Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Emlékezés az elhunyt elődökre
MotoszkaDaniel• 2024. október 29. 00:10 • olvasva: 46
Minden mécses egy gondolat a családtagról vagy rokonról. Ezért kapnak mindig új lángot évente. Mert van, amely 'égő könnyet' elfújja a temető nyugalmát óvó szél. A könnyek adnak vígaszt az elhunytnak, hogy könnyebb legyen neki a túlvilágon. A szem látása a mécses és az ad utat, hogy a tiszteletet megadhassa a gyászoló. Ahogyan állunk, a könny is beszélhet az elhunythoz. Általában az üveg teste védte gyertya az első, melyet a nyugalmat vigyázó szellő átölel s pihenésre elaltat (de: kell a láng! Mert melegítve a szívet, csökkenti a fájdalmat). Most, hogy a sötétben lát a sír, álljuk körbe azt és a gondolat beszél bennünk (oda le) a gyászhoz.
MotoszkaDaniel2025. február 19. 01:39
@konvencios: Ja? (Persze) Ha lesz még hasonló, akkor az ilyen jellegű megemlékezéseket így írjam ezentúl? (Mert akkor ekképpen fognak íródni). Ez azért lett most így, mert nem találtam meg időben az erre az alkalomra szántat. [Összeszedtem a gondolatokat az alkalomhoz és akkor elkezdtem írni, ami a fejemben megfogalmazódott]
MotoszkaDaniel2024. október 29. 20:47
@konvencios: Ja? Persze. (És köszönöm szépen)
Mama2222024. október 29. 18:23
Nagyon szép
Zsuzsa03022024. október 29. 07:52
Megható írásodhoz
gratulálok!
Zsuzsa
konvencios2024. október 29. 05:14
Melegítve a szív csökkenti a fájdalmat, na ezt megjegyzem magamnak, jó?