Felhők mögül

Felhő felettem. Számolom őket. Az egybefüggő csodákat.

 

Ezer éve köszönnek nekem. Én pedig vigyázok rájuk.

Gomolyognak, akár ez a csodás kék égbolt, az égaljon. Félkör köszön rám, üdvözlöm őt! Szárnyaim szólnak, szárnyalni szeretnének? Nem hagyhatom el a helyem, hiszen itt kövezem a kultúrát már emberöltők óta. Itt ülök fent, oly magas ez a Bazilika.

Kultúrát hoz? Minden évezredben! Ifjú pár indul útnak az altemplomból. Követitek őket velem? Fent van még a nap!

 

Amióta domb a domb, és hegy a hegy. Itt, a lámpások világító tengerében! Fiatal, szép pár ajka forr össze, szél némítja cuppanásukat és megy vele gyalog, be a domb oldalára!

 

Mosolyognak, és sétálnak. Egymással karöltve szemeznek az egyik emelkedővel. Vajon milyen lehet onnan a kilátás? Jön is a válasz: lány kéri fiú kezét maga köré!

 

Vigyázza még órákig, nézelődésüket az angyal. Talán csók is csattan? Lámpások követik őket és szél simogatja egymásba ajkaikat.

 

Hegy teteje nézi őket innen, fentről. Szól nekik a séta, hogy vissza! Mellőlem még nem nézték meg Baranyát!