Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
FireWalker 2.
MotoszkaDaniel• 2020. szeptember 6. 22:10 • olvasva: 179
A szent helyen lovagolnak? Nem támad arra rájuk medve. Jézus keze inti személyüket óvatosságra s lelik meg a barlangot. Óriáslábat pillanthatnak meg messze egy tisztásról, mert odaszellemülhet az elődök forró pillantása távolról.
A szellemek indulatot fújnak, mert szerintük a hősember kikezdett York-kal. A nővéréről viszont nem kérdeznek. Fehér ember, ide majd csak jóval később gyere!
Az aztékok faluját por zúdítja, elméjük erre álomra a fejét ma nem hajtja. Szálljanak meg egy takaros, polgári hamu lakjában, hol a dzsungel a lakatjuk zárja. A boszorkányt keltik, megigézett erő hamis szeretete öleli át a kalandort hamis vággyal. Sötét lovas asszonyának igéző ajka vinné magával orgánumával a halál csillogó folyójára, széles mosolya alászáll vissza fülbe valója csábításával a pokolba.
Tanto-hoz járulnak az ősök. A bölcs inkább felszökik vissza a parázson járó szekerekre. Sehol nem gomolygó felhők felett a táltos a tűzön jár, míg a rétek érnek és a folyók ömlenek.
A pap lelke a szellemekkel járkál, követe vele tart a holtak kenuján? A nap pajzsát a kint elálló eső oltalma fogadja karjaiba, a pára felszáll a szikrák birodalmába, ahol a továbbiakban is a lángok nyelvein járhat s adhatja a tudást aztékok lányainak.