Éttermi beszélgetés zárás előtt 3.

Szúrva viszket a rövidre vágott bajuszom? Mindjárt bepótolom, egy pillanat. Vissza kell halásszam az emeletről az elkóborolt áramot. A folyosóig jutott csak mellényben? Öreg hiba, kereste volna meg inkább a liftet.

Bezavar a kávézásom alatt a szotyival sakkozva a nő. Nincsen puszi és lépések valamint ing sem lesz nála gombolva pántokig, amíg szúr a hangom.

Én ezt lejjebb nem vágom, vissza kajtatok a hangos kövezeten. Beszélget velem padló. Gyönyörű szép fehér, de én nem kérdeztem! 

A tábla bábui felállítva. Ő is tud sakkozni?

Ajkára érintés szálljon? Átlátszó vállakkal nyújtja. 

Most hogy ezt leemeltem a kobakjára, asztalhoz szegez a formás orra s ínyet csiklandó; desszert szépségű szeme.

Lépek s a lépésére várok, mindig szeretek a fehérrel lenni. Kérdezem Őt: Rendeljünk egy jó kávét? 

Meg fog verni, látom a négyzetrácsokon. A nyikorgó szépséges beszéde most részemről indul az ajkai színei elé. 

Ez meleg nyári este s éjjelhez közeledik. Utolsó játszmát nézzük, a székbe simulva bújok nyakkendőm fölé a meleg zakómba.

Semennyi vagyonom nincsen, a taxik mellett gyalogolok, a hölgy által nyújtott kart fonom a derekamhoz. Ez volt az ugratás. Szekerem van, csak nem divatos. Így is érdekli az éj udvara? Az ajtót nem kell neki nyitni, örömmel száll be jobbra az anyósra.

Az sem zavarja, hogy eléggé fel kell menni a Gellérten a dombra. Na, zúgjon a régi Opel motorja. Ez a nő nem kényes s nekem ilyen kell! Örül, hogy megállunk a végállomás előtt nézelődni a kivilágított kilátónál.