Francovilla partjain

Megkóstolom a vizét,

községbéli férfiak nézik lányok evickélését.

 

Délebbre kíván menni a kamrából,

de az már Jugoszlávia.

 

Szíve akkor is dobban, ha satuval fogom le.

Azt mondatja velem az örvény karja,

hat tölcsér hat torkolat lehet.

 

Semmire sem tudok gondolni

Talpon maradt a meder az Élet útján,

mint három igaz, emberi lélek,

Kivárjam, meddig vájja Őt a sodrás?

Szívem azt búgja, elsőbbséget élvez az eszem.

Szürke gémet mutate tábla bökni próbál,

csónakba helyez gondolatom s visz lefelé.

 

Leteszi szemem a partot.

Előfordul, hogy megtalálja talpam az összes kagylót

melyet aztán messzire rúgok be.

Csak alacsony állásnál van erre zátony.

 

Ha időnként hegyezed a füled

s nem kell hozzá szélcsend,

régmúlt bajai születésű úszók karcsapásait

s tempózását

és diadalát hozhatják neked a kedves habok.

 

A nap sugarai kelthetnek álmodból,

de ébreszthetnek az itt már régóta fellelhető sirályok.