Azt elfelejtették Szilviával közölni, hogy itt különös dolgokat érnek át az ide érkezők s valamikor vasúti hangár volt. Ma gazdátlan s talán felújítják azt, ami most az enyészet vasgödre. Szilvia nem igazán paranormális dolgokkal foglalkozó valaki. Ő megy és teljesít autóval. Az egyedüli, amin néz, hogy mekkora egy valami ez. Sokáig nem bámészkodik, mert ereszkedik fel a hangár bejárata (Amennyiben ez a bejárat). Nincsenek bent az úton tíz perce bóklászva, amikor ütögetések illetve kaparászások hangja színesíti az utat. Odatapos Szilvia, itt minden beton, gerendák ácsingózása a falaknál. Szép! Csak ezek a helyenként meglévő jajveszékelések meg fantomok ne lennének. 

Felrally-znak és az emeletek bizony megmászva, akárhányadik is ez! Sok minden el van kopva. Sehol Szilvia ismerőseinek a vendége. A csatangolásban rálelnek egy teherliftre, ami elviszi őket a nyílt terepű szomszédos tetőre. (Ez látszódik a liftablakból). A felvonózás során semmi nesz nem nyugtalanítja a kábelek munkáját. Csak kiszállás előtt vannak csökkenő fények, Szilvia jobbnak is látja, ha kaparva kihajt és lám-lám. Ezen a tetőn megvannak a keresett személyek.


Szilvia a visszaúton inkább átcsörtet e számára ismeretlen beton garázsőrségén. Van, ahol nézelődik. Most másmilyen alagúthoz tévednek a teherfelvonó után, ahol egy várakozó fiatal úr árnya fog egy kapaszkodót. Pár perc után viszont a maga elé néző alakja semmivé válik. Középtágas alagútban vannak s Szilvia gázt ad, kísértetes egykori metrók ezek néhol egy-egy korabeli autóval megspékelve. A nagyjából magas mennyezeten van, hogy villódzik a világítás. 

Egy autó elől elkapja a kormányt Szilvia, az is szellemautó volt. Ezt nem tudhatta. 

Kifelé innen, mert szilárd akadályokhoz van szokva a reál elme. 

Csókért az utastársához simul, aztán megradírozzák a kerekek a mindent befénylő út bájos mutatását. (Az az egyetlen, ami kiviszi őket innen.)


Nem sokkal különbözőbb, de másik úton érik el a valaha jobb napokat látott vasúti megállóféle kijáratát. 

Igen, de hogyan jutnak haza? Az otthonba, ahol lepihenhetnek. Ízlelgeti a nap a reggelt, semmi nem nyitja ez, emberi szemmel közép óriási kaput. Odafelé meg valaki odabentről felhúzta számukra a rolót. 

Tanakodva körözés következik és szellemautók meg egykori munkások alakjai elevenednek meg. Na, most: egy erős tizenhárom perc? után a kerekek a pörgésből megállva puhatolóznak a kapu néhány négyzetméternyi előcsarnokában. Ez nem fog magától felállva ajtót nyitni nekik. Ráhajtanak viszont egy kallantyúra. Ők úthibának vélik vagy maszatnak, ami nem csodálnivaló. E magányos 'fém'szigeten bármi megtörténhet és minden szokatlan! 


Ereszkedik fel a 'roló' a tetejéig. Mehetnek! A fények odabent kialszanak. A teherfelvonó is takarózik ágyba. A csákányok s császkálások aktívak, de a nyögések és sikítások csak napnyugta után élik újra szenvedéseiket.

El lehet húzni a csíkot, mert itt mostanában nem járt ember. Irány a társsal a lerobbant autó! A társ hív valakit s azzal be tudják gyűjteni a vendégek lerobbant autóját is. Pár másodperces bütykölés megoldja a fogaskerekeket.


Édes a pihenés s az ágy ilyenkor a legjobb pihe. Az apró dombra felduruzsolnak a szürcsögő kerekek, ez a delelő nap borostás vidám hajkoronája az égen.


(Olvadó Aszfalt 83.: "Lovro Éva egykori poet tag tiszeletére". 'Az orosz metrókban máig kísértenek az egykori alagutakban az azt építő munkások és egyéb jelenségek szellemei')

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!