Esik az eső 7.

Mit keres az ember ebben a csapadék özönben? Pár ajkai érintkeznek ernyők alatt, cserf lüktető csendjében. Aztán a mosolyt követve összehajtják tetőiket s bemennek a hosszú felüljáró alá. Ott is egymásba fonódnak, de: jó nézni a dörgölőző szeretet; amiképpen kendőzik a lejtőben s néhol sarkokon megfordul.

Egy következő könnyed puszinál pirosra váltó rendőrlámpa a zebránál, a másik még sárga s miért is duzzogna; ilyen ramaty időben?

E lány futóversenyről jött? Ez nem csókban úszik, hangja verejtékben s ínycsiklandó trikóban küzd az előtte tornyosuló tömegben. Még nem tüsszög. Ja, utánam rohant? Szóljon, mert akkor megállok és a tócsákat kerülgetve nem tapogok. Elkapja a karom, tartanom kell az ernyőmet.

Csodálatos a haja, ízlésesen száll fel hozzám a hangja. Hiányos csoportokban csúszkálnak el felettünk a cseppek. Behúz ugyanoda, a terebélyes ereszhez és kéjes sóhaját fogadja az ajkam. Derekát kíséri a kezem, de hol lehet az arca? Megvan már, nem is olyan izzadt a szép váll trikója!

Elnevetem a száradás végét, vajon velem jön - ez aranyló, ígéretes köszönés után egy kávézóba? Belé kell karoljak s darál nekem sok élményt. Túl összefüggő a függöny karnisa, vissza fordulunk.

Veszélyes az aluljáró egyedül egy nőnek, de odaérve: az kihalt. Pár gyalogos lézeng, meg: állnak az apróbb vizek. Ez itt jó lesz, nyitva van. Az ernyők meg a száradáshoz addig, ki tudják nyújtani a nyelveiket. Sok az enyelgő s őszintén és önfeledten csevegő pár. Az ázás elől jöhettek le ezek a fiatalok, mert szorgalmasan a fiúk a lányok ruháit teregetik.

Dörgés vág fejbe, de semmi gond: amiképpen partnerem keresi a tekintetem. E betyár helynek máshová is van kijárata, ami fedett.