Felszántják a halált - ALIEN 4. 1997

A lélek csíráját se érezve századok taposása néz a szembe s e fegyver nem irányítható. Ereje van, ám szolgálatba nem állítható. Érezni itt belül a létezést, ám ez a szellem a tudattalan ártatlanság jegyeiben fogant és mégis nem kell ez az otthon! Eme holt létnek a rabiga lánca sem csörög értelmet, mégis szükség van e nőre e halott bolygón.

A kérdések nyálkás válaszát ecsetelve ez az ellenségek kelepcéje s léttelenül vezekelve a pokolban is sandulnak pillantásban, ugye van e pokolból kiút? Nekem itt nincsenek barátok, ám tapasztalt senkiként is a pokol bugyraiban fürödve az egérútig talán a hasznukra lehetek. A csapdába csalt kalózoknak még van hová menekülniük és a léttelen remény rácsain ugrás a semmibe! Valaha volt barátaimért történik e segítés, mert Ők itt Velem most: már új barátok és új létezésért indul útjára e hajó a halálból, újból hiányzom valakiknek és ez jelenleg szokatlan érzelmi fújása a szélnek hiún.

Nekik van hová hazamenniük. Itt nem mindegyik bűnöző aljas. Ez egy másik világ és más törvénnyel működve. Ahonnét e gondolatok jönnek, a hangok holtan sikoltanak.

A kalózok kirabolják a bűn fészkét. Ezzel a fertő nem tiszta, ám a levegőben kevesebb a mocsár a talpunk alatt. Most megváltás az, ha rosszarcúak a semmiben összevesznek s e torzsalkodásban keresik az élet nem létező értelmét. Ők jártak abban a pokolban s csak arra mehetünk a biztató ellentétekben csápolva.

Hogy az Én értelmemnek mi ad rozsdás csikorgásban és halványan romantikázó mozgatórugót, az egy másik naprendszer története. Bűnös boldogságuk adja az életkedvemet. Minden újabb torzsa elérése értelemmel jár felém az érzelmek megismeréséhez. Parancsokat ismer ez a test, létezési célok bővebb részleteit nem.

A rabiga aljas láncában is létezik boldogság? Élettelenül élve is azt viháncolják nekem, az űrhajó ártatlan és a bűn magunk mögött hagyva. Nem érezhetek még, mégis valahogy szabadabbnak érzem magam. Azt mondják e felültetett bűnözők, ez már az ébredés jele.