Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Fehér kutyák
MotoszkaDaniel 2022. augusztus 28. 17:02 olvasva: 71
Ez a holtak földje, ahol a kárhozatban élő lelkek holtukban is szenvednek. Bebizonyítsa nekem, hogy erre a halál is esztendők óta megnyugvásra vár? A pokol befogadja őket, de az alvilág vasvillája kezében a gereblye. Hallgatok Évára, aki szűk dekoltázsában nézve rám csókra nyitja ajkát.
Igen, hallom a talpunk alatt a bolyongásaik végét áhító sóhajokat. Én még botladozom, csak a szenvedélyben és nem a szenvedésben. A vágy ide vezekelni jár, a szerelem még vár a világos eb csaholására. Ezt hogyan értsem?
Tényleg csak fekete kedvenceket látni ott, ahol esetleg valami élet civilizált nyoma van. Másutt még annyi se, az egymás sínylésében fekvő romok alatt. Éva néz rám az emeletre felnyikorogva a még hintázó ajtónál, hogy nyílik - e számára az ajkam? Fülembe fújja előtte a gyenge szellő a kérdését, még hallottam.
Igazat szól a társam, ahogyan így össze vagyunk fonódva már vagy egy órája. Itt csak fekete ebek kószálnak. Megkérdezem, hogy az ölembe ülne - e? Amíg kint tombol a megerősödött szél keze s fuvallatával a kezemet borzolásra kéri a hajában. Úgy merülök el az ajkában, hogy innen nem vezet út sehová az életbe.
Az emeleten a padlás alatt az ágyon ébred a tanakodásom. Nem azt mondta Éva, hogy az élőhalottak egy része még tanúsítja a tiszteletet a nők iránt? Már tapog is fel és mutat puskájával, hogy ott még nem járt a lábunk. Három nő jött ide fel a kutyáikkal, kuporognak zsarátnokos hamunál.
Suttognak, de beszéljenek csak hangosabban. Addig én és Éva lámpást gyújtunk. Érthetőbb már a szavuk s kevésbé kell szögezni a fülem. Éva kap bókos megjegyzést a külsejére. Ez érthető illetve köszönjük, a kutyáiknak adnánk - e enni meg inni ott lent az akolban? A ház ura a feleséggel meg a legkisebb testvérükkel elmentek élelemért, víz után kutatni.
Nyitjuk a kennelt és hóba gyökerezik a csizmánk az örömtől, világos kedvencek fagyoskodnak. De nem a hótól, hanem mert éhesek s szomjasak. Itt a hó a kilátástalanság megágyazása a hamuval kezet fogva, a parázs már tábortűznek számít. Vinni kellene nekik oda fel lángot és Évának is igaza van, a kezemben lévő fegyver megtöltésére csábít.
Hagyjuk a két húgot a nővérrel aludni, a pajtára rálátó szobát kapjuk meg és ropog a tüzünk. Nem fél a nyál a szájamban, de nem sok esélyt adtam a hazajutásra. Csak felderítésre küldtek ki minket egy faluba. Pattog a tűz és ülünk.
Egymás mellett, valamiről értekezünk. Hogy a retesz mocorog? Hevesebbre mászott a levegő zsákjának a karja, onnan jövök és megnéztem. Éva kérdez tőlem valamit az ágyra fekve, mielőtt elheverne s a csókot nézné ki az ajkamból. Ahová a cuppogó szenvedély a halállal alig csak ismerkedni jár a tekintetével, igennel felelek. A következő ilyen lehetetlen küldetésnél is legyen Ő a társam, ölelem a testét illetve melegítem a nyirkos kezét.