Fehéren tündököl egyedül 2. - Uhu mesél

MotoszkaDaniel•  2020. június 28. 22:22  •  olvasva: 8

Horgász úszik előttem a tóban, hogy utána a parton megszáradva kapás után nézzen. A hold rajzol a vízre, egészen a nádas széléig ró fényével.

Később indulok portyára. Minden alkalommal, ahogyan most is. Jóslatot merítek sárgán izzó gömbből. Akár egy nagy kosár, hordó, amit látok. Udvara füstként mond altatódalt a víznek. A tavat sötétkék harmat takarja, a szárazföld felé ez világoskékké szelídül.

 

Türelmet kér tőlem a sás, ne induljak még egerésző utamra. A fa ága nyúlik a tündöklő gömb felé. Meg szeretné fogni? Kicsit messze lesz.

 

Szél támad a talpam alatt fel és rázza valami a tükröt. Delfinnek látom őket, csak én tudom. Ilyen emlős errefelé nem honos! Szépek a hullámok! Itt van a lakásom a fában úgy tíz méternyire. E környéken cseperedtem fel s ismerek erre minden füvet, fát. Vizet és patakot.

 

A vakító gömb nyírfás törzse a víztükörben, és elszórva a csillagok keresik azt a fát, melyen éppen tanyázom.

 

Kígyó közelít a glóriához, na őt még életemben nem láttam ilyenkor. Talán távolabbi folyamban henyélt eddig? A tóba zuhan mielőtt azt megcélozná, majd eltűnik a mélyben. Valószínű a szomszédságban lehetett angolna kollégám, csak nem szokott ilyen sokáig maradni.

 

Fodrozódik a víz, hullámok! Megerősödött a szél?  Nézzünk valami táplálék után, megkezdődött az éjszaka!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom